XVI. évf. 3. sz.

2005. május-június


LAPSZÁMOK


Szakmai továbbképzés szervezése Komárom-Esztergom megye könyvtárosainak
2005


Az elmúlt évben tartottunk először "kihelyezett továbbképzést" a községi könyvtáraknak, akkor is az NKA pályázata segítségével. Már ott felmerült az igény, hogy 2005-ben is rendezzünk hasonló foglalkozásokat, a tematikát az egyéb internetes tájékoztatási lehetőségekkel bővítve. A tapasztalat azt mutatta, hogy tavaly is eredményes volt a továbbképzés, nőtt honlapunk látogatottsága és a térségből érkező könyvtárközi kérések száma is szaporodott. Ennek alapján ebben az évben is pályáztunk, és változatlanul a megyeszékhelytől távolabbi települések számára szerveztük meg a foglalkozásokat, az idén Dorogon és Komáromban.
A továbbképzések mindkét helyen kétnaposak voltak. Ez idő alatt három-három előadót hallgathattak meg a kollégák és tehették fel a témával kapcsolatos kérdéseiket. (Dorogon a könyvtárközi kölcsönzésről, Komáromban az általános tájékoztatásról volt bővebben szó.)
A továbbképzésen Pappné Németh Erika a József Attila Megyei Könyvtár on-line katalógusát, valamint a könyvtár honlapján található - könyvtárral kapcsolatos - egyéb információkat (megyei folyóiratjegyzék, cím- és névjegyzék stb.) mutatta be. A résztvevők gyakorolhatták a keresési technikákat, lehetőségeket, hiszen aki ennek használatát megtanulja, begyakorolja, az a többi könyvtári katalógusban is boldogul. Ezek az információk megkönnyíthetik a könyvtárak, könyvtárosok közötti gyors információáramlást és elősegítik az együttműködést is.
A könyvtárközi kölcsönzésről nem lehet eleget tanácskozni, hiszen az igények a kisebb könyvtárakban is differenciáltan jelentkeznek, a dokumentumok beszerzésének lehetősége viszont korlátozott. Lehetetlen, de felesleges is az egyedi igényekre alapuló beszerzés. Napja-inkban már egyre több községi könyvtár rendelkezik internet-csatlakozással, vagy talál a könyvtáros egyéb lehetőséget az internetes kapcsolattartásra, ezért Fátrai Erzsébet részletesen ismertette, gyakoroltatta a számítógépen keresztül történő könyvtárközi kölcsönzés módját, lehetőségeit. Változatlanul fontos az Országos Dokumentum-ellátási rendszer bemutatása, népszerűsítése, különös tekintettel a keresési technikákra, regisztrációra. Lehetőség volt a postázás gondjainak tisztázására is.
Takács Anna az általános tájékoztatásban leggyakrabban használható honlapokat mutatta be. Nagyon sok hasznos link található a megyei könyvtár honlapján. Az ott található általános keresők, könyvtári adatbázisok mellett a Startlapot mutatta be. Mód nyílt gyakorlásra, felada-tok megoldására is. Különösen a MEK-ben, a Matarkában és a Google-ban való keresést gyakorolták a résztvevők. A komáromi továbbképzésen együttműködési megállapodásunk alapján részt vettek a nyitrai kerületből a révkomáromi és érsekújvári könyvtár képviselői is. Nekik különösen hasznos volt a továbbképzés, mert közülük többen még csak ismerkedtek a számítógéppel, de a gépesítés már ott is folyamatban van, és nagyon sok minden új volt számukra. Szlovákiai kollégáinknak az is újdonság volt, hogy megtapasztalhatták: nagyon sok mű, folyóirat található már a világhálón, amire az olvasóiknak szükségük lehet, és helyben más módon szinte lehetetlen hozzájutni. (Ez egyébként a kis könyvtárakban is hasznos. Az ő esetükben a könyvtárközi kölcsönzés is megoldás lehet, de gyakran nagyon sürgős a doku-mentum, egyébként is felesleges időt, postaköltséget felhasználni, ha így is megoldható az olvasó kiszolgálása.)
Az előadások kiegészítették egymást. A megyei könyvtár on-line katalógusának alaposabb ismerete segíti a könyvtárközi kölcsönzés lebonyolítását és az általános tájékoztatást. Ez utóbbi esetenként kiváltja a könyvtárközi kölcsönzés szükségességét.
Az eddigi visszajelzések azt mutatják, hogy az idei továbbképzés is hasznos volt. A községi könyvtárosok gyakorlati segítséget kaptak munkájukhoz, mód nyílt közvetlen beszélgetésre, kérdések feltevésére. Egyre több könyvtár rendelkezik internet-hozzáféréssel, itt megis-merkedhettek az elérhető könyvtári adatbázisokkal, keresési technikákkal, amivel megkönnyíthetik munkájukat és segíthetik olvasóikat is az információhoz való hozzájutásban.

