XVI. évf. 1. sz.

2005. január-február


LAPSZÁMOK

A magyar kultúra napján*

Illyés Gyulához

Minket, Gyuszi, szeretni kell
S engem tán jobban láthatóbban.
Ki vassal szerelmet mivel,
Az földet mivel parasztsorban.
Mi föld vagyunk, s ha meghalunk
Minket nem is kell eltemetni,

De addig addig el kell minket
Az Istenek elől szeretni.
Így egymás nélkül kódorogva
Fojtott dühünk az égbe száll -
S a fojtott düh az Isten lelke
S az Isten földet nem kapál.

Aki ezt a verset írta, arról lehet tudni, hogy "mérhetetlenül áhítozott a szeretetre". Tavaly az ő Csoszogi mesterével hajtottam fejet a magyar kultúra terjesztőinek munkája előtt. Kettős kötődésem most arra indít, hogy idén az alkotókat "szeressem jobban, láthatóbban" mert ők teremtik meg, amit ápolni, védelmezni érdemes.
A 100 éve született József Attila remélhetőleg minden elismerést meg fog kapni születése centenáriumán, amiben életében nem lehetett része. És a késedelem dacára csak örülhetünk annak, ha így lesz. Mert 67 évvel halála után már és még elevenek sorai. Hogy ez mennyire nagy kincs és kivételes jelenség, arra jó példa egy másik nagyformátumú magyar költő, aki ma 6 nap híján 200 éve halott.
Neki is alig jutott a kortársak megbecsüléséből és szeretetéből. "Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon" - írta egyik korai drámájában. Talán némi elégtételt szolgáltatunk neki februári Tempefői bemutatónkkal.
Olyan gazdag kultúra a miénk, hogy potom kétszáz év elegendő ahhoz, hogy kirostáljon a köztudatból egy olyan korszakos zsenit, mint Csokonai Vitéz Mihály? Mert hiszen róla van szó. Mára kizárólag irodalomtörténészeknek és nebulóknak mond valamit ez a név. Olyan ez, mintha a németek Goethe-t, Schillert, Hölderlint adnák át a feledésnek. Ha valaki úgy érezné, hogy elfogult az összehasonlítás, bátran fellapozhatja Csokonait és látni fogja, hogy nincs itt semmi túlzás.
De nem kell 200 évet visszamennünk az időben ahhoz, hogy méltatlanul elfeledett neveket találjunk. Kanyarodjunk vissza csak 1905-höz. Einstein közzéteszi a speciális relativitás elméletét, Picasso megfesti az Artistacsalád majommal című képét, Richard Strauss megkomponálja a Salomét, bemutatják Franz Lehár, (nekünk csak Lehár Ferenc) Víg özvegyét. És ezzel félig-meddig már vissza is jutottunk a magyar kultúrához. Ady Új versei ekkor fogannak Párizsban. De nem sejtheti, hogy éppen néhány utcányira tőle szenved el megalázó vereséget egy párizsi komponista versenyen Bartók Béla nevű honfitársa, aki tovább menekül Lisszabonon át Madridig. És 1905-ben született József Attila. De bízva abban, hogy idén még sokan méltatják majd őt, én most tovább lépnék az "apróbb szentek" felé.
Tamkó Sirató Károlyról bizonyára kevesen tudják, hogy egyidős volt vele. A többnyire csak a havas sziklák meredélyén bolyongó, messzivágyó, tűzhegyjáró, felhőszálló Tengerecki Páljáról nevezetes költő négy nap múlva, január 26-án lenne száz éves, ha 25 éve - ugyancsak januárban - nem halt volna meg. Párizsban csak Charles Tamkó Siratónak ismerték, akinek Dimenzionista manifesztumához olyan személyiségek csatlakoztak, mint Kandinsky, Marcel Duchamp, Joan Miro. Ha a Kaláka együttes nem őrzi meg számunkra, egyáltalán kezünkbe vennénk?
És vajon ki tartja még számon a szintén 1905-ös Cs. Szabó Lászlót, a magát erdélyi renegátnak tituláló kiváló esszéistát? Igaz, 1948-tól emigrációban, magányosan, a magyar kultúrától mesterségesen elszakítva volt kénytelen alkotni. 21 éve hogy elhunyt, és ki tudja, életműve visszatalál-e hazájába valaha.
Arthur Koestlert, a világpolgár írót többnyire ismerjük. De 11 évvel a halála után, már 1994-ben sem ért meg egy szócikket az Új Magyar Irodalmi Lexikonban az a tény, hogy 1905-ben Koestler Artúrként Budapesten látta meg a napvilágot. Hiába őrizte és beszélte haláláig a magyar nyelvet. Kétségtelen, hogy életműve (néhány fiatalkori novellán kívül) nem magyarul született, de talán beférhetett volna a magyar irodalom névtárának három kötetébe.
Az idén százéves Rejtő Jenő (alias P. Howard) nem panaszkodhat népszerűtlenségre. De ő arra vágyott, hogy a magyar irodalom panteonjában kapjon egy zugot. (Aki nem hiszi, olvassa el Az utolsó szó jogán című kötetét.) Bár valószínűleg a legolvasottabb magyar szerzők közé tartozik, a nagybetűs irodalomba mégsem sikerült bejutnia. De rajongói kiharcolták a közelmúltban, hogy utcát nevezzenek el róla. Hogy ma a magyar kultúra nagyjai közt felemlítem a nevét, arra hadd szolgáljon mentségemül, hogy néha jólesik lekapni a polcról az ilyesféle haikuért: "Az élet olyan, mint a nádszál. Ma még vidáman kacagsz, de holnap jön Pipacs bácsi a konyhakéssel."
Az említett négy szerzőt nem pusztán 1905 köti össze. Ők mind a négyen Hunok Párizsban. Meghatározó élményük volt Párizs, Franciaország, a rátalálás egy szélesebb látóhatárra. Akárcsak Illyés Gyulának, akinek regénycímét kölcsönöztem az imént. Igaz, ő 1902-ben született, a méltó emlékezéssel adósak maradtunk. De egy másik párizsi hun, Radnóti halálának évfordulójáról is elmulasztottunk tavaly szót ejteni. Bálint Györgyről - aki első párizsi útján azzal küzdött, hogy félbe hagyja-e Thomas Mann Varázshegyének olvasását a világváros kedvéért - még nem késtünk le, jövőre lesz a 100. születésnapja. Szerb Antal nemcsak Párizsban, de Londonban, Ravennában, Sienában és még sorolhatnánk hány városban élte a nyugatra vetett hun életét. Az ő méltatásáról három évvel lecsúsztunk. Márai centenáriumát 2000-ben szerencsére eszünkbe juttatták az olaszok meg a franciák.
És persze nem csak írókból áll a magyar kultúra. Képzőművészek, orvosok, zenészek, biológusok, filozófusok, kémikusok, matematikusok, építészek, informatikusok tucatjai kapcsolják be a magyar kultúrát a világ vérkeringésébe. És viszont. Szent Gellért püspök, bár eleink szöges hordóban legurították a később róla elnevezett hegyről, halálának emlékével történelmünk részévé vált. Galeotto Marzio vagy Bonfini írásai nélkül kevesebbet tudhatnánk Mátyás királyról. Nemzeti szimbólumunkat, az első dunai hidat Adam Clark tervezte. Cserében adoptáltuk. Még néhány nemzedék és senki sem tudja majd, hogy Klark Ádám nem magyarnak született. Nem lehetünk-e büszkék arra, hogy a Nyugati pályaudvar vasszerkezete Gustav Eiffel tervei alapján épült? Ugye nem tévedek: ők és alkotásaik a magyar kultúra elidegeníthetetlen részei. Épp úgy, mint Kőrösi Csoma Sándor, aki a magyarok nyomát kutatva egyszer csak azon kapta magát 1827-ben, hogy a tibeti-angol szótárt írja. Így vált a tibeti és angol kultúra részévé is.
Szekánt dolog ez a kultúra. A 70-es években még Bulgakov vagy Marquez névvel is lehetett a magyar kultúrához tartozni.
A mi dolgunk lehetne az, hogy életükben szeressük érdemük szerint vagy tán még "jobban, s láthatóbban" őket, a kultúra megteremtőit. És emlékezzünk rájuk és alkotásaikra, ha rászolgáltak műveikkel és életükkel. Ettől nem csak ők, mi leszünk többek.
Akkor talán nem fordul majd elő, hogy van Gábor Dénes utca Münchenben és Nottinghamben és Kármán Tódor utca Kaliforniában, de Budapest térképén hiába keressük a nevüket, a Mars térképén előbb találjuk meg a Kármán-krátert. Hogy Neumann János, Szilárd Leó nevét megörökítik a Holdon a róluk elnevezett kráterek, de nem lelhetőek fel a pesti utcanévjegyzékben. És akkor talán Mende István, a sarki fény kutatójának nevével sem csak a róla elnevezett csúcsnál - a 74°50' déli szélesség és a 71°36' nyugati hosszúság alatt -, az Antarktiszon lehet találkozni, hanem közelebb is.

