Talán más is észrevette
A hálózati híradó a személyes kapcsolatokat ugyan nem helyettesíti, de a megyén
belüli folyamatos tájékozódás-tájékoztatás egyik legfontosabb eszköze, amelynek
Komárom megyében komoly hagyományai vannak. Már az ötvenes években is volt
hasonló célú kiadvány, itt indult - országos viszonylatban is az elsők között
- 1968-ban a Komárom Megyei Könyvtáros, és megváltozott névvel és formában,
de azóta is folyamatosan megjelenik a megyében a könyvtárak e fóruma. Amikor
a megyei könyvtár történetét írtam, bebizonyosodott számomra az, amit korábban
is sejtettem: amit a nyilvánosság számára megírunk, az visszakereshető, kutatható,
amit csak az emlékezet őriz meg, az egy idő után bizonytalan ismeretté válik.
A szűkszavú jelentések nélkülözhetetlenek, de nem elegendőek. Egy ilyen megyei
híradó szerkesztése valami módon mégis időről időre válságba kerül. Így volt
ez korábban is, a Komárom Megyei Könyvtáros számait olvasgatva személyes tapasztalat
nélkül is látszanak a hullámhegyek, hullámvölgyek. Természetesen a Téka/Téma
sem kerülhette el a sorsát.
Legyünk őszinték: a szerkesztőbizottság tény-legesen a korábbi években nem
működött. Újra meg újra megfogadtuk ugyan, hogy rendszeresen találkozunk,
de valami miatt mindig elmaradt. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy - mozgáslehetőség
híján - csak a saját könyvtárának eseményeiről tud beszámolni egy-egy szerkesztőségi
tag. A bővítés elkerülhetetlenné vált, szerencsére ezt a könyvtárak igazgatói
meg is értették. Ma már minden könyvtárban van "tudósító", és egy
kivételével a szerkesztőségi tagságot is vállalták az érintettek.
Ebben az évben a szerkesztőségi megbeszélések is rendszeressé váltak, noha
először kifejezetten gátlásaim voltak, hogy programoznom kell kollégáim munkaidejét.
A bizottsági üléseken rendszeresen értékeltük az előző számot, megterveztük
a következő tartalmát, megbeszéltük, hogy ki miről szeretne írni. A rendszeres
találkozások az információcsere miatt is fontosak. Tájékozódhatunk a megye
könyvtárügyének legfontosabb eseményeiről, kicserélhetjük tapasztalatainkat
az egyes rendezvényekről, hasznos ötleteket kaphatunk az egyes megoldandó
feladatokkal kapcsolatosan. Hasznosnak bizonyult az is, hogy változó helyszíneken
tartjuk a megbeszéléseket, így a városi könyvtárak dolgozóinak is alkalma
nyílik több könyvtárba eljutni. Még van olyan városi könyvtár, ahol nem voltunk,
de szívesen néznénk meg községi könyvárakat is, ha ott nincs is szerkesztőbizottsági
tag. (Talán még ahhoz is kedvet kapnának így vendéglátóink, hogy esetenként
tudósítsanak könyvtáruk híreiről, ez a terület úgyis ritkán szerepel az újságban.)
A szerkesztőbizottság munkáját dicséri, hogy a Téka/Téma olvasói egyre változatosabb,
színesebb lapot vehetnek kézbe. Nemcsak a témák, a megjelenési formák is változatosabbak.
Új műfajként megjelent a riport, és a "kis színesek", szubjektív
vélemények is olvasmányosabbá teszik a lapot. Az is természetessé vált, hogy
aki teheti, képpel illusztrálja mondandóját. Hiányérzetünk tulajdonképpen
a hí-rek területén akad elsősorban. Jó lenne, ha né-hány sorban (esetleg képhírben)
minél több könyvtári rendezvényről, eseményről hírt kaphatnánk. Az egykor
megszokott "személyi hí-rek" is hiányoznak, örömmel fogadnánk erről
is a tájékoztatást. Kérjük tehát a további segítséget, hogy a megújulás folytatódhasson
az új esztendőben is - mindannyiunk örömére.
Takács Anna
József Attila Megyei Könyvtár
Internetoktatás
Oroszlányban
A Széchenyi Terv keretében az Informatikai Kormánybiztosság meghirdetett pályázata
segítségével korszerű internetes csatlakozás épült ki, és hat új számítógépet
kaptunk. A pályázat elnyerésekor a könyvtárnak vállalnia kellett, hogy egy
éven belül hatvan fő részére húsz órás tanfolyamot tart, amelynek feladata
a számítógép és az internet népszerűsítése. A tanfolyam öt óra elméleti és
tizenöt óra gyakorlati részből kell, hogy felépüljön.
Az első tanfolyamot szeptember 9-én kezdtük, amely két hétig tartott. Mindig
hétfői és szombati napokon, mert ekkor tudjuk biztosítani a zavartalan tanulást
nyitvatartási időn kívül. A jelentkezők számából ítélve az időpontok megfeleltek,
hiszen a tíz tanfolyamból már nyolc betelt.
A tanfolyamra jelentkezőktől megkérdeztük, milyen ismeretekkel rendelkeznek,
és egy-egy csoportba hasonló gyakorlattal rendelkező olvasók kerültek.
Az a tapasztalatunk, hogy a tanfolyam
népszerű, és a középkorosztályt érdekli leginkább. A számítógép és az internet
nyújtotta információk, képi megjelenés és tág böngészési lehetőség teljesen
elkápráztatta a résztvevőket.
A tanfolyam résztvevői az első napon segédeszközként kapnak egy jegyzetfüzetet,
mely tartalmazza az elméleti rész vázlatát, sok jegyzetelésre alkalmas hellyel.
E segítséget fontosnak tartottuk előkészíteni, mert a jegyzet bármikor felhasználható.
A tanfolyamot plakáton és szórólapokon. valamint a megyei napilapokban és
a helyi kábeltévében hirdettük meg.
Érdeklődni személyesen vagy telefonon a Művelődési Központ és Könyvtárban
lehet minden nap 8.00 és 18.00 óra között.
Telefon: 34/ 361-327
e-mail cím:szkata@primposta.hu
Szlezákné
Molnár Katalin
Művelődési Központ és Könyvtár, Oroszlány
Internet
Dorogon
Munkaértekezleten döntöttük el, hogy indulunk a Széchenyi Terv keretében az
"Információs társadalom megvalósításában közreműködő könyvtárak támogatása"
című pályázaton. Amikor kiderült, hogy pályázatunk sikeres volt, előkészültünk
a gépek fogadására. A könyvkiválasztó tér és a klubhelyiségként is üzemelő
raktár közötti falat áttörtük. A rendcsinálás után nem győztünk gyönyörködni
tágasabbá vált könyvtárunkba. Az átalakított helyiségben az ablakok alatt
helyeztük el a korábbiakban feleslegessé vált asztalokat, amelyek most megfeleltek
a számítógépek elhelyezésére. Ide költöztettük a helyismereti gyűjteményt
is, valamint kialakítottuk a gyűjteményt kezelő könyvtáros munkahelyét, gondolva
a későbbi felügyeletre.
Február közepétől készen álltunk az internetes gépek fogadására. Szomszédságunkban
van egy számítástechnikai szaküzlet és szerviz, ahol korábban is vásárlók
voltunk. Javasoltuk, hogy jelentkezzenek a szolgáltatói listára, így mindketten
jól járunk. Korrekt módon, rövid idő alatt szállítottak át mindent a könyvtárba,
és elvégezték a szerelési munkákat. Nem volt gondunk az előfinanszírozással
sem, az IKB a számlák megküldése után rövid idő múlva átutalta a számla összegét.
Rövidesen modemen keresztül már működött is az internet. Ez a megoldás azonban
ennyi gépnél, ilyen intenzív használat mellett a könyvtáraknak túl drága,
így némi tájékozódás után a mikrohullámú szolgáltatás mellett döntöttünk.
Közben meg-kötöttük a biztosítást az új gépekre, és az önkormányzat segítségével
beépíttettük a riasztóberendezést is.
Május óta naponta egy órát használhatják ingyenesen az internetet az olvasók. Gyorsan terjedt a hír, jelentősen megnőtt a forgalmunk és a beiratkozott olvasók száma egyaránt.
A Közhírré
Tétetik Dorogon című helyi újságban hirdettük meg a 60 fő részére tervezett
tanfolyamot, amely szeptember másodikától már tart, a résztvevők teljes megelégedésére.
Úgy gondoljuk, érdemes volt pályázni, mert így könyvtárunk is szerepet vállalhat
az információs társadalom megvalósításában.