Takács Anna
József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya

 

 

Roma gyerekek a JAMK gyermekkönyvtárában
Egy kísérlet naplója.
III., befejező rész
2004. december 13. Alsó tagozat


Ezen a foglalkozáson már nagyon érződött a szünet közeledte. Folyamatos volt a nyüzsgés, és mindenkinek volt valami olyan története (iskolai, családi), melyet fontosnak tartott megosztani velem. A gyerekek nehezen hagyták, hogy az általam aznapra tervezett programot megvalósítsuk, de úgy gondoltam, egy kicsit hagyom magam vinni az árral. A tanár úr már többször említette, hogy cigány néptánc szakkört is vezet, és a kicsik vesznek részt aktívabban ezen a szakkörön. Ezúttal lehetőségem nyílt néhány cigány népdal meghallgatására - egyéni elő-adásban -, megtekinteni néhány tánclépést, mellyel már több helyen felléptek az országban. Folyamatosan lesték a hatást a tanár úrral együtt. Szemmel látható volt, hogy nagyon büszkék a teljesítményükre. A pedagógus bevallása szerint talán ez az egyetlen iskolai foglalkozás, melyet szívvel-lélekkel művelnek a gyerekek, és ilyenkor nincs szükség fegyelmezésre.
Nagy örömet éreztem, amikor - miután "kiszerepelték magukat" - egy kislány megkérdezte, hogy mit fogunk ma csinálni? Ma is lesznek "írásos" feladatok? Voltak!
Először is: rímfaragás. A feladat az volt, hogy mondtam két sort, és a második sor utolsó szavát, a hasonló hangzásra figyelve, nekik kellett kitalálniuk (tehát olyan szót kellett keresniük, amely hangzásban hasonlít az előző sor végéhez).
Pl.: Frakkban járunk, ing minek?
Beszélik a .....(pingvinek)
Tarka tollú picinke
madárka a kis .....(cinke)
A feladatok megoldásához segítségül elmondtam, hogy a megfejtések állatnevek. Nagyon ügyesen oldották meg a feladványokat.
Ezután elhangzott ismét egy kérdés a gyerekek részéről: olvasok-e nekik valamit? Boldogan válaszoltam, hogy igen, a mai foglalkozásra két verses mesét választottam - maradva a rímeknél -, az egyik A beteg mackó dala, a másik Az álomszuszék mackó. Az előbbi felolvasása után - nagy meglepetésemre - azt kérték, hogy a következőt ők olvashassák fel, ne csak mindig én olvassak! Nagy örömmel adtam át a könyvet az egyik jelentkezőnek, majd versszakonként a többinek. Még nagyobb meglepetést okozott az, hogy az a kisdiák, akinek az olvasás alig-alig ment, szintén kedvet érzett ahhoz, hogy felolvasson egy részletet a meséből. Mindenkit megdicsértem, és következhetett az "írásos" feladat - az ő megfogalmazásukban - ami nem volt rendhagyó. Óriás-keresztrejtvénnyel készültem. A földön elhelyezett A/4-es, fehér papírlap egy-egy betűt, a megfejtést pedig a függőlegesen elhelyezett narancssárga, szintén A/4-es papírlap jelezte. Nagyon élvezték, hogy az általam diktált kérdésekre a választ csúszva-mászva kellett a megfelelő helyre beírniuk. Egymás kezéből kapkodták ki a zsírkrétát. Azt gondoltam, hogy már a felénél megfejtik a rejtvényt, hiszen nagyon egyszerű feladványt adtam nekik, de nem így történt. A megoldás a KARÁCSONY volt, de még akkor sem sikerült kitalálniuk, amikor már csak az utolsó két betű hiányzott. A helyesírásuk hiányosságaira is rávilágított ez a kis játék, hiszen a "fordított" S betűtől a "pontos" LY-ig sok minden előfordult. Mindenesetre nagy jókedvvel és lelkesedéssel hajtották végre a feladatot, és mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy az a kisfiú, akinek elsőként sikerült kiolvasnia a megfejtést, örömében átölelt.
2004. december 20.
