LAPSZÁMOK

XXXI. Komárom-Esztergom megyei könyvtári hetek

A kora ősz hagyományos Komárom-Esztergom megyei rendezvénysorozata a könyvtári hét, amely változó névvel, folyamatosan megújuló tartalommal alkalmat ad a megye könyvtárosainak találkozóira, "hagyományos" továbbképzésekre, változatos rendezvények szervezésére. Az idei, a sorban a XXXI. rendezvénysorozat jelmondata "a könyvtár jövője, a jövő könyvtára" volt. Ennek jegyében ünnepeltük az ötven éves megyei könyvtár születésnapját, emlékezve a megtett útra, tervezve a "jövőt", amely a könyvtárak többségében tulajdonképpen már elkezdődött.
A rendezvénysorozat szeptember 23-án kezdődött. Lázár Mózes, a megyei közgyűlés elnöke, országgyűlési képviselő köszöntőjében vázlatosan felidézte a könyvtár fél évszázados történetét, méltatva azt a munkát, amelyet a könyvtár a megye és a város kulturális életében betöltött.
Skaliczki Judit, a NKÖM könyvtári osztályának vezetője előadásában a könyvtárügy jövőjének lehetséges útját vázolta föl. Abból indult ki, hogy a könyvtár a társadalmi környezet függvénye, a globalizáció éppúgy hatással van rá, mint Magyarország politikai, gazdasági, társadalmi, technológiai fejlettsége. Jövője attól függ, mit vár el a könyvtáraktól az állami irányítás, van-e, és milyen erős a szakmai érdekérvényesítés, és mennyire jellemző a korszerű ismeretekkel rendelkező szakemberek jelenléte az intézményekben.

Nagyon fontos a jogi szabályozás, a könyv-tári törvény léte, amely a feladatok mellé rendeli a költségek biztosítását. Az olvasót könyv-tártípustól függetlenül az érdekli, hogy a számára szükséges információt biztosítsa a könyvtár. Ennek jelenleg működő eszköze az Országos Dokumentumellátó Rendszer, amely a könyvbeszerezési kereteket is növelte a rendszerhez tartózó könyvtárakban, és a korszerű technika felhasználásával jelentős mértékben gyorsította fel a könyvtárközi kölcsönzést.

A könyvtár a XXI. században is nélkülözhetetlen alapintézmény, amely a demokratikus jogok gyakorlásának biztosításában, a gazdasági élet fellendítésében, az információk rendszerezésében éppúgy szerepet vállal, mint a kulturális és művészeti értékek nyilvánossá tételében, az "élethosszig tartó tanulás" biztosításában. Ehhez a már elért eredmények megtartása mellett korszerűsíteni kell a könyvtárosok képzését, vonzóvá kell tenni a könyvtáros életpályát. A következő években a kistelepülések könyvtári ellátásának javítása kerül előtérbe.

Bartos Éva, a Könyvtári Intézet osztályvezetője a könyvtári szolgáltatások változásairól tartott előadást. A megyei könyvtárak létrehozásának 50. évfordulója kapcsán felidézte a humanistanevelő szellem megjelenését a könyvtárakban. Amikor elvárt feladat volt a közvetlen politikai mondanivalót tartalmazó szovjet és mai magyar szépirodalom olvastatása, a könyvtárosok emellett nagy hangsúlyt helyeztek a magyar- és világirodalom legnagyobbjainak népszerűsítésére. A 60-as évek második felében az olvasáskutatás megjelenésével párhuzamosan az olvasói ízlés fejlesztése is fontos feladattá vált. Ugyanakkor a szabadpolc megjelenése is alakította a szolgáltatást: immár az olvasó szabadon választhatott, nem a könyvtáros adta kezébe a kért, vagy talán nem is kért olvasnivalót. Az új könyvtári elveknek megfelelően már nemcsak az igények kielégítésében, de azok felkeltésében is szerepet vállaltak a könyvtárosok. A 90-es évek fordulóján a rendszerváltással a könyvkiadás tényleges szabaddá vált, ami igazi választási szabadságot jelentett az olvasók számára, viszont megrendült a könyvtárak anyagi biztonsága, jelentős költségvetési tényező lett a saját bevétel. A technológiai fejlődés eredményeként alapjaiban változott meg a könyvtárosi munka, ami nemcsak új lehetőségeket, hanem új feladatokat is jelentett - jelent a könyvtárosok számára.
Az ünnepségen köszöntötték Koger Tamást, aki évtizedekig volt a megyei könyvtár igazgatóhelyettese, majd igazgatója.
Monostori Imre, a megyei könyvtár igazgatója a könyvtár elmúlt évtizedéről tartott előadást. Az új helyzethez való alkalmazkodás nem volt könnyű. Az első időszakban még a fenntartó is bizonytalan volt (egy évig a városi önkormányzat finanszírozta az intézményt). Meg kellett tanulni pályázni, úgy takarékoskodni, hogy az ellátás minél kevésbé sérüljön. Az egyik oldalon megszorító intézkedések, a másikon technológiai fejlődés. Az új könyvtári eszközök használatát menet közben, számítástechnikai előképzettség nélkül kellett megtanulni. A gépesítés új feladatokat is generált, és lényegében létszámbővítés nélkül kellett megfelelni a bővülő követelményeknek. Ez nem sikerülhetett volna, ha nincs következetes "szellemi beruházás". Míg 1990-ben az olvasószolgálatos könyvtárosok közül mindössze kilencnek volt szakirányú felsőfokú (egyetemi, főiskolai) végzettsége, 2002-ben tizenhétnek. Jó páran szereztek érettségi bizonyítványt is a dolgozók közül, amely a látókör bővítése, a könyvtár szerepének jobb megértése miatt hasznos. Módosult a könyvtár megyei feladatköre. A hagyományos segítőmódszertani tevékenységet fokozatosan felváltotta a szolgáltatások biztosítására épülő kapcsolat. Azt is tudomásul kell venni, hogy az egykor korszerű, de lassan már négy évtizede szolgáló épületet már rég "kinőttük". Talán kicsit születésnapi ajándéknak is tekinthető, hogy napirendre került a könyvtár bővítése.
Ezt követően a könyvtár két ünnepi kiadványának bemutatására került sor. Lehrreichné Dürgő Brigitta gyermekkönyvtáros a Mesegyűjtemények analitikus bibliográfiája 1945-1995 I-II. k. című kiadványt ismertette. A kétkötetes, több mint 27 ezer mesét tartalmazó kiadvány minden gyermekkönyvtáros, óvónő, tanítónő hasznos segédeszköze lehet. Takács Anna A József Attila Megyei Könyvtár ötven éve című könyv elkészítésének körülményeiről, valamint a könyv céljáról szólt, mely szerint a szerző szerette volna úgy megörökíteni a könyvtár történetét, hogy minden itt dolgozó megtalálhassa azt a részt, amely az ő személyes szerepe volt a könyvtár életében.

Takács Anna
JAMK, Tatabánya

Vendégeink voltak: törzsolvasók és nyugdíjas kollégák

Az ünnepi könyvtári hét rendezvényeinek sorában szeptember 30-án törzsolvasóinkat és nyugdíjas kollégáinkat láttuk vendégül.
Az eseményt Bencsik János nyitotta meg, aki nemcsak a város első embereként, "hivatalból", hanem mint törzsolvasó is jelent meg a rendezvényen. Ezt követte az ünnepi héthez kapcsolódó rejtvények megfejtőinek díjazása, majd egy kötetlen beszélgetés vette kezdetét.
Míg nyugdíjas kollégáink a kezdetekről és a múltról, addig olvasóink - zömében - a jövőről szóltak. Elhangzott megannyi dicséret, de építő szándékú kritika is. Azóta a megvalósítható és jogos olvasói észrevételek, javaslatok megoldásra kerültek, remélhetően mindenki örömére. Meg kell említeni még a könyvtár épületével kapcsolatosan elhangzottakat, hiszen ma ez rendkívül időszerű: idősebb kollégáink közül néhányan emlékeztek még a jelenlegi épület birtokba vételére, többen az időközben történt bővítésre és az ezekkel kapcsolatos gondokra, amik az idő távlatából természetesen csupa kellemes emlékké szelídültek. Mi most az örömteli várakozás időszakában vagyunk, mert a megyei könyvtárak közül talán utolsóként, de bennünket is elért a változás szele: könyvtárunk épületére lassan, de biztosan jelentős átépítés, ránk pedig türelmet próbáló és kreativitást igénylő feladatok egész sora vár… és ötven év múlva a szerencsések mesélhetnek majd róla.

Világi Orsolya
JAMK, Tatabánya

Valami elkezdődött
I. Csúzi eurorégiós könyvtáros találkozó
2002. október 4.