Cserődi
Attiláné
Arany János Városi Könyvtár, Dorog
Internetes tanfolyamok indultak
November közepén indult az a húsz órás internetes tanfolyam, amelyet a Városi
Könyvtár szervezett a Népházban lévő központi illetve a Kodály téri fiókkönyvtárban.
A tanfolyamok jellegéről, céljáról Csics Gyulával, a Városi Könyvtár igazgatójával
beszélgettünk.
- Egy tanfolyamsorozat első húsz órája fejeződik majd be december 17-én. Ezt
követően januárban újabb két tanfolyamot indítunk a Népházban illetve a Kodály
téren, és ezek befejeződésével folyamatosan kezdődnek majd az új tanfolyamok.
- Kik jelentkezhetnek?
- Semmilyen számítógépes előképzettség nem szükséges a részvételhez. Szeretnénk
a kicsit idősebb korosztályt is megismertetni az internethasználattal. Csupán
a legpraktikusabb és leghasznosabb gyakorlati fogásokat igyekszünk megtanítani
ezzel a célzott korosztállyal.
- Az ilyen szervezett oktatáshoz megfelelő számítógépek kellenek. Honnan a
géppark?
- Sajnos, olyan nagy gépparkunk még nincs, a Kodály téri fiókkönyvtár hat
számítógépét a Széchenyi Terv pályázatán nyertük. Ezt egészítjük ki a központi
könyvtár négy gépével. Egyelőre csak ezen a két helyen tudjuk a tanfolyamokat
indítani. Azonban nem mondunk le a további fejlesztésekről, valamennyi fiókkönyvtárunk
újabb pályázatokon vesz részt, hogy számítógépekhez jusson. A Széchenyi Terven
nyert pályázatunkkal a számítógépeken kívül egyéves ingyenes internet-hozzáférést
is nyertünk. Ennek feltétele volt, hogy tartsunk tanfolyamokat, meghatározták
a tematikát, a tandíjat.
- Mit tanulnak a húsz óra alatt?
- Két hétig, heti kétszer három órában tart az oktatás. A Kodály téren Sütő
Balázs számítógépes kollégám és én vezetünk egy-egy tanfolyamot, a népházban
Szilassi Andrea. A kéthetes, tizenkét órás képzés után nyolc óra önálló gyakorlásra
nyílik lehetőség a tanfolyamok színhelyén lévő számítógépeken.
- Milyen az érdeklődés?
- A jelenleg is tartó tanfolyamainkra minden gép elé jutott jelentkező, és
reméljük, hogy ez a következőkben is így lesz.
Gy.
(Az Itthon, 13. évf. 2002. dec. 13-i számában
megjelent riport rövidített szövege.)
Nyári hírek a tatabányai szervezetnél
NET suli a József Attila megyei könyvtárban*
A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége megyei szervezet tatabányai
klubtagjai nem pihentek a nyár folyamán. Még a nyár elején a József Attila
Megyei Könyvtárának munkatársa, Fátrai Márti felkereste a szervezetünk megyei
titkárát, Tvarosekné Pannit. Beszámolt arról, hogy a József Attila Megyei
Könyvtár pályázatot nyert a NET suli megvalósítására és ezen hallássérült
sorstársaink is részt vehetnek. Megindult a szervezés, inkább a vidéki tagtársaink
jelentkeztek. Szabadidejükben a szombati napokon Fátrai Márti szeretettel
fogadta a "tanulókat" a megyei könyvtárban, és Tvarosekné Panni
jelnyelvi tolmácsolásával megindult az elméleti oktatás. Márti a számítógép
kezelésével ismertette a tanulókat, hiszen voltak köztük, akiknek soha nem
volt a kezükben az ilyen érdekes "okos" komputer. Kezdetben az elmélettel
foglalkoztak, majd feladatokat kaptak és önállóan kellett gyakorolni. Akik
ismerték a számítógép kezelését, azok segítettek a "kezdőknek".
Melus, Józsi, Vali és Panni voltak a "profik", de nem egészen, mert
az internet és e-mail fortélyait nem ismerték. Mikor megkapták az e-mail címeket,
akkor volt a legnagyobb élményük. Mind a tíz tanuló mókás leveleket, képeket
küldött egymásnak.
A két hétben szombati napokon inkább elmélet volt. Hétköznapokon pedig gyakorolhattak
a tanultak alapján a könyvtárban.
A balatoni nyaralás után folytatták a komoly tanulást. Ekkor Mártitól elég
kemény feladatot kaptak, az interneten keresztül kellett kibogarászniuk a
témákat és válaszolni e-mail-en. Majd később már táv házi feladatot is kaptak,
melynek során a szervezeten belül küldték el a leckét a megyei könyvtárnak,
Mártinak. Most már könnyebben tudunk megfelelő információkhoz jutni a könyvtárban
vagy bárhol, ahol internetezni lehet. Köszönet Fátrai Mártinak és a József
Attila Megyei
Könyvtár vezetőinek.
Tvarosek Józsefné
a SINOSZ megyei szervezetének titkára
A "Nagyinet" egyik legszorgalmasabb hallgatója*
Beszélgetés Nagy Ervinnel
A számítógépet elsősorban a fiatalok használják. Ez igaz is, de a megyei könyvtárban
egyre több idősebb olvasó ül a gép mellé: leveleznek, fórumokba kapcsolódnak
be, híreket olvasnak, különböző információkat keresnek. Van olyan 70 éves
olvasónk, akinek mi segítettünk regisztráltatni magát az egyik levelező-programon,
és használat közben szerezte meg a kellő jártasságot. Ha valamit nem tud,
ma is segítséget kér, igaz, egyre ritkában. Könnyebb helyzetben vannak azok,
akik a "Nagyinet" tanfolyamnak köszönhetően egyre magabiztosabban
használják a számítógépet. Közülük a 72 éves Nagy Ervinnel beszélgettem, akinek
annak idején magam hívtam fel a figyelmét arra, hogy tervezzük teljesen kezdőknek
is tanfolyam indítását. Az elsők között használta ki a lehetőséget, és azóta
minden tanfolyamon részt vett. Igaz, egyszer elkésett a jelentkezéssel, akkor
"illegális" hallgató volt, de ha valaki hiányzott, neki is jutott
gép.
- Tulajdonképpen miért érdekli ennyire a számítógép?
- Nyugdíjas lettem, amire a munkahelyemen megjelenhetett a számítógép. Mindig
érdekeltek az új dolgok, sajnáltam, hogy ebből kimaradtam. Fiam, rokonaim
Erdélyben élnek, vannak külföldön is barátaim, köztük többen leveleztek korábban
is a "villámpostával". Arra kellett rájönnöm, hogy ez sokak számára
már természetes. Én akkor kerültem először a gép közelébe, amikor valami jogi
problémára kerestem választ, és megmutatták, hogyan lehet az egérrel előre-hátra
menni a szövegben. Akkor már kerestem a lehetőséget, hogy megtanuljak a számítógéppel
levelezni. Igazi tanfolyam sem az életkorom, sem az anyagiak miatt nem jöhetett
számításba. Először arra gondoltam, talán van olyan nyugdíjas klub, ahol van
erre lehetőség. Amikor megtudtam, hogy a könyvtárban is lehetséges, nem is
kerestem tovább.
- Tudom, hogy sok nehézséggel találják szembe magukat, akik a számítógéppel
ismerkednek. Mi volt a legnehezebb? Láttam, hogy többen az egér kezelésénél
elbizonytalanodnak.
- Szerencsére jó a manuális készségem, azzal nem volt sok problémám, legfeljebb
nem mindig ment arra, amerre szerettem volna. Én szeretek elméletileg is megismerkedni
a dolgokkal, megérteni az összefüggéseket, átlátni az egész rendszert. Ez
nagyon nehéz, nem is nagyon sikerült. Azóta már szakirodalmat is kölcsönöztem,
így valamivel többet tudok az egészről.
Abban is szerencsém volt, hogy mindkét tanfolyamot más vezette. Ábrahám Mónika
is, Csehó Imre is más megközelítéssel tartotta a foglalkozásokat, mást gyakoroltatott.
Azt azonban mindenképp szeretném hangsúlyozni, hogy mindkettő nagyon jól vezette
a foglalkozásokat, és hasonlítottak egy-másra abban, hogy végtelen türelemmel
magyaráztak, segítettek a számítógéppel ismerkedő hallgatóknak.
- Azt láttam, hogy már az első tanfolyam elvégzése után ügyesen levelezett.
Az elméleti összefüggések jobb megismerése miatt jár folyamatosan a tanfolyamra?
Vagy a gyakorlás kedvéért?