Erre a foglakozásra nem csoportosan érkeztek a gyerekek, hiszen már szünet volt az iskolában. Minkét csoportnak jeleztem, hogy szeretettel várom őket ezen a napon. Azt is elmondtam nekik, hogy ez egy rendhagyó foglalkozás lesz, feldíszítjük együtt a fenyőfát, üvegfestékből és papírból készítünk ablak- és fenyőfadíszeket. Nagyon örültek ennek a lehetőségnek, mert bevallásuk szerint még soha nem dolgoztak üvegfestékkel, és nem készítettek ablakdíszeket. A tanár úr és a kicsik is elmondták, hogy többségük a város másik végében lakik, ezért, ha a szülők nem vállalják, hogy elkísérik őket a könyvtárba, akkor sajnos nem tudnak jelen lenni ezen a foglalkozáson. A szülők nem tudták elkísérni őket, a nagyok viszont, annak ellenére, hogy a tanár úr nem ellenőrizte, eljönnek-e vagy sem, szép számmal megjelentek. Nagyon hangulatos volt ez a foglalkozás. Sikerült szebbnél szebb díszeket készíteni, a fenyőfa is gyönyörű lett (ezt teljesen egyedül díszítették a gyerekek), a háttérben halk karácsonyi zene szólt. A találkozó elején azt mondták a gyerekek, hogy nincs karácsonyi hangulatuk, de ez a foglalkozás végére megváltozott. Amikor mindenki elkészítette azokat a kellékeket, amelyek nélkül a karácsony elképzelhetetlen, gyönyörködtek a saját és a társaik által készített dekorációkban, elégedettek voltak magukkal. Pl. az a 7. osztályos fiú is boldogan mutogatta műveit, aki az üvegfestést ki sem akarta próbálni, mert nem hitte, hogy neki is sikerül.
Ez a manuális foglalkozás még közelebb hozott egymáshoz bennünket. Jókat beszélgettünk, elmondták azt, hogy otthon hogy ünnepelik a karácsonyt, milyen ajándékot várnak…
2005-ben is rendszeresen látogattak el intézményünkbe a gyerekek. Az alsó tagozatosokkal a találkozások alkalmával Csukás István Tükörbohócok című művét olvastam fel fejezetenként, amit közösen, az adott részhez kapcsolódó játékos feladatokkal dolgoztunk fel. Nem állítom, hogy a résztvevők mindegyike lelkesedett azért, hogy olvasással töltjük el ezeket az órákat, de - hála a szerző vidám történetének - hamar "beletörődtek sorsukba". A mesével egyébként nagyon lassan haladtunk, ami annak köszönhető, hogy a gyerekek gyakran magukra ismertek a történetben és azonnal reagáltak is a hallottakra.
A felsősökkel ebben a félévben folytattuk a könyvtárhasználati foglalkozásokat - hanyagolva Pete Pitét. Főként a továbbtanulással kapcsolatos tudnivalók, lehetőségek iránt mutattak érdeklődést, illetve ok lehet az is - ami már kiderült az előző foglalkozásokon -, hogy nagyfokú szövegértési problémával küzdenek, ami gátolja őket abban, hogy elmélyüljenek az olvasottakban. Ezek a hétfői foglalkozások nem pótolhatják azokat a hiányosságokat, melyek hosszú évek alatt összegződnek. Természetesen szerveztünk manuális foglalkozást is, ahol közösen ajándéktárgyakat készítettünk.
Mindkét csoporttal nagy izgalommal készültünk arra az író-olvasó találkozóra, melynek Szécsi Magda volt a vendége. Azt, hogy a gyerekek számára milyen nagy jelentőséggel bírt ez a találkozó, az is bizonyítja, hogy rövid műsorral köszöntötték vendégünket. Cigány nyelven adtak elő néhány verset, illetve bemutattak néhány páros táncot. Vendégünk nagyra értékelte ezt a gesztust, és nagyon kellemes beszélgetés alakult ki. Az írónő munkásságán kívül szó esett a cigányokról, a cigánysorsról is. A gyerekek élvezettel és nagy aktivitással vettek részt a találkozón, mely közös rajzolással fejeződött be. A gyerekek által készített és a vendégünk által dedikált rajzokból kiállítást készítettünk, melyet minden látogatónk megtekinthetett a gyermekkönyvtárban. (Ami valóban kedves és látványos volt. A szerkesztőség.)
A pályázatnak köszönhetően minden alkalommal apró ajándékokkal leptük meg a gyereket, aminek nagyon örültek, cserébe ők is adtak rajzokat, origami-figurákat.
Kérdésként merülhet fel: mi hasznosult? Milyen eredményt érhettünk el ezzel a sorozattal?
Ez az időszak nagyon kevés volt ahhoz, hogy olvasóvá neveljük ezeket a hátrányos helyzetű gyerekeket, viszont megismerhették a könyvtárat, mint intézményt, a könyvtár által nyújtott lehetőségeket, az itt tárolt dokumentumokat és az azokban való keresést. Biztos, hogy ha bármikor könyvre, információra lesz szükségük, ezen ismeretek birtokában magabiztosan tudnak keresni, vagy - ha szükséges - szorongás nélkül kérdezni. Ez sem kevés.