Harsányi Sulyom László
színházigazgató
Jászai Mari Színház, Népház, Tatabánya


A magyar kultúra napja Tatabányán


2005-ben is a tatabányai Jászai Mari Színház, Népház adott helyet a magyar kultúra napja rendezvényeinek. A tavalyihoz hasonlóan nagyszerű programokat láthattunk. Harsányi Sulyom László színházigazgató köszöntője után Szabó István filmrendező tartott előadást "A mozgókép kísértése" címmel. Ezután a kisgalériában Gaál József megnyitotta Kammerlohr-Kováts László fiatal alkotó kiállítását. Ezt követően Agócs István, a megyei közgyűlés elnöke a 2005. évi Pro Arte művészeti ösztöndíjat adományozta Kammerlohr-Kováts Lászlónak, Bencsik János, tatabányai polgármester pedig Tatabánya Kultúrájáért díjat adott át Saltzer Géza énektanárnak, kórusvezetőnek. A délutáni fogadás után bemutatták Szabó István legújabb filmjét, a Csodálatos Júliát. Végül a nap befejező eseményeként egy nagysikerű színdarabot láthattunk: Kárpáti Péter A negyedik kapu című, haszid zsidókról szóló előadását.
Köszönet illeti a szervezőket a színvonalas, élményekkel teli programokért, amellyel a közművelődési és közgyűjteményi dolgozók munkáját köszönték meg a fenntartók.

Szilassi Andrea
Városi Könyvtár, Tatabánya

A Nagy Könyv

Az olvasás fontosságát sokan és sokféleképpen hangsúlyozzák. Elsősorban könyvtárosok, pedagógusok, olvasásszociológusok kongatnak olykor vészharangot, hogy az olvasás háttérbe szorult a szabadidős foglalatosságok között. A gond közvetlenül jelentkezik a rosszul értelmezett és emiatt tévesen megoldott feladatokban, a romló beszédkészségben. A napjainkban olyannyira szükséges idegen nyelv tanulása is nehézségekbe ütközik az anyanyelv biztos tudása nélkül. Közvetett "eredmény" az élet minőségét is rontó érzelemszegénység, kiszolgáltatottság a munkaerőpiacon, ami nemcsak az egyénnek tragédia, az ország versenyképességét is rontja. Mindez nem magyar sajátosság, bár a PISA-vizsgálat tanúsága szerint rosszabbul állunk az átlagnál. Bugyuta reklámoktól, agresszív valóságshow-któl harsogó világunkban Angliában próbálták meg az előbbiek mintájára népszerűsíteni az irodalmat. Az eredmény a készítőket is meglepte. A könyvtárak, a könyvesboltok forgalma megsokszorozódott, olvasókörök ezrei alakultak. A Big Read mintájára ebben az évben a közszolgálati televízió nálunk is igazi irodalmat népszerűsít, számítva - többek között - a könyvtárak aktív közreműködésére.
Mi a mi feladatunk? A regisztrált könyvtárak gyűjtik a szavazólapokat, a megyei könyvtár a vállalkozó városi könyvtárakkal pályázott felolvasóestek, író-olvasó találkozók, játékok szervezésére. De mindenki készíthet a magyar TOP 100-ból alkalmi kiállításokat, ajánlhatja a könyveket az olvasóknak. És, hogy legyen mit, az ígéretek szerint kedvezményes áron juthatunk hozzá ezen művekhez. Érdemes nézni a televízió adásait, a www.anagykonyv.hu újdonságait, fontos folyamatosan tájékozódni, ajánlani az olvasóknak is. Neves emberek kedves könyveinek listáival találkozhatunk, fórumokban böngészhetünk, játszhatunk: a cél, hogy az irodalomé legyen ez évben a főszerep. A rendezvénysorozat sikere rajtunk is múlik. Ha nem tudnám, hogy a licence angol, a mienk is lehetne: tapasztaltabb könyvtárosok emlékeznek még az olvasómozgalmakra. Tulajdonképpen csak a 21. századi lehetőségek az újak, a módszerek, a javasolt ötletek, technikák évtizedekkel ezelőtti olvasómozgalmakból ismerősek. Illetve egy valami más: nem mi mondjuk meg, mi a jó könyv, az olvasók döntenek, ők mit szeretnek, nekik mi a kedvenc olvasmányuk.
Mielőtt komolyan megijednénk, az angliai példa nyomán megjósolom: a legjobbak között az értékes irodalom lesz túlsúlyban. És ha esetleg belekerül a TOP 100-ba Rejtő Jenő, Vavyan Fable, Isac Asimov vagy Stephen King, ne essünk kétségbe. Ők a maguk területén színvonalat képviselnek. Ne feledjük: annyi könyv van, amennyien olvassák. Az író írja, de végső formáját az olvasó adja, pillanatnyi hangulatával, fantáziájával, élményeivel és tudásával formálva a regényt, egyénenként is, újraolvasva is, újra és újra. A nyertes mindenképpen az olvasás lesz.