- Mindkettő miatt. Mindig hallok újat, és a napi félórás ingyenes internetezés
mellett, amit - ha csak tehetem - kihasználok, a rendkívül kedvezményes áru
húsz órás gyakorlási, ismeretbővítési lehetőséget egyszerűen nincs szívem
kihagyni. Maga a tanfolyami részvétel emberi kapcsolatokat is jelent. Ismerősök
lettek a tanulótársak, alkalmanként segítünk egy-másnak. Azt hiszem, a könyvtárban
is otthonosabban érzem magam. Remélem, hogy a kedvezményes internetezési lehetőség
nem szűnik meg. Nekünk, nyugdíjasoknak nagyon fontos lenne.
Természetesen szeretnék számítógépet venni. Már sikerült olcsón egy monitorhoz
hozzájutni, a gép még hátravan. Az is segítség lenne, ha mondjuk a leveleket
otthon megírnám, és csatolt fájlként küldeném el. Erre a lehetőségre először
a fiam hívta fel a figyelmemet, küldött magáról egy fényképet, Csehó Imre
segített kinyitni, mert azt hittem, hogy valami angol szöveget küldött. Így
több időm lenne a gép egyéb lehetőségeinek kihasználására, mert a fél óra
mindenre nagyon kevés. Mire megtalálok valamit, le is telik az idő, és legközelebb
újra sok időt vesz igénybe a keresés, mert bizony elfelejtem, hogyan is találtam
meg.
Többféle úton is el lehet jutni ugyanahhoz az eredményhez. Ez egyaránt vonatkozik
a keresésre és az egyes feladatokra.
- Igen, ez először meg is zavarja az embert. Amikor otthon a jegyzeteimet
lapozgattam, jöttem rá én is, hogy többféle módon is meg lehet oldani, pl.
a fájlok másolását. Ahhoz, hogy valóban készséggé váljanak ezek a műveletek,
sokkal többet kellene foglalkozni vele.
- Az internet előfizetés meglehetősen drága jelenleg.
- Igen, pedig erre is szükségem lenne. Akármi történhet, nem vagyok már fiatal.
Ez kapcsolatot jelent a világgal, akkor is, ha már nem tudok utazni, vagy
ne adj' isten, lejönni a könyvtárba. Mindenképp jó lenne, és remélem, előbb-utóbb
lesz is rá lehetőségem.
- Azt hiszem, nagyon megszerette a számítógépet.
- Tulajdonképpen ez számomra valóban érzelmi kérdés. Megszüntette a magányt,
és ez igazi csoda. Emberi kapcsolatokat jelent és - nagyon nehéz megmagyarázni
- inspirál. Mintha felgyorsította volna a gondolkodásomat is. Kitágította
a világot, amely már kezdett beszűkülni. Nagyon fontossá vált a számomra.
Takács Anna
József Attila Megyei Könyvtár
*Az írásokat elküldtük a Könyvtári Levelező/Lapnak
Tavasz
a télben
Lassan - sajnos - megszokottá válik a látvány: a hőmérséklet csökkenésével
egyenes arányban nő az otthontalanok létszáma könyv-tárunk olvasótermében.
Mint mindenki, mi is vegyes érzelmekkel vagyunk irántuk. Valljuk be őszintén,
vannak előítéleteink és némi félelmünk velük szemben. De a minap történt valami,
amit érzésem szerint meg kell osztanom a lehető legszélesebb körben a könyvtáros
kollégákkal. Egy havas januári estén a kölcsönző pulthoz lépett egy meghatározhatatlan
korú, kopottas, ám tiszta külsejű ember. Nyitott könyvet tartott elénk, szája
mosolygott, szeme azonban valami furcsán szomorú, védtelen és bizonytalan
lelket tükrözött. A következőket mondta: "Éjjel nem tudtam aludni és
azon járt az eszem, vajon ki írta a Tavasz a házsongárdi temetőben című verset?
És jól gondoltam: Áprily Lajos. Le tetszene nekem fénymásolni?" Elkísértem
a fénymásolóhoz, majd visszatérve a kolléganőhöz, jött az információ: ez az
ember is hajléktalan. Valahogy sejtettem, de nem a külseje, hanem a meggyötört
arca és tekintete alapján. Ezután egész este róla gondolkodtam: elképzeltem
azt az éjszakát, a körülményeket, amelyek miatt nem tudott aludni. Kesereghetett
volna a sorsa felett, tehetett volna megannyi mindent, de ő erről a versről
gondolkodott. Olyannyira, hogy másnap felkeresett bennünket, felkutatta a
verset és még le is fénymásoltatta. A kevéske pénzéből költött rá! Olyan szívszorító
dolog ez! Én pedig megint tanultam valamit és megint kevesebbnek érzem magam:
hol van bennem ennyi lelki erő? Elgondolkodtam orvosolhatatlannak hitt problémáim
felett… Bár vallom: a mérce mindig felettünk van, most kissé meginogtam.
Hab ezen a keserű tortán: a nagy havazás miatt, s hogy kissé szűnjön a lelkem
vihara, bekapcsoltam otthon a televíziót "háttérnek". Bár ne tettem
volna! Egy általam eddig sem kedvelt színésznőről szólt híradás: "Vegetáriánussá
tette a kutyáját is." Illusztrációként pedig méregdrága kaliforniai paprikával
etette, természetesen a kezéből. Előítéleteim száma megmaradt, csak átrendeződött.
Világi
Orsolya
József Attila Megyei Könyvtár
Helytörténet Oroszlányon
Berkó Gyula (1925 -) nyugdíjas gépészmérnök, 40 évig Csepelen élt és dolgozott. Műszaki munkája mellett szűkebb hazája helytörténetével, a helyi nagy múltú üzemek (Vas- és Fémművek, Papírgyár, Posztógyár, szabadkikötő, kerületfejlesztés) történetével foglalkozott 40 évig. Több fontos könyvet írt és szerkesztett e tárgykörben. Családi okok miatt két éve Oroszlányon él, tagja a Komárom-Esztergom megyei Honismereti Szövetségnek.
- Új oroszlányiként
és a helytörténetírás elkötelezettjeként, összehasonlítva korábbi pátriájával,
miben látja az itteni feladatokat? Gondolok itt elsősorban a város 20. századi
történetére, annak fehér foltjaira.
- Megdöbbentem azon, hogy a település fennállásának 300. évfordulójára 2001-ben
nem jelent meg öszszefoglaló munka. Szép anyagot lehetett volna készíteni.
Létezik a város 20. századi történetéről 5-6 könyv, fotóalbum, voltak előadások
részkérdésekről, de e területen sajnos nem történt semmilyen előrelépés. Mivel
idősebb Gyüszi László, a kiváló szakember elkészítette Oroszlány történetét
1701 és 1900 között, őt kellene felkérni, hogy - természetesen megfelelő díjazás
mellett - megírja a 20. század krónikáját is. Ne új ember foglalkozzon a kérdéssel,
hiszen Gyüszi úr itt élte le életét a megyében, s az említetteken túl nagyon
sok ismerete is van a témában.
- Ez persze óriási munka volna, hiszen a város fejlődése e század második
felében indult, s teljesedett ki. Vannak korabeli anyagok, feldolgozások,
amiket fel lehetne használni.
- Ezzel együtt természetesen új kutatásokra is szükség lenne ahhoz, hogy egy
korszerű monográfia kerülhessen mai szűkebb hazám polgárainak kezébe. Ezzel
összefüggésben éppen a 300. évforduló kapcsán hiányoltam egy várostörténeti
kiállítást. Ennek kapcsán be lehetett volna mutatni például a falu úrbéri
szerződésének másolatát, az evangélikus és a katolikus templom építésével,
a helyi egy-házközségek történetével kapcsolatos dokumentumokat. Tárlókban
tárgyi emlékek kiállításával, jelen-tőségének megfelelően lehetett volna szemléltetni
a várossá válásban meghatározó bányászat múltját.
Pest megyei községekkel összehasonlítva úgy látom, kevés az az információ,
ami az oroszlányi televízióban megjelenik. Nem idevalósiként nagyon hiányolok
egy frissebb, részletesebb lapot a lakosság tájékoztatására. Ezáltal elevenebb
kapcsolatot lehetne tartani a városi vezetők és a polgárok között. E lapban,
vagy annak mellékleteként a városfejlődés főbb tényeiből eseménynaptárt lehetne
szerkeszteni, amit évek múltán is elő lehet venni, s megfelelő visszakereshetőség
révén hasznos segédletté lehetne szerkeszteni.