Lehrreichné Dürgő Brigitta
József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya

 


A dunaalmási Csokonai Művelődési Ház felújítása

A Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács által kiírt pályázati felhívásra 2004. augusztus végén - Dunaalmás Község Önkormányzata nevében - pályázatot nyújtottunk be művelődési házunk felújítására.
A pályázaton elnyert összeg 1737 eFt volt, amihez az önkormányzatunk biztosított 193 eFt önrészt. A beruházás teljes összege: 1930 eFt.
A felújítás ez év áprilisában kezdődött meg. Belső- és külső munkálatokra egyaránt jutott a támogatásból. A beruházás során elsőként a nagyterem színpadának (50 m2) felújítására került sor. Ezután cserélték ki az épületben található Lenhardt György Könyvtár (53 m2), valamint a Lilla szoba (22 m2) parkettáját laminált parketta burkolatra. A könyvtárban, valamint a Lilla szobában az ablakokat és a könyöklőket (összesen 4 db) is újakra cseréltük.
A következő hetekben a munka párhuzamosan haladt. Az épület külső homlokzata (215 m2) halványsárga színt, míg a belső terek fehér színű, frissítő festést kaptak. Ezekkel a munkálatokkal május 12-ig el kellett készülnünk, hiszen 14-15-én rendeztük községünkben az "almások almása" országos rendezvényt, amelynek egyik helyszíne a művelődési ház volt.
Jelenleg a belső ajtók mázolása folyik. Terveink szerint a nyáron az újonnan kialakított irodahelyiséget is felújítják, valamint a külső homlokzatra egy üveges, zárható hirdetőtábla kerül.
A felújítási munkálatokkal - nagyrészt - helyi vállalkozókat bíztunk meg, és az önkormányzat dolgozói is sokat tettek azért, hogy megszépüljön közösségi színterünk.
A könyvtár és a Lilla szoba ki- és visszapakolásában nagy szerepe volt néhány helyi lakosnak, akik önzetlenül segítették munkánkat. Ezenkívül köszönettel tartozunk a tatai Móricz Zsigmond Városi Könyvtár munkatársainak azért, amiért segítségünkre voltak a könyvek se-lejtezésében, s helyükre kerülésében.
Örülünk, hogy művelődési házunk "új ruhát" kapott, többen jelezték, hogy tetszik nekik a változás. Reméljük, hogy első lépésünket hamarosan követi a többi is, és távlati terveink - a Csokonai Művelődési Ház bővítése, átépítése - is megvalósulhatnak pályázati támogatások révén.