 

A Duna mente szlovákiai és magyarországi városi, regionális és megyei könyvtárainak képviselői október 4-én a szlovákiai Csúz (mai nevén Dubník) község szépen felújított klasszicista kúriájának épületében gyűltek össze, hogy a helyismereti regionális együttműködés kérdéseiről tanácskozzanak. A hely szelleme, a szépen felújított épület, a korábbi -, s az itt kötött újabb személyes ismeretségek jó alapot, hátteret biztosítottak számunkra az úttörő jelentőségű könyvtáros találkozón kidolgozott együttműködés elindításához.

A tatabányai József Attila Megyei Könyvtár a Vág-Duna-Ipoly Eurorégió támogatásával a XXIX. Könyvtári Hetek rendezvényei keretében szervezte meg a szlovákiai Rév-Komáromban a tájék könyvtárosainak találkozását. Ez a rendezvény tekinthető a mostani találkozónk előzményének, bár a rév-komáromi tanácskozás általánosabb tematikát ölelt fel.

Csúz község az egykori Komárom vármegye területén az érsekújvári járásban, Komáromtól kb. 40 km-re található. A falu, a kastély történetéről, a kúria felújításának históriájáról dr. Szénássy Árpád, a komáromi Művelődési- és Kultúrtörténeti Intézet és a szintén szlovákiai Kt könyvkiadó vezetője (társrendező) a tulajdonos képviseletében adott tájékoztatót a jelenlévőknek.

A délelőtti program első részében Zsok Gizella főszervező, a Duna Menti Könyvtár vezetője ismertette a szlovákiai és magyarországi pályázati lehetőségeket, melyek jobb kihasználásához a jelenlevők "Bél Mátyás nem beruházási alap" (Fond Mateja Bela neinvesticny fond) néven jogi személyiségű társaságot hoztak létre. Az alap elnökéül Zsok Gizellát, alelnöknek dr. Monostori Imrét (megyei könyvtár, Tatabánya) választották meg a résztvevők.
Ezután dr. Beck Ivánné (OSZK) kolléganőtől előadás hangzott el a 20. századi szlovákiai magyar sajtó történetéről, amely a Duna mindkét oldalán élők számára hasznos ismeretekkel szolgált.

Délben a tanácskozás résztvevői számára fogadást adott a község alpolgármestere, majd megtekintettük a helyi könyvtárat.
Délután hozzászólások keretében mutattuk be helyismereti különgyűjteményeinket, és elmondtuk ötleteinket, konkrét javaslatainkat. A hozzászólók Mennyeiné Várszegi Judit (Győr), dr. Horváth Géza (Tatabánya), Czékli Béla (Esztergom), Gerber György (Szentendre), Mándli Gyula (Vác), Kecskés Ildikó (Érsekújvár), Zsok Gizella (Rév-Komárom) voltak. (A dunaszerdahelyiek írásban nyújtották be gyűjteményük ismertetését, az együttműködést érintő javaslataikat.) Mivel a találkozót a Szlovák Kulturális Minisztérium és a NKÖM is támogatta, s ez a segítség a találkozó előadásainak szövegét tartalmazó kiadvány megjelentetésére is kiterjed, ezért most csak a felvetődött együttműködési területekről, elképzelésekről szólnék néhány szóban.
A 2005-ben fennállásának 300. évfordulóját ünneplő komáromi nyomdászat és sajtó történetét bemutató kiadvány(ok) megjelentetése, ehhez kapcsolódóan szakmai tanácskozás szervezése szerepel a tervek között. Hasonló kiadvány kiadását tervezik 2004-ben, a váci Katona Lajos évfordulóhoz kapcsolódóan. Közös szakmai lap, tallózó megjelentetésére is javaslat hangzott el. Az elképzelések között szerepel még: kiadói műhelyek bemutatkozása, közös életrajzi lexikon megjelentetése, a Múltunk emlékei című szlovákiai kiadású, illetve a magyarországi Honismeret című lap kölcsönös eljuttatása egymás számára. Természetesen gyűjtőköri egyeztetést folytatunk, kölcsönösen tájékoztatjuk egymást a helyismereti kiadványokról. Szóba került közös helyismereti olvasótáborok megrendezése, s több más, köl-csönösen hasznos együttműködési elképzelés. (Rendezvények, tapasztalatcserék stb.)

A jelen lévő 18 könyvtár képviselői megegyeztek abban is, hogy a Szlovák Kulturális Minisztérium Kisebbségi Alapjához pályázatot nyújtanak be a 2003-ban a Komáromi Napokhoz kapcsolódó szakmai találkozó megrendezését segítő anyagi támogatásért.

Valami elkezdődött…

Dr. Horváth Géza
JAMK, Tatabánya

Ismét találkoztunk...
II. ODR konferencia Tatabányán, a József Attila Megyei Könyvtárban

 

Tavaly októberben, amikor először gyűltünk össze a "könyvtárközis" kollégákkal, az egyik legfontosabb cél a személyes találkozás volt. Mi, a könyvtárközi kölcsönzéssel foglalkozó könyvtárosok tudjuk a legjobban, hogy menynyire személyfüggő ez a tevékenység, amely elhivatottságot és kitartást igényel. Ha nem szívügyünk, ha nem figyeljük kéréseink útját, ha nem indítjuk újra és újra sikertelen kéréseinket, ha ráérősen teljesítjük a tőlünk kérteket, ha ki sem nyitjuk a postafiókunkat, hiába a központi akarat, minden technikai csoda, pontos lelőhely információ. Tőlünk függ, hogy mennyire működünk együtt más könyvtárakkal. Azért is tartottuk fontosnak a személyes találkozást, hogy végre megismerhessük egymást. Úgy gondoltuk, hogy a napi munkánk során felmerülő, a néha félreértésekből adódó gondokat legeredményesebben együtt, közösen megbeszélve lehet megoldani. Nem tévedtünk. A magas színvonalú előadásokon túl a legnagyobb eredmény az egymásra figyelés, a segítő szándék, az azóta is egyre javuló együttműködés volt.
Az Országos Dokumentumellátó Rendszerben együttműködő könyvtárak szinte hiánytalanul képviseltették magukat, és a tanácskozásnak akkora sikere volt, hogy úgy döntöttünk, az idén is megrendezzük.

Kihasználva a könyvtárközisek levelezőlistáját, megkérdeztük a kollégákat, hogy mire kíváncsiak, mi legyen a téma. Több javaslat is érkezett, ezek közül választottuk ki az egyházi könyvtárak bemutatását és az arielt. A cél az egyházi könyvtárak adatbázisainak megismerése, az együttműködési lehetőségek bővítése volt, és hogy megismerhessünk olyan technikai újdonságokat, melyek gyorsíthatják munkánkat. Az anyagi fedezetet a NKÖM Könyvtári Osztályának pályázata biztosította.
Október 7-én 9 órától fogadtuk a közel száz vendéget, így volt idő kávézásra és egy kis kötetlen beszélgetésre. Mindenki nagyon örült a viszontlátásnak.
11 órakor dr. Monostori Imre meleg hangú köszöntője után kezdődött az érdemi munka. Berecz Ágnes, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtár vezetője és Czékli Béla, az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár vezetője az egyházi könyvtárak állományáról és a már működő számítógépes adatbázisokról tartottak előadást. Elmondták, hogy könyvtáraik készségesek, a könyvtárközi kéréseknek is a lehetőségeikhez mérten igyekeznek eleget tenni. Ásványi Ilona, az Egyházi Könyvtárak Egyesületének titkára többek között a technikai hátrányokról és a kellő támogatás hiányáról beszélt. A felvetett problémákra Tóth Elek, a NKÖM könyvtári osztályának munkatársa reagált. Szavaiból kiderült, hogy a könyvtári osztály folyamatosan keresi azokat az anyagi lehetőségeket, mellyel ezek a gondok megoldhatók.

Gregorovicz Anikó, a MTA könyvtárosa és Kürti Lászlóné, az OSZK Dokumentumellátó Szolgálat osztályvezetője vállalkozott az ariel bemutatására. Első lépésben elindítottak egy másolatkérést villámpostával az Akadémia könyvtárába, ahol a beszkennelt másolatot az ariel program segítségével gyorsan és biztonságosan, még az előadások alatt megküldték postafiókunkba. Kiderült, hogy egy nagyon célszerű, könnyen kezelhető másolatküldő programról van szó, amivel megspórolható a postaköltség, a másolt dokumentumokat - ha kell - megőrzi, bármikor előhívható, és újabb kérésre azonnal küldhető, méghozzá kiváló minőségben.
A megnövekedett könyvtárközi forgalom mára már szükségessé tette a nyilvántartások gépre vitelét is. Ennek egy lehetséges módját mutatta be Dávid Boglárka és Molnár Sándor Gábor, a DEENK könyvtárosa. Láthattuk, hogy az excelbe vitt adatokból gyorsan és sokféle statisztika is készíthető.
A közös ebédet jó hangulatú beszélgetés követte, melynek során megvitattuk gondjainkat. Kiderült, hogy szinte mindenhol ugrásszerűen megemelkedett a könyvtárközi kérések száma.

Az egyik legnagyobb probléma a postaköltségek elszámolása, annak bonyolult nyilvántartása. Richlich Ilona (NKÖM) válasza alapján úgy tűnik, amíg a postával országos szinten nem születik megállapodás, addig ez mindig is gond marad.