- Aki helytörténettel foglalkozik, nem kerülheti meg a közéleti kérdéseket
sem. 1945 utáni történelmünk fejezetei közül ilyen például az 1948-56 között
Oroszlányon működött rabbánya története. Több ezer embert, köztük számos politikai
elítéltet dolgoztattak Komárom megyében. Az oroszlányihoz hasonló "közérdekű"
munkatábor volt Tatabányán és Csolnokon is. 1996-ban ezzel kapcsolatban volt
kezdeményezés szobor felállítására, de a história máig megíratlan.
- E témában már volt megbeszélés, de valahogy az ezen résztvevők nem tartották
fontosnak a kérdést, nem kerekedett belőle megírható történet. Jó lenne e
tárgykörben is előre lépni. Élnek még néhányan az érintettek közül, és az
áldozatok hozzátartozói is tudnának segíteni.
A Tatabánya 1956-ban című könyv szerzője, az említett Gyüszi László talán
ebben is segíthetne. Van tehát mit csinálnunk, hiszen ez utóbbi kérdés is
fontos a város helytörténetében.
Dr.
Horváth Géza
József Attila Megyei Könyvtár
Ünnepelt a Tatabányai Városi Levéltár
A fennállásának 10. évfordulóját ünneplő Városi Levéltár december 15-én két
rendezvénnyel lépett a város közönsége elé.
Kiállítás nyílt "Bölcsőtől a sírig" címmel, amelyen a levéltár bemutatta
a hétköznapi embereket érintő iratait és érdekes magánokiratait. Egy levéltári
kiállítás nem annyira látványában érdekes, hanem tartalmában. Ezért az átlagos
kiállítás látogatásnál hosszabb idő szükséges ahhoz, hogy kellően tanulmányozni
lehessen a kiállított dokumentumokat. Hiszen csak így tudhatjuk meg, hogy
mit is írt egy tatabányai asszony Rákosi elvtársnak az ötvenes években? Mire
panaszkodott egy utas az autóbusz vezetőjével kapcsolatban? Hogyan ajánlotta
szolgáltatásait egy táblakészítő kisiparos az utcanévváltozások időszakában?
Aki kicsit mélyebben szeretne beletekinteni az elmúlt évtizedek hétköznapjaiba,
rendkívül érdekes élményekre tehet szert a kiállítás megtekintésével.
A második program a nap során egy rendhagyó könyvbemutató volt az Árpád Szálló
egyik termében. A Tatabánya közigazgatási repertóriuma 1947-1990 című ötkötetes
munka
megjelenése országosan is kedvező visszhangot váltott ki. Nagyon kevés levéltár
fordít arra figyelmet, hogy a közelmúlt iratanyagát tegye könnyebben megismerhetővé,
hozzáférhetővé. Pedig ezek azok az anyagok, amelyeket nemcsak a kutatók, hanem
a hétköznapi emberek is gyakrabban keresnek. A könyv keletkezéséről és a levéltár
történetéről az egyik szerkesztő, dr. Ravasz Éva igazgató mesélt, kiemelve
az érdekesebb, néha kifejezetten humoros részleteket. Hozzáfűzéseikkel, kérdéseikkel
dr. Bene Magdolna, Tatabánya Megyei Jogú Város jegyzőasszonya és e sorok írója
segítette a kötet történetének kibontakozását.
A jelenlévők (húszan) szinte kivétel nélkül bekapcsolódtak a beszélgetésbe,
melynek eredménye-ként egy hangulatos, kicsit nosztalgikus visszaemlékezés
lett a befejezés. Mindenki egyetértett abban, hogy többször össze kellene
jönni, hogy felelevenítsük közelmúltunk emlékeit.
Végezetül álljon itt József Attila néhány sora, mely a levéltári rendezvény
mottója volt:
Számon tarthatják, mit telefonoztam,
s mikor, miért, kinek.
Aktákba írják, miről álmodoztam,
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok,
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg
Csics Gyula
Városi Könyvtár, Tatabánya
Solymár Judit, a dorogi helytörténész
Solymár Judit Dorogon született pedagógus családban. Édesanyja évtizedeken
keresztül az egykori falusi, később Zrínyi Ilona névre keresztelt iskolában
tanított, édesapja testnevelő tanár volt a Petőfi iskolában és szervezte a
két világháború közötti dorogi sportéletet.
Édesapja hadifogolyként hunyt el egy orosz hadifogolytáborban, nevét a második
világháborúban el-hunytak tiszteletére emelt emlékmű őrzi.
Az apa nélkül maradt család két gyermekét a gondos édesanya műszaki pályára
irányította. Fivére vegyész-, ő pedig gépészmérnök lett. Évtizedeket töltött
el a Dorogi Szénbányák Vállalatnál, onnan, a beruházási osztályról ment nyugdíjba.
Nyugdíjba vonulása után nem szakadt el sem szakmájától, sem Dorog közéletétől.
Napjaink anyagiassá vált világában nem túlságosan gyakori, hogy valaki fizetség
nélkül, a közösség érdekében dolgozzon. Jutka néni a dorogi városi könyvtárban
munkálkodik "társa-dalmi munkában", önkéntes segítőként a bányászati
gyűjtemény gazdája. Részt vesz a helytörténet iránt érdeklődő olvasók kérdéseinek
megválaszolásában, a különböző helytörténettel kapcsolatos iskolai vetélkedők
forgatókönyveinek kidolgozásában. Lelkes gondozója ma is a bányászati hagyományoknak.
A Dorogon tevékenykedett műszaki szakemberek életműveinek egyik legjobb ismerője.
Nem-csak közvetlen műszaki feladatainak tett eleget magas színvonalon, de
a Bányászati és Kohászati Lapokban is gyakorta jelentek meg Dorog ipartörténetével
kapcsolatos írásai. Ezenkívül fontos adatgyűjtő és szervező munkát végzett
a dorogi szénbányászat 200. évfordulójára megjelent könyv elkészítése során.
Nagy szerepe volt abban, hogy létrejöjjön a Bányász Emlékház Dorogon, amelynek
egyik alapítója.
Szakmai ismeretét, személyes kapcsolatait is latba vetve, fáradtságot nem
ismerve aktívan részt vett az emlékház berendezéseinek, kiállítási tárgyainak
összegyűjtésében. Alapító tagja a Dorog Város Barátai Egyesületének. Megfontolt
javaslatai fontos építőelemei a közösségnek. Életrajzi írásaival rendszeres
munkatársa a Közhírré Tétetik Dorogon című lapnak.
Tanácsokkal, források kézbe adásával támogatja a város hagyományőrző táborát,
a Dorogi füzetek szerkesztőit, íróit. Szorgalmas, pontos gyűjtőmunkával járult
hozzá a II. világháborús dorogi áldozatok névsorának összeállításához, az
emlékmű megvalósításához.
Egyik szerkesztője volt a Dorogi Lexikonnak. Az ötletet az adta, hogy többször
kerestek-keresnek pedagógusok dorogi híres emberekről anyagot egy-egy vetélkedőhöz.
Először az vetődött fel, hogy "ki kicsodát" állítsanak össze. Később
született a lexikon készítésének ötlete. Ebbe aztán nemcsak az el-hunytak
vagy a ma élő híres emberek neve szerepel az adataival együtt, hanem bizonyos
eseményekről is készül összefoglalás. Üzemi területekről, hegyek nevéről,
utcákról, tehát tulajdonképpen egy teljes képet ad Dorog történetéről, életéről.
Folyamatosan gyűjtik tovább az adatokat, készülnek a bővített kiadásra.
"Alighogy bemutattuk a lexikont, rögtön
tudtuk, hogy ezt nem tekinthetjük lezárt ügynek. A meglevő adatokat folyamatosan
bővítenünk kell. Újabb családok, megszűnt és újonnan alapított vállalatok,
sportolók stb. nevei merültek fel. Rengeteg fényképet sikerült összegyűjteni,
és ezekkel is ki akarjuk majd egészíteni a pótkötetet. Az még egyelő-re rejtély,
hogy ez mikorra fog megvalósulni."
A dorogi lexikonról több kritika is megjelent az országos és helyi sajtóban
dr. Horváth Géza tollából. (Téka/Téma 2000. 4-5. sz. 11-12. l., Honismeret,
2001. 5. sz. 105-107. l., Limes, 2002. 2. sz. 188-191. l.).
Jutka néni aktivitása nemcsak a helyismeret területén érvényesül. A katolikus
egyház kereteiben végzett lelkes karitatív tevékenységével nehéz sorsú embereknek
ad anyagi, szellemi és lelki segítséget. Kedvessége, embert tisztelő magatartása
példamutató.