Takács Anna
József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya

Többcélú kistérség és a könyvtári ellátás
A "tatai modell"


Az indokolatlan társadalmi és területi különbségek csökkenését várja a kormány a december 1-jén életbe lépett kistérségi törvény hatásától. A legfontosabb cél, hogy javuljon az állampolgároknak nyújtott közszolgáltatások színvonala, és ehhez eszközként szolgálnak a szerkezeti változtatások.
Eddig 1840 település részvételével 95 többcélú - közoktatási, egészségügyi, közművelődési, közgyűjteményi vagy szociális feladatok ellátására alakult - társulás jött létre, további 52 helyen pedig területfejlesztési célra alakultak. Ezek hétmillió polgárnak nyújtanak magasabb színvonalú állami szolgáltatást. 2005-ben a többcélú kistérségi társulások megalakulásának ösztönzésére és a már megalakultak bővítésére 6,5 milliárd forintos pályázati keret áll rendelkezésre, míg a már működő társulások 9 milliárd forint normatív támogatást kapnak.
Az elmúlt év júniusában megalakult a Tatai Kistérségi Többcélú Társulás, amelyben a részletes feladatok között szerepel a közgyűjteményi feladatok ellátása is. "Az 1997. évi CXL. Tv. 55. §. (1) bekezdésében meghatározott alapfeladatok közül térségi szinten látja el a következőket:
- Biztosítja a települési gyűjtemények folyamatos fejlesztését, feltárását, gondozását.
- Folyamatosan gyarapítja a könyvtárak állományát, növeli a szolgáltatás színvonalát.
- Szervezi a könyvtárak közötti dokumentum- és információcserét.
- Folyamatos tájékoztatást ad az ellátó könyvtár dokumentumairól és szolgáltatásairól.
A feladatok ellátását a Tata Város Önkormányzata által fenntartott Móricz Zsigmond Városi Könyvtár intézménye biztosítja."
Milyen előzményei voltak az összefogásnak? A tatai Móricz Zsigmond Városi Könyvtár mindig fontos feladatának tartotta a környező települések könyvtárainak segítését. 1980-ban jött létre az ellátórendszer, amely gyökeresen megváltoztatta a korábbi módszertani segítségnyújtást. 1981-től indult el a központi ellátás a társult könyvtárak számára, amely elsősorban könyvbeszerzést, rendezvények szervezését, módszertani segítségnyújtást, továbbképzések szervezését jelentette.
Az ellátórendszer legfontosabb eleme a dokumentumbeszerzés, leltározás, feldolgozás, kiszállítás. A vásárolt, ajándékba kapott könyvek a központi könyvtár nyilvántartásába kerültek, majd feldolgozás, cédulákkal való ellátás után jutottak/jutnak a községi könyvtárakba. A kezdet kezdetén ezt a tevékenységet kiemelten támogatták: a könyvek szállításához gépkocsit biztosítottak, megfelelő számú személyzet láthatta el a feladatot. Ez - sajnos - az évek folyamán szép lassan elkopott, a gépkocsit eladták, a kollégák alkalmazására nem volt bérkeret.
Az önkormányzatok létrejöttével a korábbi központi ellátórendszer tagjai (a fenntartók nevében a polgármesterek) társulási megállapodás keretén belül továbbra is a tatai városi könyvtárat bízták meg a feladat ellátásával. A tagkönyvtáraknak a fenntartó részéről átutalt összeg erejéig a városi könyvtár szerzeményezett dokumentumokat. Továbbra is segítséget nyújtottunk az egyéb szolgáltatások kialakításában, pályázatok írásában stb. A korábbi rendszeres módszertani munka megszűnt, csak külön kérésre szolgáltattunk. (Elvileg szolgáltatásokról, azok ellentételezéséről kellene beszélnünk, de a szokásjog alapján nem utasítjuk vissza a könyvtárosokat azért, mert az önkormányzatok nem fizetnek érte.) Az 1980-ban megkötött ellátórendszeri megállapodás - lényegében ma is - a jelzett társulási megállapodás alapján működik. A Tatai Kistérség kilenc községe közül nyolc jelenleg is tagja a társulási megállapodásnak.
Korábban az elsődleges cél volt, hogy e települések könyvtárai is bekerüljenek a nyilvános könyvtári jegyzékbe, mert központi támogatásokat csak akkor kaphattak meg a fenntartók, illetve intézményeik, és csak így lehetett pályázni. Jelenleg ez változóban van, a könyvtári társulás is pályázhat. Remélhetően ez a tendencia erősödik meg, hiszen ez egyszerre biztosítaná a támogatások ésszerű felhasználását, a kistelepülések kölcsönzőhelyeinek fejlődését, ugyanakkor nyilvános könyvtárnak csak azokat az intézményeket nyilvánítanánk, amelyek valóban megfelelnek a feltételeknek. Ez bizonyos mértékig skizofrén állapot: míg korábban arra bíztattuk a kistelepülések könyvtárait is, hogy jelentkezzenek a nyilvános könyvtárak jegyzékére, most ez esetenként hátrányos.
Kívánatos lenne, ha a fejlesztésekkel egyidejűleg az egyetlen kívülálló község könyvtára is csatlakozna az ellátási rendszerhez.