A kérések gyors kielégítésének legfontosabb feltétele a pontos lelőhelyismeret. Több kolléga elmondta, hogy ugyan az ODR-en keresztül még nem tudnak pontos választ adni arra, hogy egy-egy dokumentum kölcsönözhető-e, de a saját opacjukon keresztül már igen. Sőt, egyre gyakoribb az opacon keresztül azonnal indítható kérés lehetősége is. Ez óriási segítséget jelent! Ezzel időt, pénzt és felesleges munkát takaríthatunk meg.
Az idei tanácskozást is az együttműködési szándék jellemezte. Az előadások igen színvonalasak és hasznosíthatóak voltak. Sikerült új információkat és címeket szereznünk.
Kürti Éva délután, mikor elköszönt, a következőket mondta: Jó volt hallani, hogy míg tavaly azt panaszolták a kollégák, hogy nem bírják a terhelést, nem tudják időre teljesíteni a kérések nagy részét, képtelenek az előjegyzésekkel is foglalkozni, addig most arra hívják fel a figyelmet, hogy keressünk állományukban és küldjük a kéréseket. Micsoda különbség!

A szemlélet változásában, a segítőkészség természetessé válásában sokat segítenek a személyes találkozások.

Fátrai Erzsébet
JAMK, Tatabánya

Az információs társadalom kihívásai az olvasás tükrében

Ezen a címen rendezett tanácskozást a könyvtári hét keretében a tatabányai Városi Könyvtár a Jászai Mari Színház épületében.
Elsőként Bencsik János polgármester köszöntötte a résztvevőket. Ezután programváltozás történt: Vári Péter igazgató úr - aki a felnőtt írásbeliség, szövegértés helyzetéről adott volna helyzetképet egy nemzetközi vizsgálat eredménye nyomán, betegsége miatt lemondta a részvételt. Tekintve, hogy fontos volt, hogy bizonyos megállapítások elhangozzanak e rendezvényen, egy korábban megjelent tanulmány összefoglaló részét sokszorosítottuk, s a legfontosabb gondolatokból néhányat ismertettem.
Az IALS vizsgálatról érdemes tudni, hogy az írásbeliséget nem egyszerűen írni-olvasni tudásnak tekintették, hanem azt vizsgálták, milyen szinten képesek alkalmazni az emberek az olvasott információt. Ennek érdekében háromféle típusú szöveget használtak fel, amelyek mindegyikére jellemző volt, hogy a mindennapi életben előforduló olvasnivalók voltak (cikkek, használati utasítások, hirdetések, ábrák, grafikonok, menetrend, kérdőívek, megrendelések stb.). A magyar résztvevők a felmérésben meglehetősen gyengén szerepeltek. (Ez sajnos erősen emlékeztet a gyermekeknél végzett PISA vizsgálat eredményére.)
A elemzés sok fontos következtetést hozott, ebből egyet kiragadva: az a szemlélet és életprogram, amely a tanulást egy konkrét életszakaszhoz köti, s amely a bizonyítvánnyal lezárul, a mai világban nem tartható! Az átképzéssel, továbbképzéssel mindannyiunknak számolnia kell. A magas szintű írásbeliség, szövegértés pedig egyszerre előfeltétele, ugyanakkor következménye is a folyamatos képzésnek, élethosszig tartó tanulásnak.
Ezután dr. Erényi István beszélt az információs társadalom új kormányzati stratégiájáról. Elmondta, hogy az információs társadalom út, amely elvezet a tudásalapú társadalomhoz. Hangsúlyozta ebben a könyvtárak szerepének fontosságát, hiszen kaput nyitnak az ismeretek megszerzéséhez, közvetítői a tudásnak és közösségi hozzáférési pontok. Idézte C. Sagan véleményét, aki szerint a tudomány "A szegénységből való felemelkedés útja, felhívja a figyelmet a kor veszélyeire, fontos kérdésekben tájékoztat, s végül a tudomány és a demokrácia értékrendje egybeesik."

Beszélt a kormányzat felelősségéről az infrastruktúra, esélyegyenlőség és különböző felkészítő programok megteremtésében, a digitális szakadék felszámolásában. Az állam szerepe ebben a folyamatban: széles sávú hálózat-fejlesztések az elmaradott térségekben, továbbá minél több közösségi ponton számítógép és internetelérés biztosítása a kistelepüléseken élők számára is. Hangsúlyozta, hogy a kulturális, képzettségi és tudásszint növelése nemcsak a foglalkoztatási esélyeket javítja, hanem hozzájárul a tartalmasabb, sokoldalúbb élet megteremtéséhez is.

Haladunk az elektronikus közigazgatás felé, eddig a megyeszékhelyekig készült el a kiépítés, de a közeljövőben további fejlesztés várható. Ez jelentős szemléletbeli változást is igényel a lakosság részéről, hogy elhiggyük, elektronikus úton is lehet ügyeket intézni, sőt így érdemes!
Számunkra is bíztató, hogy jövőre otthoni számítógéphez juthatnak pályázati úton a közalkalmazottak, ezúttal a könyvtárosok is (a pályázati kiírás már megjelent IHM-ITP-5 számon, beküldési határidő november 29.) a vállalkozások dolgozói, egyéni adókedvezményekkel pedig gyermeket nevelő családok.
Ezután Sum István következett a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumból, aki az élethosszig tartó tanulás hazai programjáról szólt. Lényege, hogy egész életünket hassa át a tanulás - nemcsak állásunk védelmében, vagy az előmenetelért, hanem érdeklődésből, hogy ne sorvadjanak el szellemi képességeink, ne kopjon meg műveltségünk. Ez is része az európai uniós követelményeknek.

Az iskolarendszeren belüli oktatás mellett megjelennek új formák is, legfőképpen tanfolyamok, távoktatás, szabadegyetemek és önálló tanulás keretében.
Ösztönözni fogják felnőttek képzését vállaló tanfolyamok indítását, a távoktatást, és az egyéni tehervállalást a tanulás érdekében. Támogatják azokat a munkahelyeket, ahol vállalják dolgozóik továbbképzését. A fogyatékos emberek képzését fedezik, hogy ők is teljes értékű életet élhessenek, teljes jogú állampolgárokká válhassanak.

A számítógépek otthoni elterjedése ezekhez a célokhoz is hozzájárul, akár az információszerzést és továbbítást, akár a tanulás lehetőségeit nézzük.
A könyvtáraknak ebben a folyamatban sokoldalú szerep jut. A képzésekhez szükséges irodalom nyújtásán túl helyszínt biztosítanak a világháló eléréséhez, és, ami nem kevésbé fontos, hogy tanácsadással, bíztatással segítsenek leküzdeni az idegenkedést a modern kor eszközeitől. (A Széchenyi-terv keretében indított tanfolyamaink is ezt a célt szolgálták. Érzésem szerint a kötelezően előírt oktatás befejezése után is nagy igény jelentkezik majd a könyvtárakban a folytatás érdekében.)
Ezután hidegtálak, meleg ételek, sütemények várták ebédre a résztvevőket, majd a második részben határon túli könyvtárak mutatkoztak be.
Zsok Gizella, a rév-komáromi Duna Menti Könyvtár igazgatója mutatta be könyvtárát, amely nagy változások előtt áll. A tervek szerint egy új, szép és ideális épületbe költözhetnek a múzeummal együtt. Itt lesz végre raktáruk is, kiállító terem és külön nyári olvasótér. Ezután beszélt egy gyermekek körében végzett felmérésről, amelyet munkatársaival együtt végeztek, a családi olvasási szokásokra vonatkozóan. Legfőképpen a magyar klasszikusok találhatók meg az otthoni könyvtárakban, náluk is főként ezt keresik. Nagy érdeklődés mutatkozik a megfilmesített regények iránt a gyermek és felnőtt korosztálynál egyaránt. Szakirodalmat, ismeretközlő könyveket leginkább a tanulmányokhoz, munkához kapcsolódóan olvasnak. Érdekes volt hallani, milyen sokoldalú célokat szolgál ki a könyvtár: különböző társadalmi rétegek 'költöznek be' szinte nyitástól zárásig.

Dr. Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi könyvtárigazgató és történész előbb bemutatta könyvtárát, majd formális és informális feladatvállalásaikról beszélt. Előadásából két érdekes megoldást idézek. Hangzó- és látványanyag táruk különleges audiovizuális lehetőségeket jelent. Pályázati forrásból profi magnókkal, videó- és CD-lejátszókkal, hangosító berendezésekkel, számítógéppel, projektorral rendezték be a részleget, s mellé viszonylag bőséges hanghordozóval rendelkeznek. A részlegvezető színművészeti főiskolán rendező szakot végzett szakember. Rendszeres rendezvényeik: filmklub, filmtörténeti előadás, komolyzene hallgatás, filmvetítés mozgássérült és szellemi fogyatékos gyerekeknek, szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeknek. Átlagosan 40 látogatója van e részlegnek naponta.
Másik értékes kezdeményezésük, hogy tudományos műhely formájában is teret adnak az értelmiségi lét kibontakoztatásának. Areopolisz Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport néven történelem és társadalomtudomány szakos tanárokból álló csoport tart rendszeresen találkozókat, vitákat. Munkájuk eredményét a könyvtár megjelenteti könyv formában. Emellett szabadegyetem is működik az érdeklődők számára.