Gurinné Pintér Gabriella
Arany János Városi Könyvtár, Dorog
A mesegyűjtemények analitikus bibliográfiájáról
- Azt hiszem, nem tévedek, hogy szokatlan számodra, ha nyomtatásban olvasod
a neved. Ráadásul ez a hatalmas bibliográfia két vaskos kötetbe fért csak
bele. Milyen érzés kézbe venni?
- Az első gondolat, amely a kiadvánnyal kapcsolatban eszembe jut, hogy hány
év tevékenységének az eredménye. Azt az időszakot is mindig ott látom e két
vaskos kötetben megjelent bibliográfia mögött, amíg készült. Felidézi számomra
a gondokat, nehézségeket, amelyek ezeket a pillanatokat megelőzték. Ma először
felhőtlen igazán az örömöm, mert éppen most derült ki (december 12-én), hogy
már minden példány elfogyott. Szerettem, szeretem, bíztam is abban, hogy sikeres
lesz, ez a tény azt jelzi a számomra, hogy nem volt hiábavaló ez a sok erőfeszítés,
mert másoknak is tetszik, és remélhetőleg munkájuk során hasznosítani is tudják.
- Tulajdonképpen hány év munkája van ebben a két kötetben?
- Közel tíz éve kezdtük el az anyaggyűjtést kolléganőmmel, Szerencsi Edinával.
Az ötletet a korábban cédulaformában használt mesekatalógus adta, de nem használtuk
fel az anyagát, minden gyűjteményt újból kézbevettünk. Közben számítógépre
vittük a megyében elsőként a gyermekkönyvtár állományát, előkészítettük, be
is vezettük részlegünkben a gépi kölcsönzést, ez is sok időt, energiát elvett.
- Abban is úttörők voltatok, hogy ez a bibliográfia is géppel, a textlib kiadványszerkesztő
programjával készült.
- 27 katalógusfiók volt tele cédulával, ezt az adatrögzítő, Világi Orsi gépelte
be. Óriási munka volt ez is. Pontosan 27 269 tételes a bibliográfia, 905 kötet
mesegyűjteményt dolgoztunk fel. A technikai szerkesztés gondjait Pappné Németh
Erika és Vida Éva vállalta. Az újonnan megjelent gyűjteményes köteteket azóta
folyamatosan feldolgozzuk analitikusan is, így naprakészen lehet tájékoztatni
és tájékozódni az adatbázisból.
- Kinek ajánlod a bibliográfiát?
- Mindenkinek, aki kapcsolatban van a mese világával. A könyvtárosok mellett
elsősorban az óvó-nők, alsó tagozatban tanítók és az e szakokon tanítók, tanulók
számára jelent segítséget.
- Mennyire könnyű benne keresni? Ez különösen azért érdekes, mert "laikusok"
számára is fontos a kiadvány, és egyes bibliográfiák használata sajátos készségeket
feltételez.
- A bibliográfia szerkezete nagyon egyszerű. A mesék cím szerint, szoros betűrendben
követik egymást. A második kötetben vannak a mutatók: a feldolgozott kötetek
felsorolása, valamint szerzői mutató a mesékhez. Akár cím, akár szerző alapján
könnyen megtalálhatók az egyes alkotások.
- Vannak további terveid?
Egyelőre építem tovább az adatbázist. Mindenképp folytatni szeretnénk a kiadványt.
Mivel az igény nagy, lehetséges, hogy ezt a két kötetet is újra kell nyomtatni.
Az is elképzelhető, hogy az új kiadást már CD formájában használhatják az
érdeklődők.
Takács
Anna
József Attila Megyei Könyvtár
Méltó
múltidézés - reményekkel
A József Attila Megyei Könyvtár ötven éve
A fél évszázados megyei könyvtári hálózat ünnepére jelent meg egy gazdag anyagú
kötet, amely a József Attila Megyei Könyvtár történetét dolgozza fel. A szerző,
Takács Anna is könyvtáros, természetes hát, hogy ez a történeti visszatekintés
sokféle forrásanyagra, dokumentumra épül.
A szerző felhasználta a korábban megjelent kiadványokat, a könyvtárak belső
életéről tudósító könyvtári híradókat, évkönyveket, és hasznos forrásanyagul
szolgáltak a szakfolyóiratokban, a megyei napilapban megjelent írások, tudósítások,
értékelések is.
A bőséges anyag lehetővé tette, hogy a történeti fejlődés bemutatása mellett
képet kapjon az olvasó a részletekről: az ünnepekről, a hétköznapokról, a
sikeres rendezvényekről és az ötven esztendő ki-emelkedő személyiségeiről
is. Így aztán nem csupán a könyvtári mozgalom története a könyv, de a könyvtárosoknak
is méltó emléket állít. Képet kapunk többek között az alapító igazgató, Horváth
Géza munkásságáról, megismerhetjük, miként szerzett rangot és elismerést a
kutatómunkának az első igazgatóhelyettes, Bárdos László István.
A korabeli fotókon feltűnő személyiségek, a könyvtáros továbbképzések, szakmai
tanácskozások résztvevői. az ünnepségek, találkozók vendégei - egy-egy korszak
tanúi is egyben, és nosztalgiával tekinthetnek vissza egykori önmagukra.
Amikor végiglapozza a kötetet az olvasó, és visszatekint a múltra, a jövőt
előrevetítő néhány mondaton akad meg a szeme. Kiderül, az évforduló a jövő
nyitánya is egyben, hiszen megérdemelne az intézmény korszerűbb körülményeket
- régi és új olvasóikért.
Korszerűbb
lesz
Kinőtte a könyvtár a harmincnyolc esztendeje elkészült épületet - bővítésére, korszerűsítésére lesz szükség. A záró mondat egy újabb fejezet kezdetét jelzi: "A legújabb fejlemény e témában az, hogy Komárom-Esztergom Megye Közgyűlése a 2002. évi májusi ülésén jóváhagyta a megyei könyvtár bővítése megvalósíthatósági tervének pályázati kiírását." Vagyis egyelőre a bővítés lehetőségeit kutatják, valójában egy új könyvtárépületről álmodoznak, hogy jó alapokra épülhessen a következő ötven esztendő.
G. G.
(24 Óra, 2002. dec. 30. 5. l.)
Szembenézve
a hűtlen jövővel
Illyés Gyulára emlékeztek a megyei könyvtárban
Illyés Gyulára emlékeztek a József Attila Megyei Könyvtár irodalmi estjén.
A száz esztendeje született költő verseinek válogatott gyűjteményét mutatták
be a közönségnek. A Hűtlen jövő című kötet összeállítója, Csoóri Sándor költő
betegsége miatt lemondta a részvételt, vendég volt viszont a megidézett író
lánya, Illyés Mária, aki személyes megemlékezésével az est valóságos főszereplőjévé
vált.
A költő
verseiből Tóth Zsóka előadóművész mondott el ihletetten néhány remeket, Domokos
Mátyás Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a költő életművének kiváló ismerője,
kötetei egy részének szerkesztője beszélt Illyés életművéről a Hűtlen jövő
címmel megjelent versválogatás ürügyén. Mindenek-előtt a kötet címére adott
magyarázatot. A válogató mindig igyekszik az egészet jellemezni. Adhatta volna
Csoóri Sándor a "Szembenézve" címet is a kötetnek, hiszen az volt
a szándék, hogy a versek idézésével valamiképpen szembenézzünk egy írói életművel,
de önmagunkkal, a megélt évtizedekkel, a múlttal, a jövővel is. Illyés Gyula
már 1947-ben ezzel a címmel megjelentette verseit - ide illő lett volna újra
ez, a válogató mégis egy Illyés-vers címét választotta. A Hűtlen jövő is igazi
találat. Illyés Gyula ezt a versét a harmincas évek második felében írta,
és túl a történelmi alaphelyzeten a mára is utal. A jövő nem váltja valóra
reményeinket, mégsem adhatjuk meg magunkat, nem árulhatjuk el eszményeinket,
nem adhatjuk fel a jóra való törekvéseinket. Kissé szomorú alaphangot ad a
kötetnek az a tény, hogy a költő utókora mintha elfordult volna attól az alapvetően
fontos örökségtől, amit életműve kínál mindazoknak, akik hajlandók szembenézni
vele.
Tóth Zsóka versek idézésével erősítette meg az irodalomtörténész megállapításait.
A Költők egy-más közt című versében Illyés ezt írja: "Nem lehet tisztességes
ember, ki a versírást abbahagyja, az igazmondást hagyja abba."
Illyés Mária apjáról mesélt, a hétköznapokról, a költő napi elfoglaltságairól,
arról a különös, talán kissé titokzatos munkáról, amit az írás jelent.