Simon Andrea
Csokonai Művelődési Ház, Dunaalmás

 

Felolvasóestek Tatabányán


Könyvtárunk irodalmi programsorozattal járult és járul hozzá az országos olvasásnépszerűsítő akcióhoz. Felkértünk városunk kulturális életéből hat neves személyiséget, hogy ajánlják és mutassák be vendégeinknek a hazai olvasóközönség által választott 100 műből egy-egy kedvenc regényüket. A általuk választott szemelvényeket az Orfeusz Társulat (volt Bányász Színpad) néhány színjátszója olvasta fel.
A programsorozat május végén kezdődött, három egymást követő héten, és a nyári szünetet követően szeptember közepén fejeződik be, hasonló módon.
Első alkalommal Harsányi Sulyom László, a Jászai Mari Színház igazgatója mutatta be Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényét. Úgy vélem, programnyitó rendezvényünk kitűnően sikerült, ezt vendégeink is megerősítették. Sikerült Kundera személyét és konkrét művét hallatlanul izgalmassá, érdekessé tenni, ezáltal a könyv elolvasására ösztönözni. Ezt előadónk úgy érte el, hogy olyan gondolkodókat, pl. J. L. Borgest, Platont és Kirgegaardot is idézett, akiknek gondolatai szellemi rokonságban vannak a cseh íróéval. Az eredeti műből Pápai Ferenc előadóművész olvasott fel részleteket.
A második rendezvényen Jász Attila, József Attila-díjas költő, lapszerkesztő volt az előadónk. Választott műve gyermekkorának egyik fontos, kedvenc olvasmánya: Karl May Winnetou című regénye volt. Karl May élettörténetét, amely meglehetősen kalandos, helyenként titokzatos, nagy érdeklődéssel hallgatták vendégeink. Sajátos érdekessége indiántörténeteinek az a tény, hogy akármilyen hitelesnek tűntek leírásai, valójában nem személyes tapasztalaton alapultak. Csak élete vége felé - könyveinek megjelenése után - jutott el az indiánok földjére. Könyvek tanulmányozásával szerzett bizonyos ismereteket, amelyek alapján romantikus mesevilágot teremtett arról a vadnyugatról, amelynek valós története sem nélkülözi a romantikát, no meg a tragikus eseményeket. Szintén érdekes momentum - különösen nekünk, magyaroknak -, hogy egyik központi figurájának alakját (Old Shatterhand) Xantus János életéről mintázta. Magyar Katalin előadásában hallhattuk a kiválasztott részleteket. Felolvasott ugyanakkor Jász Attila is indián szerzőktől versbe öntött gondolatokat, érzéseket és háborús események leírásait. Erősen különböztek a regénybeli jellemektől, történésektől, ez azonban nem kérdőjelezi meg egy klasszikus kalandregény értékét.
A harmadik rendezvény felkért könyvajánlója dr. Ravasz Éva helytörténész, levéltárigazgató volt. Ő Bulgakov: A Mester és Margarita című regényét választotta. Azóta már tudjuk, hogy ez a mű a 12 legkedveltebb regény közé is bekerült. Az előadó nagy átéléssel beszélt Bulgakov életének harcairól, e misztikus, filozofikus és egyben realista szinten folyó történetről. Ez a regény olyan különleges a harmincas évekbeli Moszkva gogoli torzítású figuráival, sajátos iróniájával, hogy méltán népszerű az olvasók körében. A regényből Hódossy Ildikó előadásában hallhattunk részleteket. Tudjuk, hogy sok író, művész, zeneszerző életében nem érhette meg alkotásának sikerét. Bulgakov is közéjük tartozik. Ezt a művet nem sokkal halála előtt fejezte be, de csak 25 évvel később jelenhetett meg először. Egyike a 20. századi irodalom legértékesebb alkotásainak.
A következő három könyvajánló szeptemberben lesz. Németh László: Iszony, Umberto Eco: A rózsa neve, és Tolsztoj: Anna Karenina című kötete kerül sorra dr. Monostori Imre irodalomtörténész, Vörös Gyula hegedűművész és Csics Gyula könyvtárigazgató ajánlásában.