Végezetül Csics Gyula, könyvtárunk igazgatója zárszavából idézek. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a könyvtárnak az információs társadalom alapintézményének kell lennie. Ennek megfelelően maga a könyvtáros, az informatikus meghatározó szerepet kell vállaljon a megsokszorozódott információs anyag kezelésében, keresésében, a lényegében moderálás nélkül az internetre felkerülő anyagok válogatásában.

Szilassi Andrea
Városi Könyvtár, Tatabánya

 

Hangulatok a könyvtárban
Ünnepségek és események az ünnepi könyvtári hét jegyében (szubjektíven)

 

Bennünket - könyvtárosokat - ünnepelnek. Szokatlan pillanat és éppen ezért megható. Egymást érik az események, rendezvények, ahol minket méltatnak: szóba kerül a történelmi múlt, a nélkülözhetetlenség és a jövő (ez utóbbi csupa ijesztő kérdőjel). Együtt vagyunk, mi, az aktív jelen résztvevői, és eljönnek közénk az idősebb kollégák, közöttük jó néhány "nagy öreg". Tisztelettel tekintünk rájuk, és elégedettséggel tölt el a tudat, hogy valami összeköt bennünket.
Majd a könnyed, szinte önfeledt szórakozás veszi át a szerepet. Most csak mi vagyunk, akik nap nap után együtt töltjük időnk jelentős részét. Ez most mégis más. Játszunk, "megmutatjuk magunkat", szinte senki nem rohan, és rájövünk, hogy többször szeretnénk így együtt lenni. A terv már megszületett, és a harsogó jókedv alatt meleg érzés bújik meg: öröm, hogy tartozunk valahova… hogy ide tartozunk.

Vasárnap, a naptári hét utolsó napja. Jász Attila a központban. Kevesen vagyunk: nagy kár. Attila szeretetre méltó lénye megint közelebb kerül. Felolvassa néhány versét, melyekhez gondolatokat fűz. A versek némelyike telibe talál, mások nem. Nem Attila hibája és nem is az enyém. Véletlenül sem összehasonlítás, csak csapongó gondolataim eszembe juttatják az Ady-élményt. Adyt olvasni olyan, mintha régmúltam naplóját lapozgatnám, aztán hirtelen szívbe markolón a jelen tárul elém… és most már tudom, hogy a jövőm is ott van valamennyi olyan versben, ami még nem érintett meg.
De most Attiláról írok. A Sajátnapló említésekor többünk arca felderül. Ismerjük Őt, vagy legalábbis annyit belőle, amennyit az említett írásban látni enged. Számtalan aranyos hétköznapi történet, amiben Attila nem hétköznapi lénye nagyon is benne van. Hangulatok, melyek most tökéletesen visszaköszönnek a felolvasott versekből. Aztán ennek a délutánnak is vége szakad, de csak fizikálisan, mert utána megannyi kérdés kavarog, melyekre csak részben kapok választ - jobb híján saját magamtól.

Hétfő. Meghosszabbítása az ünnepi hétnek, így reggel nem olyan rémes az ébredés, elvégre még ünnep van. Esti vendégünk Vasadi Péter. Itt sem vagyunk sokan. Várni kell, és ez, bármily' furcsa, megmutatja a jelenlévők összetételét. Mindenki nagyon türelmes. Furcsa, de felettébb megnyugtató - nem a mennyiség számít!
Kis műsor, amit gimnazisták adnak. Rettegek az öregedéstől, én a harmincas - özvegy - single, a műsor csak felerősíti ezt a nem túl kellemes érzést. Nosztalgiával gondolok arra, mikor "megboldogult" gimnazista koromban egy író-olvasó találkozó alkalmával Nagy Gáspár versét kellett felolvasnom - a szerző előtt. Nagy kihívás volt, és egyben rendkívül ijesztő érzés. Talán a saját érzéseimet vetítettem ki a diákokra, de megilletődöttnek láttam őket és - nem pusztán ezért - nagy rokonszenvet éreztem irántuk.

Ezt követően Vasadi Péter monologizált. Az első negyedórában az volt az érzésem, ehhez én túl "világi" vagyok (elnézést a buta szójátékért!). Aztán az idő előrehaladtával jobban megmozdult a lelkem, mint szerettem volna, és bizony, volt egy pillanat, amikor igyekeztem visszafojtani a könnyeimet (pedig én már régen leszoktam a sírásról, elvégre felnőtt nő vagyok). A jelenlévők megfelelő időben való teljes némasága igazolta a várakozás idején való gondolataimat a türelem és a minőség kapcsán. (Szabályt erősítő kivételek természetesen voltak és ez így helyénvaló.)

Ennek is vége, de a hangulatot még marasztalja az autóban hallgatott zene: "a komolyzene klasszikusai - a hegedű virtuózai".
Jó lett volna megosztani valakivel. Helyette született ez az írás.

Világi Orsolya
JAMK, Tatabánya

Márai Sándorra emlékezve

A XXXI. Komárom-Esztergom megyei könyv-tári napok alkalmából a már szokássá vált író-olvasó találkozó helyett a Művelődési Központ és Könyvtárban szeptember 26-án, 17 órakor Márai Enikő felolvasó estjét tartották. Mint azt a közel félszáz résztvevő is megtudhatta, a hölgy (Márai Enikő) nem közvetlen leszármazottja Márai Sándornak, de vérrokona. A délutáni előadáson az író Harminc ezüstpénz című regényéből hallhattak részleteket. Ezt a bibliai, Jézussal foglalkozó művét a háború idején kezdte el írni az író, de Amerikában folytatta és fejezte be. Magyarországon ezért kevesen ismerik, sokan nem is tudnak létezéséről. A rendezvényen Gryllus Dániel közreműködött citerán és bibliai dalok előadásával.

Csulik Andrea
Művelődési Központ és Könyvtár, Oroszlány

Irodalmi est Dorogon

Október 11-én 17 órakor zenés irodalmi estre vártuk az érdeklődőket könyvtárunkba. A szép számú közönség nagy szeretettel fogadta vendégeinket: Cselenyák Imre dorogi írót, Vass Tibor miskolci költőt, valamint Oravecz Pétert és Tolvaj Zoltánt, fiatal budapesti költőket.

Vass Tibor bemutatta Cselenyák Imre Reggelek című kötetét, majd Vass Tibor Fürge újak könyve című verseskötetéről beszélgettek. Ora-vecz Péter és Tolvaj Zoltán egy-egy verssel mutatkoztak be, majd klasszikus gitáron spanyol muzsikát játszottak, színesítve ezzel a programot. Számos kérdés hangzott el a közönség részéről. Szóba került Kertész Imre Nobel-díjas írónk is, hiszen aznap hallottuk a nagyszerű hírt. A visszajelzések alapján elmondhatjuk, hogy ismét egy jól sikerült programot szerveztünk.

Cserődi Attiláné
Arany János Városi Könyvtár, Dorog

Micimackó és a dorogi óvodások!

 

Az Arany János Városi Könyvtár gyermekkönyvtára a megyei könyvtári napok ünnepségeinek keretében meghívta Kisteleki Zoltán előadóművészt, aki Interaktív Csöpp Színházával nagy élményt nyújtott a Dózsa Óvoda kis lakói számára szeptember 20-án.
A vándorszínész Milne: Micimackójából adott elő részleteket. Egyszemélyes vándorszínháza valóban interaktív volt, hiszen bábjátékán kívül a művész maga is többszörös szereplője volt a mesének, sőt a gyerekeket nemcsak megszólaltatta, de játszatta is a darabban. Jó volt látni, hogyan kelti fel annyi gyerek érdeklődését. Hogyan tudja kezének egyetlen mozdulatával “színésztársuk” bíztatására szólítani őket, a következő percben viszont lélegzetvisszafojtva figyelni a mesét.

Mivel Kisteleki Zoltán osztatlan sikert aratott nemcsak a gyerekek, de az óvónők körében is, az Arany János Városi Könyvtár gyermekkönyvtára az ehhez hasonló műsorok folytatásán gondolkodik.

Szilágyi Zsuzsanna
Arany János Városi Könyvtár, Dorog

30 éves vagyok!

 

Nevem: Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzati Hivatal Szakkönyvtára. Születtem: 1972-ben, bölcsőmet a József Attila Megyei Könyvtár ringatta, s első botladozó lépéseim megtételekor is ő fogta a kezem. Az idők során nevelőszüleim változtak, de mind egyengette utamat. Mikor gyermekszobámat kinőttem, egész lakást kaptam új bútorokkal.