- Minden gyereknek az a természetes, ami körülveszi - mondta bevezetőként
Illyés Mária. - Én láttam, hogy apám ír, de sem ő, sem anyám soha nem beszélt
az írás tartalmáról. Gondoltam, vannak emberek, akik írnak, mások orvosok,
mérnökök. Az iskolában talán második elemista lehettem, ami-kor az olvasókönyvben
benne volt a Megy az eke című vers. Én nem azonosítottam azt az Illyés Gyulát,
aki a verset írta apámmal, erről az osztálytársak világosítottak föl. Akkor
nem volt tananyag a továbbiakban az iskolákban Illyés Gyula, én nem is nagyon
foglalkoztam azzal, hogy ő nem olyan ember, mint a többi. Egyébként ugyan-olyan
ember volt…
- Még kislány voltam, amikor bemutatták apám darabjait a színházak, a Fáklyalángot,
a
Dózsát, és ott lehettem a premiereken. Borzasztó büszke voltam apám sikerére,
hogy kimegy a színpadra, a vasfüggöny elé, megtapsolják. A lényegről persze
semmit nem tudtam. Már fiatal felnőtt koromban is-mertem meg annak tartalmát,
amit írt. Elolvasgattam a folyóiratokban megjelent verseit. Két és fél évig
kint voltam Párizsban, amikor megjöttem, akkor olvastam el a Hunok Párizsban
című könyvét, és nagyon tetszett ez a visszaemlékezés.
Megtudhatták az érdeklődők, hogyan dolgozott Illyés Gyula…
- Otthon apám szigorú munkarendet tartott. Korán kelt, maga készítette el
kávéját, nyolc óra körül dolgozni kezdett. Mindig pontos időben, fél egy körül
ebédeltünk, nagyon egyszerű, puritán étel került az asztalra. Szerette, ha
az érvényesül, amit ő jónak lát, de nagyon tisztelte mások egyéniségét. Nagyon
szerette volna, ha anyám nem dolgozik, ha többet van otthon. Anyám, aki pedagógus
volt, nagyon szerette a hivatását, ezt nem tette meg, de természetesen segítette
munkáját. Apám úgy dolgozott, hogy kézzel írta a verseket, a prózákat. Betette
egy dossziéba, anyám pedig legépelte. Aztán apám javította az írásokat, ezeket
anyám újra legépelte. Most, hogy az írói hagyatékot rendezem, látom, folyamatosan
javította a kész írásokat, egészen addig, míg valaki el nem kérte valamelyik
folyóirat számára. Amikor visszajött a folyóiratszám, még akkor is javított
rajta…
Szerette a baráti beszélgetéseket is. Sok híres ember megfordult a pesti,
a tihanyi házban. Weöres Sándor egy ideig lakott is a budai Illyés-házban.
Gyakori vendég volt Szabó Lőrinc, Sárközi György özvegye, Bibó István felesége,
amikor 1956 után a férje a börtönben raboskodott. Sokszor találkoztak Németh
László családjának tagjaival, elsősorban a hölgyek barátkoztak egymással.
A Nap Kiadó Illyés-köteteket is hozott a szép, emberközeli megemlékezésre.
Ezek a könyvek is hozzájárulnak ahhoz, hogy ne legyen a költőhöz hűtlen a
jövő.
-őr-
(Itthon, 2002. 19. sz. nov. 22. 9. l.)
"Ezt
készítettük 2002-ben"
Ezzel a címmel nyílt kiállítás a Művelődési Központ és Könyvtárban (december
3-án), amelynek anyagát a gyermekkönyvtárba járó gyerekek készítették. A kiállítást
Zsombolyai Mária festőművész nyitotta meg a következő szavakkal: "Különleges
dolgokat ismertetnek meg velünk a gyerekek és ez a törekvésük olyan szép formában
ölt testet, hogy az megható." A gyermekkönyvtár novemberben meg-hirdetett
"Négy évszak" című rajz- és történetíró pályázat eredményhirdetésére
is itt került sor. Az idei pályázatra még több rajz érkezett, mint tavaly.
Ahogy a festőművész mondta: "Ne vegyétek ezt versenynek gyerekek, inkább
kölcsönös ajándéknak. Az sem baj, ha idén nem került bele a naptárba a rajzotok,
majd jövőre sikerül." A legjobb alkotásokból egy naptárat állítottak
össze. Kuzsmiczky Ré-ka, Mocsár Ágnes, Kovalcsik Veronika, Mészáros Alex,
Rácz Bianka, Dunai Kamilla (Arany János Iskola), Szabó Alexandra, Mészáros
Péter, Takács Apolló, Ganecz Kitti (Gyermekotthon), Deli Tímea (József Attila
Iskola), Kállai Richárd (Benedek Elek Iskola), Brefka Alexandra (Ságvári Endre
Iskola) munkája szerepel benne, ők kaptak egy-egy tiszteletpéldányt.
A pályázat minden résztvevője kapott oklevelet.
Sutáné Csulik Andrea
Művelődési Központ és Könyvtár, Oroszlány
András
naptól vízkeresztig
Több, mint egyhónapos rendezvénysorozat volt a komáromi gyermekkönyvtárban,
azaz, hogyan ne fulladjunk bele a saját magunk által támasztott hullámokba?
Régi vágyam teljesült ezzel az 50 napos programsorozattal. Számomra a karácsonyi
ünnep-kör kiemelkedik az év más ünnepei közül, családom és a magam számára
mindig próbálom felejthetetlenné tenni. Mivel úgy tűnt, hogy közeli hozzátartozóim
ebben az évben nem igazán tartanak igényt lelkesedésemre (vizsgák, iskolai
és óvodai fellépések és nem utolsó sorban házi feladatok miatt), ezért minden
energiámat egy városi ünnepségsorozat megszervezésébe fektettem. Hogy hogyan
kezdődött?
Szeptember elején összefutottam egy szintén elszánt jó ismerősömmel, akivel
megállapítottuk, hogy mennyire hiányzik Komáromnak egy életnagyságú Betlehem.
A kocka el volt vetve: nem elég csak a Betlehem persze, legyenek pályázatok,
kézműves foglalkozások, előadóművészek, betlehemes seregszemle, könyvtári
foglakozások iskolásoknak és ovisoknak, néptánc és film is. Belátva, hogy
mindezt egyedül nem tudom végrehajtani, együttműködőket kerestem: a művelődési
ház, a mozi és a Kiss Áron Játéktársaság vállalták, hogy segítenek a szervezésben.
Számítottam persze az iskolák és óvodák együttműködésére, és ebben sem kellett
csalódnom: a város és a környék hét iskolája és több óvodája vett részt pályázatainkon,
programjainkon. Sikerült támogatókat is szereznem: több kis- és nagy cég tette
magáévá elképzeléseinket. A program meglehetősen hamar kialakult: a legemlékezetesebbek
számomra az alábbiak voltak:
December 7. Betlehem-állítás kézműves-foglalkozásokkal, pályázatok eredményhirdetésével,
a könyvtárbarát iskola és óvoda cím odaítélésével, a Hajnalcsillag kórus műsorával,
a Betlehem-kiállítás megnyitásával.
December
9-13. Óvodai és iskolai csoportok számára szervezett kézműves foglalkozások:
5 napon át 20 csoport, összesen mintegy 400 gyerek részvételével. Az egy hét
alatt mintegy százezer forintnyi alapanyagot feldolgoztunk, és péntekre három
kötés díszítette a kezemet az üvegfestésnek köszönhetően.
December 12. Író - olvasó találkozó Tóth Tamás Boldizsárral, a Harry Potter
könyvek fordítójával. A program 14 órakor kezdődött, negyed háromkor már azzal
fenyegettem a gyerekeket, hogy meghívott vendég hiányában rendhagyó irodalomórát
szervezek nekik, de aztán minden jól alakult. Mint kiderült, vendégünk időben
itt volt, de senki nem tudta megmondani neki, hogy hol találhatja a gyermekkönyvtárat…
Igaz, felnőtteket kérdezett. Én ezt a programunkat tartottam a legszínvonalasabbnak,
és bár nem voltunk sokan, mégis nagyon jól éreztük magunkat. (Annak ellenére,
hogy a világításunk egyszer csak csődöt mondott.)
December 16. Betlehemes műsorok fesztiválja: öt iskola diákjai léptek itt
színpadra, és bár sokan voltunk, mégis sikerült családias lég-kört teremtenünk.
A fentieken kívül itt volt B. Horváth István énekes, Kóka Rozália mesemondó,
volt néptáncos fesztivál, és még sok-sok minden.
Tanácsul, főleg magamnak az alábbiakat adhatom.
Egyedül semmi esetre se vágjunk bele egy ilyen programsorozatba, már csak
azért sem, hogy legyen kinek a vállán kisírni magunkat. A viccet félretéve:
jó, ha mások is tesznek valamit, de azért legyen mindenen ott a szemünk.