A jövőt illetően a megvalósítandó feladatok a következők. A többcélú társulás keretein belül továbbra is vállaljuk a társult önkormányzatok által fenntartott könyvtárak számára a dokumentumok beszerzését, feldolgozását, kiszállítását. A szolgáltatások színvonalának javítása érdekében pályázunk, igény szerint programokat szervezünk.
Elképzeléseink szerint az intézmények fenntartása, a könyvtárosok alkalmazása továbbra is fenntartó önkormányzatok feladata lenne.
A könyvtári szolgáltatások mind magasabb színvonalon történő ellátása érdekében a többcélú kistérség fejlesztésére kiírt pályázat keretében a következő fejlesztéséket szeretnénk elérni.
1. Mind a központi könyvtár, mind pedig a társult tagkönyvtárak állományának számítógépes adatbázisban történő feldolgozását. Szükséges a megfelelő integrált könyvtári szoftver, számítógépek, internet hozzáférés biztosítása a tagkönyvtárak számára, üzemeltetési költség, megfelelő könyvtári szakember alkalmazása (legalább egy fő).
2. Az új könyvek folyamatos kiszállítása, az állomány frissítése, az ellátó központ által biztosítható könyvtárközi kölcsönzés. Szükséges egy személygépkocsi, a beszerzett dokumentumok kiszállításához, valamint a könyvtárközi kölcsönzésben megkért dokumentumok mielőbbi eljuttatásához. A gépkocsi üzemeltetéséhez gépkocsivezető, a heti egyszeri kiutazás költségei (üzemanyag, biztosítás, szervizköltségek stb.).
3. Egyéb könyvtári szolgáltatások nyújtása (szaktanácsadás, tájékoztatás, szakmai továbbképzések szervezése, azokra való felhívás eljuttatása).
4. A könyvtárak teljes állományának számítógépes feldolgozása után egy honlap elkészítése, üzemeltetése, folyamatos karbantartása, a katalógus hozzáférésének biztosítása. A honlapon a tagkönyvtárakkal való kapcsolattartás, illetve a nagyobb központok felé való tájékoztatás, tájékozódás feltételének megteremtése.
A számszerűségek és feladatok ütemezése mellett nem kerülhetjük ki szakmai nyelvünk új mozaikját, a KSZR-t, azaz a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszert sem. Valami hasonlót szeretnénk megvalósítani a tatai kistérségben, mint amit ez a fogalom, a mögötte megvalósulni látszó szakmai elképzelés jelez.
A többcélú kistérségi társulás keretében működtetendő KSZR alapvetően az eddigi tevékenységeket, szolgáltatásokat folytatná. A tatai városi könyvtár vállalja, hogy a támogatás mértékéig beszerzi a dokumentumokat, feldolgozza, kiszállítja a települések könyvtáraiba. Megfelelő támogatás (pályázat) esetén elkezdi az állományok számítógépes feldolgozását, a katalógusok hozzáférhetővé tételét az interneten, biztosítja a könyvtárközi kölcsönzést. Információt ad a rendszer könyvtárairól, szolgáltatásairól. Segítséget nyújt a pályázatokon való részvételhez, illetve közös pályázatokhoz.
A szolgáltatási rendszer keretében szükségesnek tartjuk a közvetlen kapcsolatot a tagkönyvtárakkal, a könyvtárosokkal és fenntartóikkal. Minden könyvtárban biztosítani kell az internethez való szabad, ingyenes hozzáférést. Szükséges, hogy a kistelepüléseken élők ugyanazt az ellátást kapják, mint amit a nagyobb települések könyvtáraiban. A közös feladatellátás várható eredményei a könyvtári ellátás területén nehezen számszerűsíthetők. Az információhoz, dokumentumhoz való hozzáférés, annak felhasználása a cél.
A KSZR kistérségi bevezetésétől azt várjuk, hogy a törvényben megfogalmazott esélyegyenlőség megvalósul a kistelepülések könyvtáraiban, közvetlenül juthatnak hozzá a dokumentumokhoz (könyvtárközi kölcsönzés), az információkhoz (internethozzáférés biztosítása) stb.
Mi valósult meg eddig a Tatai Kistérségi Többcélú Társulás keretében? 2004 decemberében a számítógépek beszerzése megtörtént, jelenleg a tagkönyvtárakba való kiszállítása folyik. Sajnos nem tudtunk élni az év végi kedvezményes internetbekötési akció lehetőségeivel. Szeretnénk, ha ez is mielőbb megvalósulna. A tervek, elképzelések formálódnak, a pályázat elkészült. Ugyanakkor e cikk írása előtt néhány nappal kaptam a fenntartó részéről azt a szomorú hírt, hogy a különböző megszorítások miatt a könyvtárban elveszik az igazgatóhelyettesi besorolást. Azért sajnálatos ez - emberi vonatkozásai mellett -, mert a könyvtár mindenkori helyettese volt az, aki a területi munkát végezte a könyvek rendelésétől a kapcsolattartáson át az egyéb szakmai munkákig. Mindezek jelentős felelősségével együtt az elszámolástól a statisztikáig. Sem szakmailag, sem erkölcsileg, sem emberileg nem "testálhatom" az illető kolléganőre ezt a feladatot megfelelő honorálás nélkül. Meg kell találnunk a fenntartóval, a társulás vezetőivel a megoldást, hiszen az ellátórendszer is veszélybe kerülhet.

Ifj. Gyüszi László
Móricz Zsigmond Városi Könyvtár, Tata



Összefogással a közkönyvtárakért


Mennyire érvényes a fenti cím a pilismaróti községi könyvtárra? Azt gondolom, maradéktalanul. Az önkormányzat az általános iskolával, a község lakosságával karöltve állt a települési közgyűjtemény mellé. Ezt mutatja az előző évi két sikeres pályázat, melynek eredményeképpen megújult külsővel és belsővel fogadhatja a könyvszerető vendégeket. A könyvtár a maga szellemi tőkéjével méltó helyszínévé vált a szeptemberben elindított "Maróti esték" rendezvénysorozat beszélgetős műsorainak. Mindezek racionális hozadéka a névtelenség felszámolása: Pilismarót képviselőtestülete úgy határozott, hogy könyvtára vegye fel a könyvkiadásáról és első kölcsönkönyvtáráról országos hírnevet szerzett Heckenast Gusztáv nevét.
A nagy tudású mecénás, a zseniális üzletember a vesztes szabadságharc után a Dunának e kedves tájára költözött. 22 évet töltött itt. A könyvtár melletti villája a szellemi élet pezsgő színterévé vált. Irodalmi szalonjának országos jelentőségű vendégei voltak és az itt kialakult szellemi műhely a kor legjobbjait vonzotta Marótra. 2005. március 14-én a községi és országos ünnepségekkel egy időben került sor a névadásra. Bevezetőben elhangzott Volkmann Róbert, Heckenast barátjának Maróti emlék című zongorajátéka. Ezt követte Heckenast Andrea ünnepi köszöntője, majd a névtábla és a Heckenast-portré leleplezése. A helyi nyugdíjas kórus műsora is hozzájárult az ünnepség hangulatához. A könyvtár belső terében megnyílt kiállítás Heckenast Gusztáv korát idézte meg. A látogatók számos korabeli könyvritkasággal találkozhattak, melyet az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárból és az esztergomi városi könyvtár Helischer gyűjteményéből kölcsönöztek. A történelmi család több tagja felajánlotta saját családi dokumentumát. A megyei könyvtár muzeális állományából készített címlapfotókkal járult hozzá a kiállítás sikeréhez. Pilismarót önkormányzata jól választott, amikor egykori híres lakójának, a neves nyomdásznak, az első kölcsönkönyvtárt alapító Heckenast Gusztávnak emlékét így kívánja ápolni. Ezt jól bizonyítja az a tény, hogy a család több tagja is megjelent az ünnepségen. A névadás meghitt hangulata valóban megidézte Heckenast Gusztáv szellemét.

Maier-Kránitz László
Heckenast Gusztáv Községi Könyvtár,
Pilismarót


Iskolai könyvtárak Esztergomban


Esztergom Város Polgármesteri Hivatala 2003 augusztusában tartott ülésén határozott arról, hogy a városi könyvtár feladata az iskolai könyvtárak koordinálásával bővül, az iskolák dokumentumállománya egy részét letétként működteti az adott iskolában. Ezzel a határozattal nyolc iskola könyvtára került a Helischer József Városi Könyvtár fennhatósága alá. Ezen iskolák között általános és középfokú oktatási intézmény egyaránt szerepel. A megnövekedett feladatok szakszerű ellátására az önkormányzat két iskolai könyvtáros alkalmazását tette lehetővé.
Az iskolai könyvtárosok tevékenységi köre a következőket foglalja magában:
- az iskolai könyvtárak egyszeri állományellenőrzése, selejtezési jegyzőkönyv készítése
- az iskolák könyvállománya egy részének (önkormányzati juttatásból vásárolt könyvek) letéti egységként való átvétele
- folyamatos állományellenőrzés biztosítása
- a megbízott pedagógussal együtt gondoskodás a folyamatos állománygyarapításról, selejtezésről
- az új könyvek és információhordozók állományba vétele
- igény szerint könyvtári órák/foglalkozások tartása.
Az adott iskola biztosítja a letéti könyvtárak heti öt órás nyitva tartását és a statisztika elkészítését.
Az eddig eltelt időszakban megvalósult öt iskola könyvállománya egy részének letéti állományba vétele. Az átvett könyvek 1-es sorszámmal kezdődően új leltárkönyvekbe kerültek, a bélyegzésnél megtartva az eredeti leltári számot is. Így az iskolai könyvtárak eredeti leltárkönyve változatlan maradhatott. Megtörtént az átvett könyvek raktári katalóguscéduláinak elkészítése, elrendezése. Felkérésre egy iskola könyvtárában teljes állományellenőrzésre is sor került. A tervek között szerepel a többi iskolai könyvtár állományellenőrzése is. Igény szerint könyvtárhasználati órákat is tartottunk.
Az iskolai könyvtárak és a városi könyvtár részleges összevonása nehézségekkel indult, de az információcsere javulásával a szorosabb együttműködés előnyei is egyre érzékelhetőbbé váltak.