Munkám: a Megyei Önkormányzati Hivatal, a közgyűlési bizottságok, megyei önkormányzati intézmények munkájának segítése.
Gyűjtőköröm: a társadalomtudományokkal foglalkozó művek, ezen belül az állam- és jogtudományi – főleg közigazgatási –, szociológiai, statisztikai kiadványok
- a hivatal működéséhez szükséges irodalom, elméleti és gyakorlati kézikönyvek, helyismereti kiadványok, szótárak, lexikonok, térképek;
- a megyei önkormányzat intézményei és alapítványai által kiadott tanulmányok, dolgozatok, kötelespéldányok, egyéb kiadványok.
Munkakörömhöz tartozik a tájékoztatás, amely kiterjed a fent felsoroltakon túl a honismereti, valamint a helyismereten belül elsősorban a megyei vonatkozású dokumentumokra, a megyében élő képző- és iparművészek kiállítási katalógusaira, ajánló bibliográfiákra.
A kor technikai és szellemi követelménye szerint fejlődésem – felnőtté válásom – ajándékaként születésnapomra számítógépet is kapok. Nyitott az út előttem és élni akarok a lehetőséggel!

Lejegyezte: Mányoki Lászlóné
KEM Önkormányzati Hivatal Szakkönyvtára,
Tatabánya

A zene világnapja

 

1975 óta ünnepeljük október 1-jén az UNESCO Nemzetközi Tanácsának határozata alapján a zene világnapját. Ebből az alkalomból rendezett hangversenyt a Bakfark Bálint Művészeti Iskola vonószenekarának közreműködésével a Művelődési Központ és Könyvtár október 1-jén, 18 órakor.
A rendezvényen Mezei Judit könyvtáros mutatta be a zenekart. Elmondta, hogy 1980-ban alakultak, első karmesterük Ácsné Szili Éva, aki egyben hegedűtanára is volt a zeneiskolának. Jelenlegi vezetőjük Milán Zoltánné, aki 1983-ban vette át a munkát elődjétől. Kezdetben két-háromszólamú zenekari darabokkal léptek fel, később négy vagy öt szólamra írt művekkel bővült a repertoár. A reneszánsz és a barokk kor zenéjén túl a klasszikus és a XX. század zenéje is megszólal a zenekar előadásában.
2000 júniusában jelent meg első CD lemezük. 2002 áprilisában a IV. Országos Zeneiskola Zenekarok Találkozóján a tizenhét induló vonószenekar közül a harmadik helyezést érték el. (Ez a serleg a kabalájuk, mindenhová magukkal viszik.)

A keddi hangversenyen elsőként Purcell: Nyitány, Menüett, Skót tánc, Ír hangok és Rigaddon című darabjait hallhatták a megjelentek. Majd Vivaldi G-dúr szimfóniájának első tétele csendült fel.

Míg a zenekar szusszant egyet, Sulyok Blanka Szabó Lőrinc Zene című versével szórakoztatta a közönséget. Ezután Mozart C-dúr Divertimentójának második és harmadik tételét játszotta a vonószenekar. Lovas Márta és Mészáros Lilla kettőse következett, ők Macasz Duóját adták elő. Zárásként Bartók Béla Gyermekeknek sorozatából három rövidebb művel emlékeztek a zene világnapjára, amelyből hagyományt szeretnének teremteni.

Csulik Andrea
Művelődési Központ és Könyvtár, Oroszlány

Élet az oroszlányi gyermekkönyvtárban

A Művelődési Központ és Könyvtár gyermekkönyvtára 2002-ben foglalkozássorozatot hirdetett meg általános iskolás gyermekek számára Ősi kultúrák – Nagy uralkodók címmel. Az előadáshoz hű jelmezben

.A foglalkozásokon egy-egy történelmi jelentőségű ókori kultúrával foglalkoztunk. Minden alkalommal egy kiválasztott nép történetének részletes feldolgozására került sor. A foglalkozások során a gyerekek megismerkedhettek e kultúrák történelmi fontosságával, életmódjával, haditechnikájával, vallásával, hiedelemvilágával. Felhasználtuk az iskolában tanultakat, és a könyvtár gyűjteményével kiegészítve látványos kellékekkel, eszközökkel tettük a napot izgalmassá, látványossá.

A foglalkozások két részből álltak.

- A könyvtár gyűjteményének segítségével megismerkedtünk a kor történelmével, mitológiájával – könyv, videokazetta, folyóirat.

- A napi témához tartozó tárgyakat elkészítettünk. Felhasznált anyagok: papír, karton, agyag, fa, gyurma, papírmasé, textil.

A foglalkozások minden hónap közepén egy hétig zajlottak a nyári hónapok kivételével.

A foglalkozások témakörei:

1. Ókori Egyiptom - Január

2. Ókori Görögország - Február

3. Ókori Róma - Március

4. Indián kultúrák – Inkák, Aztékok, Maják -
Április

5. Vikingek - Május

6. Ókori Japán – Szeptember

7. Ókori Kína – Október

Az egyiptomi foglalkozáson a gyerekek elkészítették a fáraók ékszereit és a hatalom jelképeit, a pásztorbotot és a korbácsot, Kheopsz fáraó piramisának keresztmetszet makettjét, a ghízai piramisok makettjeit. Lerajzoltuk az egyiptomi isteneket, beszélgettünk a mumifikálás folyamatáról, okairól, foglalkoztunk az egyiptomi írással, és elkészítettük Tutanhamon fáraó sírkamrájának kicsinyített mását.

Ezután következtek az ókori görögök. Itt foglalkoztunk a görög mitológiával, a knoszszoszi, minoszi és mükénéi kultúrával, hadviseléssel. Spárta, Athén, Trója harci eszközeit készítettük el papírból, beszéltünk a görög városállamokról, és elkészült egy görög ház térhatású modellje is. Amforákat, edényeket készítettünk agyagból, Parthenón oszlopsorának kicsinyített mása is elkészült, benne Athéné istennő szobra. Foglalkoztunk az olimpiai játékok történetével is.
A gyerekeket különösen érdekelték a rómaiak, hiszen frissen élt emlékezetükben a Gladiátor című film. Ezek után természetesen részletesen megbeszéltük ezt a témát is. Elkészítettük a római katona öltözékét, sisakját, fegyvereit, cipőjét is. Nem maradhattak ki a kor hősei, hadvezérei, tudósai sem.
Ezt követően a vikingekről beszéltünk. Sikerült elkészíteni egy viking hajó térhatású, kicsinyített mását papírmasé technikával, viking családi udvarházat készítettünk papírból, agyagoztunk, és foglalkoztunk a vikingek életmódjával, vándorlásaikkal és felfedezéseikkel, Vörös Erikkel, hajózási technikájukkal, hajóépítő művészetükkel. Szó volt a vikingek leszármazottairól, kereszténnyé válásukról, letelepedésükről.

Ezután következtek az indián kultúrák – inkák, maják, aztékok és az észak-amerikai indiánok. Ebben az esetben is készültek különböző tárgyak agyagból, maja istenálarc papírból, indián tipi, azték társasjáték, indián maszk, tolldísz, békepipa, azték toll legyező, denevéres kitűző, inka napálarc, napkő, piramistemplom is.
A nyári szünet után, szeptemberben az ókori japán kultúrával, életmóddal ismerkedhettek meg a gyerekek. Itt sem maradhattak el a már megszokott manuális tevékenységek, mint az agyagozás, rajzolás, és készült még szamuráj sisak, papírsárkány, repülő ponty, paraván, legyező, kagylóhéj játék, színházi álarc. Foglalkoztunk a japán írásművészettel, híres császárokkal, divattal, és természetesen nem maradhatott el az origamizás sem.
Az utolsó foglalkozás témája az ókori Kína. A történelmi események felidézése mellett a kínai írás, az étkezési szokások, életmód kérdései kerülnek napirendre. Térképek rajzolására, egy kínai udvarház makettjének elkészítésére, Huangt-ti sírjában talált agyaghadsereg mintájára agyagszobrocskák, katonai ruhák, fegyverek készítésére is sor került.

Nagyon sok tárgyat készítettünk, úgy gondoltuk, megosztjuk munkánk eredményét másokkal is. A gyermekkönyvtárban e foglalkozássorozaton kívül még sok más is történt, aminek kézzel fogható eredménye van. Ezért egy kiállítás keretében bemutatjuk, mit alkottunk ebben az évben.

A kiállítás megnyitójára 2002. november 20-án kerül sor a Művelődési Központ és Könyvtár kiállítótermében.

Sok szeretettel várunk mindenkit.

Szlezákné Molnár Katalin
Művelődési Központ és Könyvtár, Oroszlány

Nyári gyermekprogramok a nyergesújfalui
Ady Endre Művelődési Ház és Könyvtár gyermekkönyvtárában

 

Ezen a nyáron is változatos programokkal vártuk a gyermekeket. Olyan foglalkozásokat kínáltunk, amelyek a fiatalabb és az “idősebb” korosztály érdeklődését egyaránt felkeltik.