A meghívott vendégeket - akár az agyukra megyünk, akár nem - a kitűzött programhoz
közelítve egyre gyakrabban hívjuk fel!
Szerezzünk be vízvezeték-, villanyszerelő és elsősegély-nyújtási oklevelet.
Más szakmák sem ártanak!
Törődjünk bele: ha egy programra százan jelentkeznek, akkor vagy ötvenen vagy
kétszázötvenen lesznek.
És végül: az üvegfestéssel vigyázzunk, mert az ehhez szabatott üveglapok összetapadnak,
és csak ujjveszteség árán tudjuk szétszedni őket! (A kötéseket már levették,
köszönöm, jól vagyok.)
Mikolasek
Zsófia
Jókai Mór Városi Könyvtár, Komárom
Négy
évszak a művészetekben
E címmel
rendeztünk találkozót a komolyzene kedvelőinek november 11-én az olvasóteremben.
A rendezvénysorozatnak ez az epizódja az őszről szólt. Mint Mezei Judit könyvtáros
bevezetőjében elmondta, életünk fontos részét alkotják az évszakok, amelyek
költőket, festőket, szobrászokat is megihlettek. Az összejövetelen elsőként
Kányádi Sándor: Jön az ősz című versét hallhatták a jelenlevők felvételről
Dévai Nagy Kamilla előadásában. Majd az "élő" előadók kaptak szót.
A Bak-fark Bálint Művészeti Iskola növendékei emelték műsorukkal a délután
értékét.. Először Pálinkás József Mozart: Téma és variáció című darabját adta
elő trombitán, Kiss Szilvia tanárnő zongora-kíséretében. Majd az irodalom
váltotta fel a zenét. Huma Noémi Áprili Lajos: Őszi rigódal című versével
szórakoztatta a hallgatókat. Ezt követően újra a zenéé lett a főszerep. Mészáros
Lilla Mozart egy zeneművét játszotta hegedűn. Ezután ismét prózát hallhattak
felvételről: Petőfi Sándor Szeptember végén című versét Gábor Miklós tolmácsolta.
A fellépések között szó esett arról, hogy az évszakoknak jelentőségük van
a néphagyományok, népi rigmusok kialakulásában is. Az őszi természeti jelenségek
megfigyelései ezekhez kapcsolódnak. Az előadást Vivaldi: A négy évszak című
művének Ősz tételével zártuk. A találkozó ezután kötetlen beszélgetéssel,
a témához kapcsolódó kézikönyvek, albumok tanulmányozásával ért véget.
A zenekedvelők következő összejövetelüket december 16-án tartották az intézmény
kamaratermében. Ezúttal a télről emlékeztek egy karácsonyi hangverseny keretében.
A rendezvénysorozatnak oroszlányi és vidéki résztvevői is voltak: a Ságvári
Endre Általános Iskola, a Lengyel József Gimnázium és a Bakfark Bálint Művészeti
Iskola tanulói, a nagyigmándi Magán Zeneiskola szákszendi tagozatának növendékei,
az Összhang Kamara-kórus Csákvárról, valamint Licsák Attila, a Zeneakadémia
hallgatója. A hangversenyt a legkisebbek kezdték három rövid zongoradarabbal.
Majd Bakó Lili a Karácsonykor című verset mondta el. Ezután folytatódott a
zenei összeállítás Pánczél Boglárka és Lőrincz Ildikó furulyajátékával. Őket
egy hatkezes produkció követte Demeter Dorottya, Demeter Adrienn és Lantos
Ildikó személyében. Kostyál Dáriusz harangjátéka után ismét a költészet került
előtérbe. Csonka Roland a télről szavalt verset. Zongora és furulyaszólók,
-duók, és kvartett váltogatták egymást.
Majd
Endrődi Sándor Karácsony című versét Rimár Zoltán és Tóth Richárd tolmácsolta.
A nézők Hasenfratz Júliát hallhatták furulyán, utána pedig Mozart Duóját Mészáros
Lilla és Lovas Márta elő-adásában hegedűn. Juhász Gyula Karácsony felé című
verse után Baklanova: Mazurka című szerzeményében (csellón és zongorán) gyönyörködhettek
a megjelentek. A hangverseny zárásaként az Összhang Kamarakórus énekelt öt
zeneművet, Huma Noémi Keresztury Dezső egy költeményét szavalta el, és az
est végszavaként Licsák Attila két darabbal került sorra. A sorozat következő
előadásának témája a tavasz lesz.
Sutáné Csulik Andrea
Művelődési Központ és Könyvtár, Oroszlány
Író
- olvasó találkozó Esterházy Péterrel
2002. október 28-án Esterházy Péter volt a kisbéri könyvtár vendége. A 11
órakor kezdődött író - olvasó találkozón szép számmal jelentek meg az érdeklődők,
köztük a helyi gimnázium végzős diákjai. Esterházy Péter kitartó ostrom után
fogadta el a meghívást, és - mint elmondta - egy zürichi utat halasztott el
a kisbéri olvasók kedvéért.
A rendezvény
kellemes hangulatban zajlott le, amely nagyban köszönhető az író közvetlenségének,
jó humorának. Szívesen beszélt napirendjéről, időbeosztásáról, arról, hogyan
dolgozik. A kérdések között felvetődött az a probléma, hogy a mai gyerekek
nem olvasnak. Az író közelről ismeri ezt a jelenséget, hiszen négy gyermeke
van, és az ösztönző környezet ellenére ők sem szívesen vesznek könyvet a kezükbe.
Esterházy meglátása szerint a mai világban a képi technika az, amely kiszorítja
a könyvet, az olvasást, az irodalmat az első helyről, és ezt el kell fogadnunk.
(El kell fogadnunk?!) A Harmonia caelestis című regény kapcsán óhatatlanul
is felmerült az író édesapjának ügynöki múltja. A téma kellemetlensége ellenére
Esterházy őszintén beszélt arról, hogyan szembesült apja másik életével.
Sajnos nagyon gyorsan elrepült az a másfél óra, amelyet nálunk töltött a mai
magyar irodalom egyik kiemelkedő egyénisége. A találkozó sikerét jelzi, hogy
sokáig beszédtéma volt a városban.
Szabó
Hédi
Városi Könyvtár és Közművelődési
Intézmények, Kisbér
Kippkopp megálmodója Ászáron
A kisbéri
könyvtár szervezésében 2002. október 21-én Marék Veronika látogatott el az
ászári Jászai Mari Általános Iskolába.
Az írónő kedvességével, közvetlenségével pillanatok alatt belopta magát az
alsó tagozatosok szívé-be. Mesélt s közben játszott, rajzolt, a mesefigurák
hangját utánozta. A gyerekek szeme előtt keltek életre a Marék Veronika könyveiből
jól ismert szereplők. Például: Kippkopp és barátai, a Kockásfülű nyúl, Annipanni.
Az ún. "becsapós rajzok", amelyeket versikék tettek még érdekesebbé,
nemcsak a kisdiákokat, hanem a pedagógusokat is jobb kedvre derítették.
Búcsúzáskor a gyerekek biztosították az írónőt arról, hogy minden héten szívesen
töltenének vele egy-két ilyen vidám órát.
Szabó Hédi
Városi Könyvtár és Közművelődési
Intézmények, Kisbér
Modern
mesemondó Ácson
Az ácsi községi könyvtár vendége volt november 15-én Lőrincz L. László, vagy
ahogy bűnügyi regényein szerepel, Leslie L. Lawrence. A találkozó meglepően
nagy számú résztvevője egy nagy kedvvel mesélő, színes egyéniséggel ismerkedhettek
meg. A gyakorta egzotikus tájakon játszódó regények sejtették az olvasókkal,
hogy sokat utazó, változatos érdeklődésű alkotó a vendégük, aki jól ismeri
a tibeti buddhizmust, a mongol pusztákat, többek között tud arabul és mongolul.
A kötetlen beszélgetésből az is kiderült, hogy mennyire fontos az író számára
az őszinteség, a közönség, az olvasók szeretete.
(A hír N. Lakics Zsuzsa tudósítása
alapján készült, amely a KEM-Hírlap,
2002. nov. 18-i számában jelent meg.)
A
hatvanéves Győri László költőt
köszöntötték a megyei könyvtárban
Mint régi, jó kollégát köszöntötték Tatabányán, a József Attila Megyei Könyvtárban
Győri László költőt. Az ünnepelt 1942-ben Orosházán született, az ELTE magyar-könyvtár
szakán szerzett diplomát, és dolgozott Salgótarjánban, Kaposvárott, a hetvenes
években Tatabányán, majd 1980-tól Buda-pesten. Jelenleg az '56-os Intézet
könyvtárosa. Igaz, hatvanadik születésnapja az év elején már elmúlt, de az
ajándék most készült el - mondta dr. Monostori Imre könyvtárigazgató.