Szilassi Andrea
Városi Könyvtár, Tatabánya

Rejtvény felnőtteknek

Abban a reményben használtuk fel A Nagy Könyv pályázati lehetőséget, hogy egy rejtvénysorozatot indíthassunk a megyei könyvtár felnőtt részlegében. Arra gondoltunk, hogy sokan szeretnek olvasóink közül is játszani, rejtvényt fejteni, és ily módon több műre fel tudjuk hívni a figyelmet. A 100 legnépszerűbbnek tartott könyvből készítettük és készítjük továbbra is a kérdéseket. A feladatok megfogalmazása során a célom az volt, hogy - némi találékonysággal, fantáziával - az is meg tudja oldani, aki nem olvasta a könyvet. Hiszen azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha megkockáztatom, hogy igencsak kevés látogatónk olvashatta valamennyi művet. De talán egy ügyes kérdés, figyelemfelkeltő "zanza" kedvet adhat a kölcsönzéshez.
Az első feladatlap regénykezdeteket tartalmazott. Noha ahhoz, hogy 12 kérdés elférjen az A/4-es lap két oldalán, igencsak rövidre kellett fogni az idézeteket, valamiféle "kulcs" azért rendelkezésre állt minden feladatnál, amit tovább lehetett gondolni. Ezt a feladatsort főleg középiskolások küldték vissza, és a helyes megfejtés csoportmunka eredménye volt. A kérdések között szerepelt többek között Lev Tolsztoj Anna Karenina, Jókai Mór Egy magyar nábob, Szabó Magda Abigél, Thomas Mann József és testvérei, Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitány című regénye. Összesen 32 kitöltött feladatlapot kaptunk vissza.
A második feladatlapot annak ellenére keresték az olvasók, hogy június már nyári hónapnak számít. Ezen a lapon rövid ismertetőket fogalmaztam meg a művekről, és könnyítésül - igaz, nagyon primitív - keresztrejtvényben megadtuk az író nevét.
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai, Bulgakov: A Mester és Margarita, Defoe: Robinson, Victor Hugo: Nyomorultak, Fekete István: Tüskevár című regénye szerepelt a feladatlapon. A nyár ellenére 17 lapot kaptunk vissza. (Amennyiben a feladatlapokat szeretnék más könyvtárban felhasználni, kérésre e-mailben elküldjük.)
Természetesen kimutathatatlan, hány könyvet olvasnak el vagy újra a játék hatására, de az biztos, hogy olvasóink jó szórakozásnak tartják a fejtörő játékot, és szívesen ismerkednek ily módon is a TOP 100-ban szereplő művekkel.