A szünidő második hetében a hímezni vágyó gyermekeket vártuk. A terítők mintáit a Néprajzi lexikonból és más népművészettel foglalkozó könyvekből gyűjtöttük, majd a gyerekek saját kezűleg rajzolták azokat az anyagra. Hímzés közben népzenét hallgattunk!
Egy héttel később népmeséket olvastunk, mindennap egyet, s a legrokonszenvesebb szereplőt pálcikabáb formájában elkészítettük.
Következő foglalkozásunk a több éve töretlen népszerűségnek örvendő agyagozás volt. Készítettünk gyertyatartót, tálat, bögrét, vázát, sőt, idén már kis szobrocskákkal is próbálkoztak a bátrabbak. Egy nagyon kedves ismerősünk, Bertáné Lőcsei Krisztina keramikus, a népművészet ifjú mestere minden évben kiégeti, és mázzal bevonja a gyerekek munkáit.

A következő foglalkozás keretében Fekete István Csí és Kele című elbeszélésével ismerkedtünk meg. A gyerekek az olvasottakról érdekes és szép rajzokat készítettek. A legszebb darabok még most is láthatók a könyvtárban. Az irodalmat kedvelő gyermekekkel rendeztünk egy beszélgetést “Kedvenc íróim, költőim és saját műveim” címmel. Rendkívül érdekes és tanulságos beszélgetés kerekedett, melynek végén néhány gyerek felolvasta saját írásait (mese, vers).
A szünidő második felében közösen feldolgoztuk Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk és Gárdonyi Géza: Egri csillagok című művét. Mindkét regény feldolgozását a történelmi háttér megismerésével kezdtünk, majd megnéztük a térképen, hol játszódnak az események, megismerkedtünk az adott korok divatjával, közlekedésével, használati tárgyaival. Így minden foglalkozásunk alapos kutatómunkával járt, de a végére a gyerekek átfogó képet kaptak a feldolgozott művek történelmi, társadalmi környezetéről és tapasztalatot szereztek az információk felkutatásában is.

Reméljük, hogy a jövő nyáron legalább ennyi gyermeknek sikerül szórakoztató és tartalmas elfoglaltságot biztosítanunk.

Katonáné Bergmann Violetta
Ady Endre Művelődési Ház és Könyvtár,
Nyergesújfalu

Rossz gyerekek a könyvtárban

 

Egy esős szeptemberi péntek délután, amikor az iskola már minden gyereknek felejthető emlék csupán, a könyvtár felhasználásának új formájával ismerkedhettem meg. A felfedezés persze igazán nehéznek nem mondható, mert elég nagy zajjal járt: pár gyerek kidobóst játszott a Búvár zsebkönyvekkel.
Mi ilyenkor a teendő? Bevallom, nekem több dolog is az eszembe jutott:

Kitiltom őket a könyvtárból.
Felhívom a szüleiket.
Esetleg a tanáraikat.
Felmondok.

Nem tudom, hogy az ország, a megye más gyermekkönyvtáraiban mi a helyzet, de nálunk igen nagy százalékban fordulnak elő “deviáns” gyerekek. Persze, könnyű ráfogni bárkire, hogy deviáns, hiszen mindannyian mások vagyunk, de nálunk valóban nagyon sok a szerencsétlen sorsú: állami gondozottak, fogyatékosok, rendezetlen családi háttérrel rendelkező gyermek. Ismerem az ajánlott pedagógiai módszert, hiszen magam is pedagógus végzettségű (is) vagyok: próbáljam meg lekötni őket olyasmivel, ami az érdeklődésükkel összefér. Páran ideig-óráig lefoglalták magukat azzal, hogy kitöltötték a könyvtárhasználattal kapcsolatos feladatlapokat. A könyvtárban működő színjátszó kör is megtetszett néhányuknak (nem egy igazán tehetséges gyereket fedeztem fel eközben), de a legtöbbjüket a legjobban a számítógépes lövöldözős játék érdekli, más semmi. Ha éppen nem jutnak a számítógép közelébe, akkor jön a kidobós a könyvekkel, a verekedés, a csúnya beszéd (bár házi szabályzatunkban benne foglaltatik ennek mellőzése, ennek ellenére a sarokban elsuttogott jókívánságokkal nem tudunk mit kezdeni). Az a tapasztalatom, hogy az iskolában “leírt”, és otthon sem igazán magukat “otthonérző” gyerekek utolsó mentsvára a könyvtár, ahol haverjaikkal találkozhatnak, és a számítógép segítségével kiélhetik rejtett vagy nem is annyira rejtett agressziójukat.

Mi lehet a mi szerepünk az ő életükben? Szeretném leszögezni, hogy szeretem a gyerekeket, minden gyereket szeretek, sőt hajlamos vagyok más körülményeket hibáztatni rossz cselekedeteikért, de vajon felvállalhatjuk-e az utolsó szalmaszál szerepét? Ez óriási felelősséggel jár. Elég-e, ha megtűrjük őket a könyvtárban, elég-e, ha beszélgetünk velük (a beszélgetések során, ami ezekkel a gyerekekkel spontán jött létre, megdöbbentő dolgokra derült fény: szülői alkoholizmus, erőszak, a törődés hiánya), vagy erre az utolsó szalmaszál szerepre stratégiát kell kidolgoznunk?

Elárulom, hogy azon a pénteki esős délutánon nem telefonáltam, nem tiltottam ki őket a könyvtárból, és nem is mondtam fel. Miután zúgolódásuk ellenére velük együtt rendbe tettük a könyveket, “büntetésül” ki kellett tölteniük a könyvtár számítógépes pályázatát. Eleinte persze fanyalogtak, de aztán belejöttek, és láthatóan élvezettel dolgoztak. Csak hangosan…

Mikolasek Zsófia
Jókai Mór Városi Könyvtár, Komárom

A helytörténeti kutatók szolgálatában

Fennállásának 10. évfordulóját ünnepli idén Tatabánya Megyei Jogú Város legfiatalabb közgyűjteménye, a városi levéltár, az ország mindössze három hasonló intézményének egyike. Ez alkalomból beszélgettünk dr. Ravasz Évával, az intézmény igazgatójával, az Országos Honismereti Szövetség megyei elnökével.
- A rendszerváltás tette lehetővé, hogy önálló közgyűjteménye legyen a városnak. Milyen út vezetett idáig?
- Az állítás igaz, ám a gyökerek mélyebbre nyúlnak. Az esztergomi megyei levéltár helyszűke miatt már a 80-as években sem tudta gyűjteni és őrizni a tatabányai vonatkozású iratokat. Ezért szorgalmazta a megyei levéltár akkori igazgatója, Ortutay András egy tatabányai fióklevéltár megnyitását. Ugyanakkor a tatabányai Városi Tanács indította el, majd a városi önkormányzat, egyetértésben a megyei önkormányzattal vitte végig a folyamatot. 1992-ben a volt MSZMP Pártarchívum helyén ünnepélyes keretek közt nyílt meg a megyei levéltár tatabányai fióklevéltára. Ekkor indult “történelmünk”, mintegy 300 folyóméter iratanyaggal.
- Két év, valamint a városi önkormányzat vállalása, támogatása kellett ahhoz, hogy Győr és Székesfehérvár mellett létrejöjjön az ország ez idáig harmadik önálló városi levéltára, amely az igényes szakmai munkának a lehetőségét is megteremtette.
Alapfeladatunknak, hogy a város intézményeinek iratanyagát megőrizzük, feldolgozzuk, kutathatóvá tegyük, e helyen már nem tudtunk eleget tenni. 1995-ben kerülhettünk a mai, korszerű épületbe. A körülmények szerencsés találkozása, hogy az önkormányzati iratanyag egy volt közigazgatási épületben került elhelyezésre. Felsőgalla nagyközség 1941-ben községháza céljára építtette az épületet, amely 1947-től több mint negyedszázadig, a városi tanács újvárosi épületének elkészültéig is a közigazgatást szolgálta.
A korszerű és modern épületbe nagyon sok anyagot tudtunk behozni. Például az 1946 óta működő Állami Gimnázium, amely a város legrégibb középiskolája, illetve az 1896-ban alapított és városunkban 1948 óta működő Péch Antal Bányaipari Szakközép- és Szakiskola, a bányászati szakember képzés fellegvára teljes iratanyagát említeném. Az ötven éves múltra visszatekintő Erkel Ferenc Zeneiskola múltja is kutatható nálunk.
Szépen gyarapodtunk, mára már 1600 iratfolyóméter dokumentum található levéltárunkban.
Feladatunk kettős. Egyrészt, s ez a fontosabb: anyagainkat kutathatóvá tegyük, feldolgozzuk. Olyan jegyzékeket, segédleteket készítsünk, amelyek által a kutathatóságot megkönnyítjük, hogy tudják az érdeklődők, milyen dokumentumokra számíthatnak. Másrészt mi is feldolgozzuk anyagainkat. Ennek a munkának egyik példája az öt kötetben kiadott közigazgatási repertórium, amely a város 50. születésnapjára készült. Címe: Tatabánya közigazgatási repertóriuma. (1997-). Ebben 1947-től röviden ismertetjük a város vezető testületeinek határozatait. A kötet tárgy- és névmutatója révén jó kalauza annak az ötven évnek. Figyelemmel kísérhető belőle, hogyan fejlődött a közigazgatási munka és a város ebben a történelmi korszakban.
- Az oktatástörténeti dokumentumokhoz kapcsolódóan kell megemlítenünk a Források és tanulmányok Tatabánya oktatástörténetéhez (1995) című kiadványukat.
- A harminc éves múltra visszatekintő városi múzeum is gyűjt oktatástörténeti dokumentumokat. Nagyon sok iratanyag van az ő kezelésükben. Mindezt érdemes elvben együtt kezelni, regisztrálni, hogy melyik közgyűjteményben mi található e tárgykörben.
Most készül egy könyvünk, éppen várjuk vissza a nyomdából a kiszedett szöveget. Első fejezete a tíz év történetét írja le. Nem árt a jövőnek megőrizni, ki mindenki bábáskodott levéltárunk megszületése körül. Közöttük kell megemlítenem L. Kelemen Máriát és Kósa Lászlót, akik már nincsenek közöttünk, de nagyon sokat tettek azért, hogy levéltárunk létrejöhessen. Készülő kötetünk második része a levéltár ismertetője. Ez még nem egy fond- és állagjegyzék, de ebben már pontos leírását adjuk annak az 1600 irat-folyóméternyi anyagnak, amely egy kutatónak megfelelő segédletet nyújt. Legújabb kiadványunk záró részében a rólunk írtakat, illetve az általunk kiadott műveket gyűjtöttük össze.
- Érdeklődéssel várjuk a művet. Így már feleslegesnek tűnik a kérdés: min dolgozik most Ön és a levéltár.
Sőt! Záró gondolatként szeretném elmondani, hogy most készül egy kiállításuk. Ebben az életünket végigkísérő – és a számítógépesítéssel kihaló kézírásos írásbeliségnek kívánunk emléket állítani. Kiállítóhelyünkön szeretnénk azokat az érdekesebb, emberi kézzel írt dokumentumokat bemutatni, amelyeket az aktákból elő tudunk szedni. Lakáskérelmek, feljelentések, hagyatéki végzések, mindaz, ami életünket kíséri, helyet kap a tárlókban. Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy mások is gondolkozzanak el rajta: mit jelent a kézírásos írásbeliség eltűnése. Napjainkban a számítógépesítés térhódításával elveszik az emberi kéznyom, s ezzel elszemélytelenedik a közlés.
- Munkájához sok sikert és jó egészséget kívánunk. Köszönöm a beszélgetést.