Farkasné Szabó Csilla - Kolok Melinda
Helischer József Városi Könyvtár, Esztergom

Hátrányos helyzetű roma gyerekek a
JAMK gyermekkönyvtárában
Egy kísérlet naplója
I. rész

Már korábban felmerült bennünk, gyermekkönyvtárosokban, hogy szervezett keretek között, könyvtári környezetben a roma gyerekeket is segítenünk kellene abban, hogy felismerjék az olvasás szépségét, megtanuljanak eligazodni a könyvek birodalmában. Ezért is örültünk a Nemzeti Kulturális Alapprogram e témában kiírt pályázatának, amelyen nyertünk. A pályázathoz csatolt tematikát igyekeztem úgy összeállítani, hogy abban helyet kapjon:
- a könyvtár bemutatása (érdekességekkel tűzdelve, mint például a könyvkötészeten, a raktárakban, a felnőtt könyvtárban tett látogatás)
- egy kis könyvtárhasználat - hogy felismerjék a könyvtár nyújtotta lehetőségeket, amelyekkel a későbbiekben élhetnek
- és a felolvasás. Erre fektetve a nagyobb hangsúlyt, mert meggyőződésem, hogy ez az olvasóvá nevelés legfontosabb eszköze. Csak így fedezhetik fel a gyermekek az olvasás ízét, gyönyörűségét. Mivel alsó tagozatos gyerekek részvételével szerettem volna megvalósítani a programot, meséket válogattam össze, melyeket a felolvasás után megbeszélünk, egyénileg illusztrációt készítenek hozzá a diákok, illetve egy-egy meséhez óriásplakátot készítünk közösen.
- az utolsó foglalkozás meglepetésvendége Szécsi Magda.
Vázlatosan ez volt az elképzelés, melyet kétszer tíz alkalomra terveztem (két külön csoporttal). A tervhez már csak a gyerekek hiányoztak. Nem volt egyszerű feladat, mert az az iskola, amely főleg e réteg oktatásával foglalkozik, nagyon távol esik könyvtárunktól, nem tudták vállalni a rendszeres könyvtárlátogatást (az iskola igazgatója sem támogatta). Viszont hosszas kutakodás után figyelmembe ajánlották a könyvtárhoz közel lévő Móra Ferenc Általános Iskola könyvtáros tanárát, Rákász Mihályt. Mint kiderült, a tanár úr nagy odafigyeléssel foglalkozik a roma gyerekekkel a tanórákon kívül is, még a roma nyelvet is igyekszik elsajátítani, hogy minél több kapcsolódási pont legyen közte és a gyerekek között. Megkeresésemre azonnal igent mondott, vállalva azt, hogy tíz héten keresztül minden hétfő délután elhozza a kis társaságot a könyvtárba. Annak ellenére, hogy alsó tagozatos diákokat vártam, az első alkalommal szép számmal jelentek meg a felső tagozatosok is.
Első találkozás (2004. november 15.)
Nehezen, de mindenki megtalálta a helyét, kezdődhetett a könyvtárbemutató foglalkozás. A gyerekek köszöntése és a bemutatkozás után feltettem az első kérdést: Ki járt már közületek könyvtárban? A gyerekek mindegyike az iskolájukban működő könyvtárat említette meg - más könyvtárban még nem jártak.
A következő két kérdés - amit eddigi foglalkozásaim tapasztalata alapján nagyon szívesen válaszolnak meg a gyerekek - a következő volt: Jártatok-e már könyvesboltban? Mi a különbség a könyvesbolt és a könyvtár között?
A válasz megdöbbentő volt. Egy-két gyerek kivételével a 20 fős csoportból nem járt senki könyvesboltban, így igen nehéz feladatnak bizonyult megválaszolni a könyvtár és könyvesbolt közötti különbséget, de végül sikerült.
Miközben - nagy körvonalakban - tisztáztuk, hogy mi is a könyvtár, mit lehet ott csinálni, ki lehet tagja, mik a kölcsönzés feltételei, folyamatos volt a "zizegés", nevetgélés és a közbekiabálás (főleg a fiúk részéről): "Mikor lehet számítógépezni?" A válaszom minden alkalommal az volt, hogy igyekezzünk megismerni a könyvtárat, a könyveket és a foglalkozássorozat végén sort keríthetünk rá a felnőtt könyvtárban (a gyermekkönyvtárban egy olvasói gép van), de ahhoz megfelelően kell viselkedni, mert oda csak fegyelmezett gyerekeket viszek át.
A hangzavar a tetőfokára hágott a foglalkozás felénél, és ez volt az a pillanat, amikor kénytelen voltam feladni azt, hogy az első foglalkozás tervezett programjának másik felét is átadjam a társaságnak. Megpróbáltam elmagyarázni nekik az őrjegy használatát és útjukra bocsátottam őket a polcsorok közé. Amíg a gyerekek mégsem a könyvek közé vetették magukat, hanem inkább egymásnak (főleg nagyok a kicsiknek), illetve szaladgáltak és bújócskáztak a polcok között, addig én a tanár úrral folytattam eszmecserét. Megkérdeztem tőle - többek között - hogy a tanórákon is így viselkednek-e a gyerekek? Mivel tudják fegyelmezni őket? Kiderült, hogy órán is így viselkednek, nagyon nehéz lekötni a figyelmüket, és nem igazán lehet őket fegyelmezni. Továbbá közölte, hogy - azt én is beláthatom - természetes, hogy a gyerekeket a számítógép jobban érdekli, mint a könyvek. Ne legyek
optimista, ezek a gyerekek soha nem válnak olvasóvá…
Maradtam optimista, és kértem, a legközelebbi foglalkozásra bontsa meg a csoportot, és felváltva - egyik héten az alsós diákokat, a másik héten a felső tagozatosokat - hozza el a gyermekkönyvtárba. Miután elhagyták a csatateret, csalódott és elkeseredett voltam, úgy éreztem, nem vagyok felkészült erre a megmérettetésre…
(Folytatása következik)

L. Dürgő Brigitta
József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya


Hírek a mocsai könyvtárból


Ádventi játszóház várta karácsony előtt a gyerekeket a könyvtárban. Szalvétatechnikával készített ajándékokat, gipszképeket, gyöngyfűzéssel karácsonyfadíszeket készítettek. Közben karácsonyi muzsika szólt, tea és házi sütemény tette meghittebbé a hangulatot.
A karácsony előtti héten Aranyosi Szénássy Attila képzőművész linómetszeteiből, fotóiból és festményeiből készített kiállítást tekinthettek meg az érdeklődők a könyvtárban, amelyet Treier Imréné jegyző asszony nyitott meg. Különösen kedves volt számunkra ez az esemény, mert a jelenleg Neszmélyen élő művész néhány évig a mocsai általános iskolában tanított a nyolcvanas években.
Február 27-én virágkötő tanfolyam indult könyvtárunkban, győri virágkötő mesterek vezetésével. A tanfolyamot vasárnap délutánonként tartjuk, május közepéig tart, vizsgával zárul és bizonyítványt is ad. Jó alkalom lesz arra, hogy a községben élő munkát keresők vagy "csak" lelkük szépségét ápolni akarók helyben képesítést szerezhessenek.