Takács Anna
József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya


HONISMERET


A helyismereti állomány feldolgozása a TextLibben

A József Attila Megyei Könyvtár tíz éve elkezdett munkája - retrospektív feldolgozás a TextLib integrált könyvtári rendszerben - befejezéséhez közeledik. Az utolsó mozzanat a helyismereti gyűjtemény feldolgozása. Nem véletlenül maradt a végére, hiszen igen komoly, nagy körültekintést igénylő feladat, elengedhetetlenül fontos hozzá - ha nem is elegendő - az elmúlt évek során megszerzett rutin.
Lassan másfél éve, hogy nekiláttam ezen állományrész feldolgozásának. Szemben az eddig megszokottal, a szakirodalmi állománnyal kezdtem. A szempontok sok mindenben eltértek. A lehető legrészletesebb leírást kell(ett) készíteni minden dokumentumról. Pl. valamennyi szerzőt, szerkesztőt, közreműködőt felvettem, függetlenül az alkotók számától. Az analitikus feltárás szükségessége magától értetődő. Készült ugyan egy egészen rövid útmutató a helyismereti anyag feldolgozásáról, de igazán sok segítséget nem nyújtott. Menet közben lehetett-kellett kialakítani a helyes stratégiát, melyben elsősorban a feldolgozó csoport tagjai voltak segítségemre.
A dokumentumtípusok változatossága is nehezítette a munkát. Az iparoslevéltől az autográf jegyzőkönyveken keresztül a "vándorkönyvekig" sok mindent rejt ez a nagyszerű állomány. Sajnos, a "különleges" és a régebbi dokumentumok esetében az azonosításon túl a katalóguscédulák nem sok segítséget jelentettek. Arról nem is beszélve, hogy össze nem tartozó dokumentumok szerepeltek azonos leltári szám alatt. Ez az aprónyomtatványoknál fordult elő, amelyek egy részét - pl. a különböző emléklapokat - tulajdonképpen nem is kellene beleltározni.
Nehezen lehetett eldönteni bizonyos kiadványokról, hogy időszakiként vagy könyvként kezeljük-e. Végül arra a megállapodásra jutottunk, hogy könyvként kezelve a leírása teljesebb és pontosabb lehet, márpedig ez a fő szempont ennél az állományrésznél.
A helyismereti anyag feldolgozása során adatbázisunk - véleményem szerint - jelentősen gazdagodott az alkotói-, a földrajzi- illetve a testületi segédállományok tekintetében mind mennyiségét, mind tartalmát nézve. Ehhez persze az is szükségeltetett, hogy az egyes doku-mentumokban fellelhető ide vonatkozó információkat a lehető legnagyobb alapossággal derítsem fel. Ebből a szempontból ez az állomány igazi aranybánya! Az alkotóknál a születési, halálozási évszámokon túl megjelenik a foglalkozás, működési terület, születési hely, termé-szetesen csak a megyei vonatkozások. Ezen segédállomány bővítésében és kiegészítésében a már jóval korábban feltöltött Textar életrajzi adatbázis jelentős segítséget nyújtott. A földrajzi segédállomány jobbára a névváltozatokkal bővült. Többnyire az is kideríthető, hogy egy-egy kevéssé ismert hegy, domb vagy barlang, amiről valamely’ dokumentumunk említést tesz, hová tartozik. A testületi segédállomány az egyik legkritikusabb és legnehezebben kezelhető rész. A nehézséget a következetesség betartása és az egymásnak nagyon gyakran ellentmondó információk okozták. Kis túlzással elmondható, hogy egy-egy vállalat, kiadó, tanintézet, közigazgatási szerv nevével kétszer azonos módon nem találkoztam. Valóban komoly nehézséget jelentett ezek egységesítése. No és persze a menet közbeni átszerveződések, elődök, utódok, alá-, fölérendeltek sem könnyítették a dolgomat. Tartok tőle, hogy még most is sok kívánnivalót hagy maga után ez az állományrész, pedig sok munkával és odafigyeléssel járt a mostani állapot megteremtése. Az említetteken túl a testületi segédállomány jó néhány eleme még az alapítás évét is tartalmazza, mert egyrészt készültek olyan munkák, amelyekben ezeket össze-gyűjtve megtaláltam, másrészt a hiányzó adatokat igyekeztem kideríteni.
Említést érdemelnek a szakdolgozatok, melyekből igen jelentős mennyiség található az állományunkban. Ezek feldolgozása nem okozott nehézséget, segítséget viszont igen sokszor leltem bennük. Akad azonban "gond" ezen a téren is. Az ilyen típusú munkák többnyire író-gépen készültek, nem egyszer rossz minőségű írógéppapírra írták harmadik-negyedik másolatként, így félő, hogy hamarosan nem lehet hasznukat venni. A digitalizálási tervben első helyen szerepelnek az arra érdemes kéziratok. Hogy az előkészítést megkönnyebbítsük, az ilyen dokumentumok rendszermegjegyzésében feltűntettem a "digitalizálni" szót.
Végezetül beszélnék arról, hogy a munka során igazi kincsekre is sikerült rálelni, melyek természetesen átkerültek a muzeális állományba. Ezek közül egyetlen példát ragadnék ki: egy bíbornoki megbízólevelet, amelyen Ferenc József aláírása és pecsétje szerepel. Itt az okozott számomra szívfájdalmat, hogy négyrét hajtva, az oldalára celluxszal ráerősített lila színcsíkkal lapult a könyvek és a fal között félúton. Más szóval: méltatlanul. Az ilyen jellegű dokumentumok megtalálása mindig nagy örömet jelentett, apróbbak pedig végig elkísértek a munka során. Bízom benne, hogy a hátralévő időben sem lesz ez másként. Ez az év még valószínűleg e munka jegyében telik el, de már nincs sok hátra, és valószínűsíthetően újdonságokat sem hoz majd.
Hálás vagyok azért, hogy ez a feladat nekem jutott. Nagyon élvez(t)em és sokat tanultam belőle.