Dr. Horváth Géza
József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya

Hírek az iskolai könyvtárak életéből

 

Mint ismeretes, a könyvtárak anyagi helyzete, a könyvtárfejlesztési lehetőségek nem túl rózsásak. Éppen ezért mindig érdeklődve várjuk és figyeljük a pályázatokat, megragadunk minden lehetőséget, hogy fokozatosan javíthassunk a körülményeken. Örömmel vettük a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Közoktatásáért Közalapítvány pályázatát, amely – az előző évihez hasonlóan – az iskolai könyvtáraknak is lehetőséget adott pályázat benyújtására. Ezzel éltek a tatai iskolák is, és pályázataikat kedvezően bírálta el a bizottság. Így jutott 250.000.-Ft könyvtárfejlesztéshez a Fazekas Utcai Általános Iskola, a Kőkúti Általános Iskola, valamint 400.000.- Ft-hoz a Vaszary János Általános Iskola. Most mindegyikükre az a kellemes feladat vár, hogy elköltsék ezt az összeget, és a gyűjtőköri szabályzataikban rögzített állománygyarapítási követelményeknek megfelelően olyan dokumentumokat vásároljanak, amelyek az olvasók tájékoztatását, minél színvonalasabb kiszolgálását segítik.

Miután elszámolnak az iskolák, szívesen beszámolok arról, hogy mely állományrészeket sikerült fejleszteni ezekből a pénzösszegekből.

Tanczerné Jakus Emőke
Kőkúti Általános Iskola, Tata

Új helyen a tatai Fazekas Utcai Általános Iskola könyvtára

Tavaly a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Közoktatásáért Közalapítvány pályázatán az intézmény annyi támogatást nyert (860 ezer Ft), hogy azt kiegészítve saját forrásainkkal, sokkal méltóbb helyre tudtuk költöztetni könyvtárunkat. A költözés során elvégzett selejtezés alatt kikerült az állományból mintegy ezer darab könyv. Ezek zömében teljesen elhasználódtak, rongyosra olvasták őket a gyerekek, de jócskán akadt közte olyan is, ami már régen elavult. Ezeknek a törölt dokumentumoknak a pótlása az idei és a következő évek feladata. Ennek anyagi fedezetét kívántam megteremteni azzal, hogy ebben az évben is újra pályáztam. Sikerült is elnyerni a könyvtárak állománygyarapítására kiírt összegből 250.000 Ft-ot.

Elképzeléseim szerint több témakörben fogom az összegből fejleszteni a könyvtárat. Fontos feladatnak tartom pl. a kerettantervek által bevezetett új tantárgyakhoz kapcsolódó tanári segédkönyvek, segédanyagok beszerzését. Mivel iskolánk ének-zene tagozatos, szeretném egy korszerű zenei tár alapjait is megteremteni.
Ki kell egészítenünk a kézikönyvtárat is, és a CD, DVD, VHS anyagok beszerzését is fontosnak tartjuk. Az ismeretterjesztő irodalom mellett a mesék és az ifjúsági irodalom gyarapítását is célul tűztük ki. A kötelező olvasmányok is cserére szorulnak, illetve újabbakkal kell bővítenünk, de szótárakat, térképeket is kell vásárolnunk. A lista hosszú, tudjuk, hogy mindenre nem telik, de igyekszünk a leghatékonyabban elkölteni a pályázati összeget, fejleszteni a könyvtár állományát.
Ha ezek a tervek megvalósulnak, akkor könyvtárunk még sikeresebben tudja ellátni legfőbb feladatát, a gyerekek olvasóvá nevelését.

Oszkóné Kálmán Ildikó
Fazekas utcai Általános Iskola, Tata

Kirándulás Pozsonyba

A könyvtárosok egy csoportja az óvárosban

 

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Komárom-Esztergom megyei szervezete “évi rendes” kirándulása során a rév-komáromi könyvtárosok segítségével Szlovákiában járt. Először Pozsonyba mentünk, ahol a Pozsonyi Egyetemi Könyvtárat látogattuk meg. A könyvtár igazgatója, PhDr Tibor Trgiňa főigazgató fogadott bennünket és mutatta be a könyvtárat, amely egyúttal a nemzeti könyvtár szerepét is betölti Szlovákiában. Megható volt, hogy valóban vártak bennünket, kávéval, süteménnyel, üdítővel. A régi könyvek megtekintése mellett külön izgalmat jelentett a hely, hiszen e falak között zajlottak a reformkor híres országgyűlései. Egy új Tatabánya albummal köszöntük meg a szíveslátást. A könyvtárlátogatás után sétáltunk egyet a belvárosban. Emlékeinkhez képest sokat változott a városkép, természetes előnyére. Kevés időnk volt, mert az eredeti tervben még két könyvtár – és egy ebéd – szerepelt.
Somorján vártak bennünket egy barátságos vendéglőben, majd először a református templomot tekintettük meg. Az ifjú tiszteletes úr lelkesen mesélte el az épület történetét. Megtudtuk, hogy már István király is építtetett arra a helyre templomot. Eredetileg román stílusban épült, az 1400-as években építették át gótikusra. A középkori freskói nagyon híresek. Bizony, már erősen délután volt, amikor dr. Végh László, a Bibliotheca Hungarica igazgatója mutatta be intézményét. A barátságos kis könyvtár tartalmazza a szlovákiai (ill. korábban csehszlovák) magyar szerzők műveit, ami a kutatók számára csemege. Ide is vittünk ajándékot, a Mesegyűjtemények analitikus bibliográfiáját, amelyet minden bizonnyal szintén tudnak használni. Az idő gyorsan telt, így a rév-komáromi könyvtárat már nem tudtuk meglátogatni. Megnéztük viszont Rév-Komárom új büszkeségét, az Európa udvart (hogy miért nem találtunk ki valami hasonlót!), immár kész állapotában. Az új bevásárlóközpont (Kaufland) polcainak megtekintése után élményekben gazdagon értünk haza az egynapos kirándulásból.

Takács Anna
József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya

A nap beszélgetése dr. Monostori Imre igazgatóval, kutatóval

Új megyei könyvtárról álmodik

Ötvenesztendős a megyei könyvtári hálózat az országban, s a tatabányai József Attila Megyei Könyvtár szakmai rangjához méltóan készült az évfordulóra. Az országban egyedülálló, hogy már harmincegyedik alkalommal rendezik a könyvtári heteket, elkészült az intézmény fél évszázados múltját bemutató könyv. Dr. Monostori Imre igazgatóval jelképesen "belelapozunk" a születésnapi kötetbe.