Nagy Julianna
Községi Könyvtár, Mocsa

HONISMERET

Névváltozás


Az esztergomi Babits Mihály Városi Könyvtár 2005 januárjától Helischer József nevét vette fel. Az ok: az önkormányzat úgy vélte, hogy túl sok intézmény viseli a városhoz is kötődő költő nevét. A változás szokatlan, de az új névadó sem méltatlan a megtisztelő rangra. Első közkönyvtárát Esztergom Helischer József városi tanácsosnak köszönheti, aki 2538 kötetből, valamint több kéziratból, térképből és néhány ősnyomtatványból álló gyűjteményét 1844-ben végrendeletében a városra hagyta és adományát 3000 váltó forinttal kiegészítette a könyvtár gazdagítására és fenntartására. A városi könyvtárban ma is megtalálható alapító okirat tanúsága szerint:
"…Minthogy bizonyos volna az, hogy a tudományok virágoztatnák a köztársaságokat, azoknak pedig tenyésztésökre egyik fő eszköz volnának a könyvtárak, ennél fogva már más míveltebb nemzetek példájára már édes hazánkban is némely városok ilyes intézetekkel dicsekedhetnek , kedves Szülőföldem azonban eddig ilyen intézeteknek híjával volna: ebbéli fogyatkozásnak némi pótlására a harmincegynéhány esztendőktől fogva összeszerzett javaim jelesebb részét tevő, kétezer ötszáz egynéhány darabokból álló könyvtáramat, minden kéziratokkal, jegyzéseimmel, mappákkal és egyebekkel ezen Nemes Szabad Királyi Esztergom Városának, melynek mindenkor híven szolgálni igyekeztem, hozzá vonzó buzgó szeretetem jeléül odaajándékozom, kérvén a tisztelt Várost, hogy ezen csupán alapul szolgálandó, jövendőben más boldogabb Hazafiak által szaporítandó áldozatomat oly szivessséggel fogadni méltóztassanak, mint amilyenből az származott - többire annak hova való helyezése, elrendezése és gondviselése iránt teendő rendszabályokat a Nemes Tanács bölcs ítéletére bízom, akitől fog függni mindenkor…"
Helischer József 1779. április 12-én született Esztergomban. Apja halála után magántanítványok oktatásával tartotta fenn magát, fejezte be gimnáziumi tanulmányait, majd Pesten bölcseletet tanult. Szülővárosában vállalt írnoki állást és aközben végezte el jogi tanulmányait. Néhány év múlva az árvák gondnoka lett, később aljegyző, majd 1829-ben városi
tanácsos, mely hivatalát 15 évig viselte. Nagy emberbarát hírében állt. Főleg a kórház, az iskolák és a város tisztasága kérdéseivel foglalkozott. Mint lelkiismeretes, ügybuzgó hivatalnok, rendbeszedte a szegényház és egyéb alapítványok pénzügyeit, ő volt a továbbfejlesztője az aggok házának is, mely intézményből alakult ki később a kórház.
Nevét két munkája őrzi. Az egyik - 1827-ből való, latin nyelven írt és Esztergom vármegye statisztikai, történeti és helyrajzi leírását tartalmazza - kéziratban maradt fenn. A másik munkája nyomtatásban is megjelent: "Rövid tudósítás az 1838 esztergomi árvízről, annak következményeiről, a kárvallottak számára befolyt segedelmekről és ezeknek felosztásáról".
Esztergom kultúrtörténeti emlékei között igen jelentős helyet foglal el a rendkívül értékes Helischer hagyaték. Szakavatott kézzel válogatott könyvei igazolják, hogy a reformkori gondolkodás és embereszmény, a kultúra szeretete és tisztelete a kisvárosok kisemberei között is hatott. A hagyatékozó gyűjteményének nyomtatott műveiről maga készített - nyelvek szerinti csoportosítással - leltárkönyvet, a történelem és a földrajz osztályain belül külön szakcsoportonként szerepeltette a megyéről, ill. a városról szóló irodalmat. A négy leltárkönyvből három ma is megtalálható a könyvtárban.
Halála után, 1844-ben nem valósult meg a szándéka, hogy nyilvános könyvtárat hozzanak létre. Esztergom képviselőtestülete hivatalosan 1905-ben intézményesítette a hagyatékot.
1967-ben, az új könyvtárépület megépülésével méltó helyet, egy külön helyiséget kapott a muzeális értékű gyűjtemény, de ahogyan bővült a jelenlegi állomány, sajnos, jó részétől meg kellett válnia a könyvtárnak. Ma már csak Esztergommal kapcsolatos darabjai lelhetők itt fel, a többit a Balassa Bálint Múzeum őrzi.

Flórián Mária
Helischer József Városi Könyvtár, Esztergom

"Gaudeamus igitur..."