Mostanra készült el az Új Forrás könyvek sorozatában a Bizonyos értelemben
című versgyűjtemény, ami válogatott és új verseket tartalmaz az 1964-2001
évek költői terméséből. Monostori Imre átadta a könyvet és stílszerűen kilenc
percben összefoglalta Győri László költői életművét. A három évtizedes alkotó
tevékenységre visszatekintve, mondta, egyéni, őszinte hangú költői világ bontakozik
ki előttünk.
Az indulás kötete az Ez a vers eladó (1968) vékonyka, de hatásos, majd a kilencek
tagjaként az El-érhetetlen föld (1969) antológia, ami nagy elismerést arat.
Munkásságában majd egy évtizednyi csend következik a következő kötetig a Tekintetig
(1980). A kilencek újabb próbálkozása az Elérhetetlen föld II. (1984) kötetét
követően ismét egy évtizednyi hallgatás. Kötettel és új versekkel csak 1995-ben
jelentkezik, a Skandalum cíművel, amit egy gyerekverskötet, a Kutyafoci követ
(1996). Ha összes költeményét megszámláljuk a kötetekben, folyóiratokban és
a még meg nem jelenteket is, akkor Győri László életműve mintegy háromszáz
vers, amiből egy nemzedék sorsa, őszinte hangja szólal meg, a rá jellemző
költői képek zuhatagában.
Magáról annyit mondott, hogy nem tudni miért ír verseket, miért nem a vasboltba
tévedt be tizenöt éves korában, mint általában a fiúk, hanem a könyvesboltba,
ahol megvette József Attila összes versét, amit, mivel szénszünet volt akkor,
két hét alatt elolvasott. Ennek hatására kezdett el verseket írni, és már
az egyetemen találkozott olyan vele egyidős fiatalokkal, akik hasonlóan gondolkodtak
és írtak, ez volt a "kilencek" csoport.
Az est során Tóth Zsóka adott elő Győri László verseiből bevezetésként, közben
és zárásul, majd a sok kedves barátnak dedikálta legújabb kötetét a költő.
Dallos
István
(KEM Hírlap, 2002. dec. 11. 6. l.)
Szűkebb hazánk kutatója
- A Komárom-Esztergom Megyéért díj alapítása óta gondoltam, hogy nagyon jó
annak, aki megkapja ezt az elismerést. Arra is gondoltam, én biztosan nem
számíthatok erre. Ezért is nagy most az örömöm. Egyszer éreztem még hasonlót,
amikor megírtam a doktori disszertációmat - vélekedik a megye kutatója.
Tapolcainé dr. Sáray Szabó Éva az ELTE BTK magyar-könyvtár szakán szerzett
diplomát. Ezt követően 1962. szeptember elsejével kezdett dolgozni a József
Attila Megyei Könyvtárban. Az intézmény munkatársaként elsőrendű feladata
volt a helytörténeti gyűjtemény kialakítása, gondozása. Aktív szerepet vállalt
a kutatómunkában. Számos bibliográfia, kutatási segédanyag elkészítése fűződik
nevéhez. 1983-ban bölcsészdoktori címet szerzett a megye nyomdászatának történetéről
írt értekezése alapján. Tanulmányai önálló kötetként is megjelentek, ezenkívül
megyei lapokban valamint gyűjteményes kötetekben is megtalálhatóak. Több kötet
szerkesztésében, összeállításában is részt vett. Nyugdíjba vonulása után Tatabánya
Megyei Jogú Város Levéltárának könyvtárosa valamint levéltári kiadványok szerkesztője
lett.
Negyvenéves munkássága elsősorban Komárom-Esztergom megye helytörténetének
kutatásához, a honismereti mozgalom szervezéséhez, a szűkebb haza megismeréséhez
kötődik.
A díjat kiemelkedő könyvtárosi, helytörténészei munkája elismeréseként 40
éves tevékenységéért érdemelte ki. Javaslattevő: a Komárom-Esztergom Megyei
Önkormányzat József Attila Megyei Könyvtára.
(24 Óra, 2002. dec. 21. 6. l.)
A
MKE Komárom-Esztergom Megyei Csoportjának hírei
Az MKE Komárom-Esztergom Megyei Szervezete 2002. november 18-án 10-kor tartotta vezetőség- és küldöttválasztó gyűlését az Oroszlányi Művelődési Központ és Könyvtár olvasótermében. A tagság 56%-a volt jelen a választáson. A taggyűlésen Mészáros Éva be-számolóját hallhattunk az elmúlt négy év munkájáról, majd Kelecsényi Péterné következett a gazdasági beszámolóval. Végezetül, az utolsó napi-rendi pontként sor került a tisztújító választásra, ahol Sámuelné Ábrahám Mónikát választották meg a szervezet elnökének. A titkár Mikolasek Zsófia lett, a gazdasági ügyeket pedig továbbra is Kelecsényi Péterné intézi.
***
Elkészült a MKE Komárom-Esztergom Megyei Szervezetének levelezőlistája. A lista címe: mke_kem@jamk.hu. Egyelőre a listára csak a csaba@jamk.hu címen keresztül lehet feliratkozni, de remélhetőleg januárban már ez a gond is megoldódik. A webcímünk: http://www.jamk.hu/mke
***
A Tatabányai Városi Könyvtár ötnapos kirándulást szervez Erdélybe, a végcél Székely-udvarhely. A tervezett időpont: 2003. júniusa (iskolaszünet után). A szervezést Szilassi Andrea végzi (andreaszilassi@hotmail.com).
***
Évente pályázatot írunk ki "Ötletelő" címmel, amelybe minden könyvtáros bekapcsolódhat. Szabadon választott témában, maximum öt oldal terjedelemben, jeligével ellátva a József Attila Megyei Könyv-tárba lehet küldeni a dolgozatokat Sámuelné Ábrahám Mónika nevére.
2003. év munkatervi javaslatok:
1. Látogatás a Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltárba (2003. január 27.)
Vendéglátónk: Tapolcainé dr. Sáray Szabó Éva
2. Programok és foglalkozások a gyermekkönyvtárban (2003. február 17.)
Vendéglátónk: Jókai Mór Városi Könyvtár
3. Dokumentumok Textliben történő feldolgozása. (2003. március)
Előadók: Kelecsényi Péterné és Török Csaba.
Vendéglátónk: Móricz Zsigmond Városi Könyvtár (Tata)
4. Esztergom, Párkány (2003. április eleje)
Vendéglátónk: Babits Mihály Városi Könyvtár (Esztergom)
5. Vendégünk: Nagy Attila (2003. április)
Vendéglátónk: Jókai Mór Városi Könyvtár
6. Vendégünk: Vidra Szabó Ferenc (2003. szeptember eleje)
Vendéglátónk: József Attila Megyei Könyvtár (Tatabánya)
7. Vendégünk: Frank Róza (2003. november)
Vendéglátónk: Oroszlányi Művelődési Központ és Könyvtár
Személyi hírek
Régi-új kollégát köszönthetünk a megyei könyvtárban 2002. október 1-jétől
Nász János személyében. Feladatai: nyelv- és irodalomtudományi szaktájékoztatás,
valamint a Komárom-Esztergom megye a sajtóban című kiadvány szerkesztése.
BABAKÖRKÉP
 |
 |
|
Kiss Laura Anna,
|
Erős Sára,
|
 |
|
|
Török Ignác Bálint,
|
|
Felelős szerkesztő: Takács Anna
Olvasószerkesztő: dr. Monostori Imre
Szerkesztik:
ifj. Gyüszi László, Tata, Móricz Zsigmond Városi Könyvtár
Hartmann-né Rákosi Ildikó, Nyergesújfalu, Ady Endre Művelődési Ház és Könyvtár
dr. Horváth Géza, József Attila Megyei Könyvtár
Mikolasek Zsófia , Komárom, Jókai Mór Városi Könyvtár
Pintérné Gurin Gabriella, Dorog, Arany János Városi Könyvtár
Sutáné Csulik Andrea, Oroszlány Művelődési Központ és Könyvtár
Szilassi Andrea, Tatabánya, Városi Könyvtár
Tanczerné Jakus Emőke, Tata, Kőkúti Általános Iskola
Kiadja
a József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya, Fő tér 2.
Felelős kiadó: dr. Monostori Imre igazgató
ISSN 1218 9278
Tb.MK. S-26/2002.