– A hőskor eredményei?
– Az ötvenes években a könyvtárhálózat kialakítása fontos része volt a kulturális forradalomnak. Tagadhatatlan, hogy nagy változást hozott a magyar könyvtárügyben. Egy piramisrendszer alakult ki a kultúrában is. Az intézmények létrejötte nagy mennyiségi és minőségi változást is jelentett. Bővült az olvasók köre, szélesedett a kultúrálódás, a tájékozódás lehetősége. Természetesen koloncként rárakódott minderre a kor politikája, ideológiája.
– Személyiségekhez is kötődik a könyvtártörténelem?
– Négy nevet mindenképpen megemlítek azok közül, akik fontos szereplői voltak az ötven évnek. Horváth Géza, az alapító igazgató meghatározó személyiség volt, és ezt a könyv is kiemeli. Én Koger Tamástól vettem át 1990-ben a jelképes stafétabotot, ő különösen sokat tett a községi könyvtárak fejlesztéséért. A helytörténeti gyűjteményt megalapozó tudós könyvtáros, Bárdos László munkáját Tapol-cainé dr. Sáray Szabó Éva folytatta, egész sor kiadvány szerkesztése fűződik a nevéhez.
– Hol tartunk ma?
– A rendszerváltozás utáni időszak nagy eredménye, hogy a könyvtárak vezetői nagy önállóságot kaptak. Sokféle új ötlettel kell megvalósítani a feladatokat. A fenntartó, a megyei önkormányzat biztosítja költségvetésünk háromnegyed részét, a többit saját bevételeinkből, pályázati pénzekből teremtjük elő. Más megyei könyvtárakkal összevetve szerény anyagi körülmények között dolgozunk. A legfontosabb eredményünk az volt, hogy nem szakadtunk le véglegesen, megtanultunk gazdálkodni, pályázni, igyekszünk körültekintően bánni a pénzzel. A másik jelentős tényező a humán erőforrás ereje, a munkatársak kreativitásában rejlő lehetőség. Egy szemléletes tényt említek: az olvasószolgálati osztályon a felsőfokú végzettségűek aránya megkétszereződött az utóbbi tíz évben. Azt is megtanulták a kollégák, hogy ebben a demokratizálódási folyamatban mindenki a saját munkája révén érvényesül. A szakértelem növekedése is hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi néhány évben felfelé ívelő pályán vagyunk. A másik alapfeltétele ennek az ország gazdasági erejének növekedése, a javuló központi és megyei támogatás. Az 1997-es kulturális alaptörvény szerint az állam is felelős a könyvtári rendszerért. Ez nem centralizálást jelent, hanem a munka minőségének javítását szolgálja.
– Olvas-e könyvet a jövő embere?
– Könyvtárunkban 300 ezer dokumentum és elektronikus információhordozó áll rendelkezésre. Az utóbbiak aránya természetesen folyamatosan bővül. A nyomtatott kultúrát ennek ellenére soha nem pótolja a számítógépes, internetes világ, még akkor sem, ha egyre több anyagot digitalizálunk. Nem azért tesszük, hogy számítógépen olvassuk, hanem hogy megőrizzük, szélesebb körben hozzáférhetővé tegyük a tájékozódás számára. Két minőségről van szó, az olvasás élménye semmivel sem pótolható.
– A jövő?
– Az igazi nagy cél egy új könyvtár lenne itt, a város szívében. Természetesen ez csak címzett kormányzati támogatással épülhetne fel. A megyei önkormányzat döntött arról, hogy készül majd egy úgynevezett “megvalósíthatósági” terv a könyvtár bővítéséről. Hogy milyen módon valósulhat meg a rekonstrukció, ez sok mindentől függ. Az ideális az lenne, ha új épület kerülne a régi helyére. A város távlati rendezési terve elkészült. Beleillik ebbe egy új könyvtárépület, amely már a jövő, a XXI. század jelképe is lehetne.

Gombkötő Gábor
24 Óra, 2002. szept. 23. 4. l.

LEVÉLBONTÁS

Honismereti diákkonferencia Tatán

Iskolánkat az a megtiszteltetés érte, hogy idén is meghívták az immár hetedik alkalommal megrendezett rangos anyaországi tudományos diákfórumra, az Országos Ifjúsági Honismereti Konferenciára. A Domokos Pál Péter nevét viselő néprajzi/névtani diákkörünk sorban most a negyedik alkalommal vett részt ezen a tanulmányi kirándulásokkal is színesen tarkított, látnivalókban/élményekben gazdag tanácskozáson. Tapolca, Mesztegnyő és Csorna után ezúttal Tata, ez a hangulatos, kedves dunántúli kisváros adott otthont a rendezvényeknek, melynek témája “A várak és védelmük” volt. A helyszín megválasztása sem lehetett a véletlen műve, hiszen Tatán található Magyarország egyik legszebb és napjainkra korszerűen helyreállított vára.
Iskolánkból, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumból Mirk László tanár úr vezetésével két diákelőadó vett részt: a XI-es Buzás Ilona és az utolsó éves Péter Szabolcs.

A konferencia ünnepélyes megnyitóján Halász Péter, a neves néprajzkutató, a moldvai csángó-magyarok népéletének kiváló ismerője, a Honismereti Szövetség elnöke szólt a résztvevőkhöz, úgyszintén Tata város polgármestere. Történelmünk tanúi: a várak címmel Csorba Csaba, az ismert történész és számos könyv, szakmunka – mint például Árpád népe, Regélő váraink, Legendás váraink, Rejtélyes váraink – szerzője tartott előadást, másnap pedig a helybeli múzeum munkatársa, dr. Fülöp Éva értekezett a tatai vár több évszázados múltjáról. Rendkívül érdekes előadásában kitért Tata város nevének magyarázatára is többek között, amelyről korabeli okiratok és a népi emlékezet azt tartja, hogy Szent István király a keresztatyját s egyben nevelőjét, Deodatus aquilai grófot, a környék urát “tatá”-nak szólította, s talán innen származik a város neve.

Az idei konferencia programját szinte teljes egészében a huszonkét magyarországi és két erdélyi helységből – Kolozsvárról és Csíkszeredából – érkezett diákelőadók korreferátumai képezték. Élménydús, önálló gyűjtésen/kutatáson is alapuló ismertetőket hallhattunk, többek között a gesztesi, a zalai, a komáromi, a szegedi, a kanizsai, valamint a gyalui, a váradi, a torockószentgyörgyi (egykori) várakról, erődökről. Előadásunkban a csíkszenttamási Csonka-torony és környéke történelmi nevezetességeinek bemutatására vállalkoztunk, beszámoltunk az ott végzett idei ásatásokról, a feltárások eredményeiről. Ezúton is köszönetet mondunk a gyűj-tőmunkánk során értékes segítséget nyújtó Botár István régésznek, Tamás Márton plébános úrnak, és a helybeli adatközlő Kurkó Istvánnak, Albert Ferencnek, feleségének, Veronika néninek. A Csonka-toronyról és a Feneketlen tóról szóló számos mondát, verset és egy népdalt is ismertettünk a népes diákhallgatósággal, amelyek előadásunk külön színfoltját jelentették. A konferencia gazdag programját még felejthetetlenebbé tette a helybeli Pötörke néptánc-együttes színvonalas műsora, s az azt követő táncház, úgyszintén az esztergomi várnál és a komáromi Monostori erőd kazamatarendszerében tett kirándulásunk.
A Tatán töltött emlékezetes, szép és élményekben gazdag napokat mélyen a szívünkbe zártuk. Köszönet érte a konferencia rendezőinek: az Országos Honismereti Szövetség, a Komárom-Esztergom megyei honismereti egyesület munkatársainak és a házigazda Gyüszi Lászlónak, a tatai városi könyvtár igazgatójának.

Péter Szabolcs
Csíkszereda,
Hargita Népe, 2002. október 9.

 

Felelős szerkesztő: Takács Anna
Olvasószerkesztő: dr. Monostori Imre

Szerkesztik: ifj. Gyüszi László, Tata, Móricz Zsigmond Városi Könyvtár
Hartmann-né Rákosi Ildikó, Nyergesújfalu, Ady Endre Művelődési Ház és Könyvtár
dr. Horváth Géza, József Attila Megyei Könyvtár
Mikolasek Zsófia , Komárom, Jókai Mór Városi Könyvtár
Pintérné Gurin Gabriella, Dorog, Arany János Városi Könyvtár
Sutáné Csulik Andrea, Oroszlány Művelődési Központ és Könyvtár
Szilassi Andrea, Tatabánya, Városi Könyvtár
Tanczerné Jakus Emőke, Tata, Kőkúti Általános Iskola

Kiadja a József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya, Fő tér 2.
Felelős kiadó: dr. Monostori Imre igazgató
ISSN 1218 9278
Tb.MK. S-26/2002.