Körmendi Géza Tata helytörténetének több évtizede kutatója, a város 20. századi históriájának alapműveivel járult hozzá a még megírandó Tata története monográfiájához.A Tata- és Tóváros története a két világháború között (1998) és ennek folytatása az 1939-49 közötti időszakot felölelő helytörténeti munka (2001), Körmendi számos néprajzi vonatkozású tanulmánya, cikke és könyve mellett jutott energiája szeretett városa ipartörténetének áttekintésére. A tatai tégla- és cserépgyárak története (2000) című, komplex módszerrel építkező kötetének történettudományi módszertani mondanivalója is van. (Ismertetését ld. Honismeret 2001. 2. sz. 120. l) Kutatásaiba illeszkedik Tata és Tóváros iskoláinak történetéről írott összefoglalása (1984), s a gimnázium múltjáról publikált több tanulmánya. Ezek közül a Piaristák Magyarországon című kötetben (1992) foglalta össze az oktatási intézmény 1910-1948 közötti történetét. Más társadalmi munkái mellett az iskola nyugdíjas igazgatójaként lankadatlan erővel szervezi a gimnázium volt diákjainak egyesületét. Folyamatosan szerkeszti a Tatai Gimnázium Öregdiákjainak Évkönyveit (1990 -). Mindezekből látható, több tekintetben is szerves folytatás a legújabban kikerült munka, A Tatai Gimnázium névtára 1765-2002. Mégis rendhagyó mű, mert mint lexikon, adattár országosan is egyedülálló az oktatástörténeti szakirodalomban. Nem ismerünk ez idáig hasonló lélegzetű, átfogó összeállítást.
A vaskos kötet a mai Eötvös József Gimnázium (1951-2002) és elődei (Kegyestanítórend Tatai Gimnáziuma, 1765-1948, Állami Gimnázium 1948-51) tanárainak és diákjainak életrajzi adatokkal bővített névjegyzéke. Bevezető és oktatástörténeti áttekintés, a források bemutatása, rövidítésjegyzék után következik a törzsanyag. Ez a tanárok betűrendbe sorolt névtárával indul. Az összeállító itt közli a névváltozást, a piarista rendhez való tartozást, születési és halálozási dátumot, tudományos fokozatot, szaktárgyakat, a Tatán töltött éveket. Az itt érettségizett diákok adatait tanévek sorrendjében, ezen belül betűrendben adja közre. (Név, származási hely, megye, életkor, nemzetiség, vallás stb.) A forrásul szolgáló anyakönyvek 1914-től sokkal kevesebb adatot tartalmaznak, csak születési helyet, időt és az érettségi dátumát közlik. (Anyja nevét 1997-től.) Nem voltak fellelhetőek az 1785-1814 közötti anyakönyvek, ezek az évek sajnos hiányoznak az összeállításból. A megmaradt anyakönyvek alapján 9805 tanulóról és 603 tanárról szóló szócikket tartalmaz a kötet.
E száraz tényeknél fontosabb azonban, hogy ki mindenki járt ebbe az iskolába, milyen tanárok és később híressé lett egykori diákok, kiemelkedő tudású és elismert személyiségek generációi alapozták meg az alma mater hírnevét. Esterházy és Andrássy grófok, Perczel Mór fiai, Csajághy Laura rokonsága és mások mellett Rohrbecher Miklós, Tata történetének kutatója is itt szívta magába a tudást. Szinte mindenki ismeri Öveges József nevét, aki sok, később híressé lett természettudóst indított útjára.
A könyv érdekes és értékes adatokat szolgáltat a korabeli diákság történeti-demográfiai, szociológiai viszonyairól (18-19. század). A diákság a történelmi Magyarország egész területéről verbuválódott. Az egykori (férfi) keresztnévadási szokásokra is következtethetünk belőle. A tanárok képzettsége fontos adalék az oktatás színvonalának felméréséhez. A tatai utcanevek nyelvészeti, földrajzi, kutatások számára fontosak.
Mindezek az értékek nemcsak oktatástörténeti művé avatják Körmendi Géza könyvét, de általa iránymutató tudományos alapkutatási munkát is kézbe vehet használója. Igazi jelentőségét, értékét az idő és a használói döntik majd el. Utóbbiak között minden bizonnyal ott szerepelnek az egykori diákok is. Eme érzelmi megalapozottság is fontos értéke a helytörténetírást és a tudományos alapkutatásokat is támogató, megkerülhetetlen kézikönyvnek.

(Argumentum Kiadó)

*
Kettős könyvbemutató a Szinnyei körben
Tatabánya történelmi olvasókönyve 1. kötet. Összeáll és jegyz. Gyüszi László. (2004)
Ravasz Éva: Gál István 1917-1979. Egy bányaigazgató portréja. (2004)


Február 21-én rendhagyó beszélgetésre jöttünk össze a megyei könyvtárban. Rendhagyó volt az alkalom, mivel egy napon két tatabányai vonatkozású könyvet is bemutathattunk. A két eltérő műfajú, stílusú és részben különböző célközönségnek szóló munka közös vonása, hogy mindkettő a maga eszközeivel jelentős mértékben járul hozzá Tatabánya múltjának teljesebb megismeréséhez és megismertetéséhez. A két kötet csaknem egy időben történt kiadásának jelentősége abban áll, hogy az 1972-ben megjelent kétkötetes tanulmánygyűjtemény és az 1992-ben napvilágot látott tudományos tanácskozás anyagát tartalmazó kiadványon kívül ilyen léptékű munka nem szerepel a tatabányai helytörténeti irodalomban.
Gyüszi László nehéz és szerteágazó feladatot teljesített több mint kétezer év forrásai legfontosabbjainak összegyűjtésével. A Tatabánya történelmi olvasókönyve most megjelent 1. kötete szervesen következett a szerző korábbi forrásfeltáró, rendszerező munkásságából, tudományos kutatási eredményeiből. Főként 19. századi vonatkozású, az úrbéri viszonyokkal foglalkozó tanulmányaiban már használta azt a forrásanyagot, amit részben itt is közöl.
A kötet hármas célt szolgál. Szinte kézen fogja az olvasót, így vezeti át évszázadok dokumentumain. Pedagógiai segédkönyvként kitűnő. Adat- és gondolatgazdagságát, az idézett szövegek forrásértékét tekintve jól támogatja a tudományos kutatást. Olvasmányossága, színvonalas, tömör és találó jegyzetei, eligazításai miatt mindenkinek ajánlható. Ilyen típusú átfogó honismereti kiadvány - leszámítva az 1990-ben megjelent Komárom megyei helytörténeti olvasókönyvet - egyedülálló szűkebb hazánk szakirodalmában. Az összeállító, szerkesztő, nyugdíjas történelem szakos tanár a beszélgetés során kitért arra, mit vett figyelembe a válogatásánál, melyek voltak a fő szempontjai a mintaszerűre sikerült anyag szerkesztésénél. Konkrét példákkal illusztrálta: a vonatkozó források ismeretének hiányában mennyire pontatlan volt történeti közgondolkodásunk az elődtelepülések históriájáról.
Ravasz Éva nem kereste a témát, Gál István "találta meg őt". Az egykori nagy hatalmú és nagy tekintélyű, szigorú vezérigazgató halálának 25. évfordulójára, felkérésre írta kötetét. Ez a műfaj is igen összetett munkát jelentett. A mű kapcsán fontos történelmi kérdéseket kellett megválaszolni. A szocialista korszak történelmével összefonódó életpálya és a személyiség érzékeltetése együtt komoly kihívást jelentett. A szerző ezt úgy oldotta meg, hogy a levéltári és nyomtatott forrásanyag feldolgozásán túl a Gál Istvánnal együtt dolgozott pályatársakat, egykori munkatársát is megkérdezte
E visszaemlékezések a kötet második részét képezik. Ezzel együtt sikerült érzékeltetni azt, miként változtak Gál emberi tulajdonságai, vezetési módszerei a Tatabányán eltöltött évtizedek alatt. Ravasz Éva konkrét példákkal érzékeltette, milyen is volt ez a közösségért tenni akaró, s ma már tisztán látjuk, mennyi mindent tenni tudó kivételes egyéniség az előző rendszerben. Számos kérdés tolul fel nevének hallatán, ezek közül talán a másik legfontosabb, amiről beszélgettünk: milyen hatással volt Gál működése a közigazgatásra, a város fejlesztésére? Mennyire volt meghatározó szerepe városunk történelmében az ő egyéniségének? Ki volt ez a kulcsember, Gál István? Ebben is segített az oldott légkörű délutáni beszélgetés.
A kötetek s a könyvbemutató jelentőségét így lehetne összefoglalni: szűkebb hazánk múltjával való szembenézésünket segítendő jelentős alkotások születtek városunkban. E művek bemutatása által azt is sikerült érzékeltetni, mennyire szükség van arra, hogy megbecsüljük értékeinket, ápoljuk meglévő, hiteles történelmünket. Tárgyilagos, bár eltérő műfajú, de a szigorú szakmaiságot, történészi felelősséget hordozó művekkel járulhatunk csak hozzá mikrotörténelmünk és önmagunk jobb megismeréséhez.

Dr. Horváth Géza
József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya

HÍREK A NYITRAI KERÜLETBŐL

Van egy álmom...


Valahogy így kezdődött a híres amerikai lelkész, politikus, Martin Luther King mondata. A révkomáromi könyvtárosoknak is volt, van, lesz egy álmuk: fiókkönyvtáraikat biztos helyen tudni.
2001-ben kezdődött a harc a történelmi városmagban a Ghyczy család kúriája helyén található volt adóhivatal épületéért, amit 2002 őszén a megyei önkormányzat a könyvtár és a múzeum kezelésébe utalt. Az épület műszaki állapota enyhén szólva siralmas. A Komáromban működő Regionális Fejlesztési Iroda munkatársai segítségével elkészült egy pályázat az EU strukturális alapjaihoz az épület teljes felújítására. 2005 januárjában kiderült, hogy sikerült a pályázat, és a felújításhoz szükséges összeggel - vagyis 36 millió koronával - rendelkezünk. Nyáron elkezdődik az építkezés, és a szerződés értelmében 2006 őszén át kell adni a felújított épületet. Ide kerül majd felnőtt szép- és szakirodalom, gyermekrészleg, audiovizuális terem, zenei részleg, hangoskönyvek, rendezvényterem. Mivel majd' ezer négyzetméteres az udvar, lehetőség nyílik szabadtéri rendezvények szervezésére és kinti olvasásra is. Jelenlegi központi épületünk a lakótelepen továbbra is megmarad.

Zsok Gizella
Duna menti Könyvtár, Révkomárom



Kényszerörökség
Berta András Tatabányán életre kelt fotó- és tárgykiállításához


Két évvel ezelőtt kíváncsiságból leporoltattam egy fotóalbumot Berta András irodájában, aki nyomdavezető, és az általa vezetett nyomda kiadványaival támogatja a könyvtárat, bővíti a helytörténeti részleg állományát. Kíváncsivá lettem az emberre, ki nem hörcsögmód gyűjtöget, hanem ajándékoz. Aztán elég volt egy kérdés a régi fényképezőgép kapcsán, hogy megkezdődjön az időutazás. Berta András szívesen mesélt fotózásainak történéseiről, emberekről, helyszínekről, megragadott egyedi pillanatokról, amelyekről ma már csak a fotó ad számot.
Alkotásai újra életre keltek. 2004 márciusában a könyvtárban tekinthették a közelmúlt emlékeit, a kényszerű modernizáció árnyoldalait bemutató képeket, amely nagy sikert aratott. Egy szelet a múltból. A látvány gondolkodásra, a történések értelmezésére késztette a résztvevőket. A fotós lencséjén keresztül emlékeztünk régi időkről.
Ezt a kiállítást tekintette meg többek között Bárdos István közgyűjteményi és közművelődési referens és hívta meg Tatabányára. Nem véletlenül, hiszen a fotók egy része ott készült, az egykori bányatelepet mutatja
be. Ez arra is bizonyíték, hogy a régiós kapcsolat nemcsak hivatalos, hanem a mindennapi életben is tetten érhető valóság, amelyet tovább erősítenek az egyre szélesedő kulturális kapcsolatok.

Kecskés Ildikó
Anton Bernolák Könyvtár, Érsekújvár



Szellemi örömforrás a Lavazza kávéházban


"Teljesen mindegy - esik vagy fúj,
Építsd bástyáját az örömforrásnak!"

E mottó jegyében zajlott január 21-én a kettős könyvbemutató, amelyet az érsekújvári Anton Bernolák Könyvtár és a pozsonyi AB ART Könyv- és Lapkiadó rendezett. A megjelentek a főtéri Lavazza kávéház meghitt környezetében - amint bevezetőjében az est háziasszonya, az Anton Bernolák Könyvtár igazgatóhelyettese, Kecskés Ildikó mondta - a tea, kávé mellett az olvasás örömforrásából is kortyolhattak. Orbán János Dénes József Attila-díjas erdélyi író, költő Búbocska és Balázs F. Attila író, kiadó, szerkesztő Szókeresztem című művét mutatták be az írott szó és irodalom érsekújvári barátainak. A szerzőkkel H. Nagy Péter irodalomkritikus, szerkesztő, számos tudományos munka szerzője, a kortárs irodalom kiváló ismerője beszélgetett.
Orbán János Dénes, a jelen erdélyi irodalmának markáns és sokoldalú képviselője ezúttal a mese világába ruccant ki. A mű - tekintettel fekete humorára - felnőtteknek szánt, ún. szarvazatokból álló ördögregény. Főszereplője Búbocska, az ördögfióka, aki Belzebub fia.
Az est társszervezője, Balázs F. Attila mint költő mutatkozott be az újvári irodalomkedvelőknek. Lírája nagyon személyes. Olyannyira, hogy nem lehet leválasztani költőjéről. aki az erdélyi kisebbségi létből a felvidéki kisebbségi létbe került, és könyvkiadóként fiatal tehetségeket indít el a pályán.
A szerzők munkáiból Kollár Andrea és Kočkovič Péter előadásában hallhattunk ízelítőt. A kellemes hangulatot emelte Farkas József gitárjátéka és éneke. A kávézó falain válogatást láthattunk a világ dolgaira érzékenyen reagáló fotóművész, Tóth Lehel munkáiból.
Tartalmas, emlékezetes rendezvény volt. Meghatározó élményt nyújtott mindazoknak, akik azon a zimankós januári estén a szellemi örömforrást választották.

Hegedűs Hilda
Castrum Novum, 2005. febr. 1.


Felelős szerkesztő: Takács Anna
Olvasószerkesztő: dr. Monostori Imre
Szerkesztik:
Flórián Mária, Esztergom, Babits Mihály Városi Könyvtár
Gurinné Pintér Gabriella, Dorog, Arany János Városi Könyvtár
ifj. Gyüszi László, Tata, Móricz Zsigmond Városi Könyvtár
Hartmann-né Rákosi Ildikó, Nyergesújfalu, Ady Endre Művelődési Ház és Könyvtár
dr. Horváth Géza, József Attila Megyei Könyvtár
Mikolasek Zsófia, Komárom, Jókai Mór Városi Könyvtár
Sutáné Csulik Andrea, Tatabánya, József Attila Megyei Könyvtár
Szabó Hédi, Kisbér, Városi Könyvtár és Közművelődési Intézmények
Szigeti Krisztina, Oroszlány, Művelődési Központ és Könyvtár
Szilassi Andrea, Tatabánya, Városi Könyvtár
Tanczerné Jakus Emőke, Tata, Kőkúti Általános Iskola

Kiadja a József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya, Fő tér 2.
Felelős kiadó: dr. Monostori Imre igazgató
ISSN 1218 9278
Tb.MK. S-33/2004.