Világi Orsolya
József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya

 

Egy bányaigazgató portréja

Halálának 25. évfordulóján tartotta a Gál Istvánról szóló könyv bemutatóját a Tatabányai Bányász Hagyományokért Alapítvány a lakótelepi közösségi házban. A könyvbemutatót megelőzően a volt igazgató tisztelői és egykori munkatársai - akárcsak halála óta minden évben - az alapítvány szervezésében megkoszorúzták budapesti sírját. Ez a személyét övező tisztelet is megerősíti azt, hogy már régóta meglévő igényt elégített ki a bemutatott könyv megjelenése.
Az a 25 év, ami Gál István halála óta eltelt, jelentős változásokat hozott hazánk, közelebbi pátriánk és a bányászat életében is. Lezajlott a rendszerváltás, Tatabányán a gazdasági változások új iparágakat hoztak létre, merőben más lett a város gazdasági szerkezete. Éppen a könyv megjelenésének évében szűnt meg az egykori tatabányai bányavállalat által nyitott utolsó bányaüzem is, ahova ugyan még nagyon sok tatabányai járt dolgozni, de helyileg már Tatabányától távol, mintegy 30 kilométerre, Mányon volt.
A több, mint 110 éves tatabányai szénbányászat fejlődését három nagy bányaigazgató tevékenysége fémjelzi: Ranzinger Vincéé, aki "kitalálta" és megalkotta a Magyar Általános Kőszénbánya "tatai ipartelepeit", Rehling Konrádé, aki a széntermelésre alapozva megterem-tette a több lábon álló kapitalista mamutvállalatot, és végül Gál Istváné, aki a szocialista tervgazdálkodás szűkös lehetőségei között is megalkotta a magyar bányavállalat korszerű modelljét jövőbe mutató új vállalkozások létrehozásával.
Személye ezért mindenképp megérdemelte, hogy egy önálló kiadvány foglalja össze tevékenységét, és igyekezzen "helyére tenni" annak vélt, vagy valós ellentmondásait.
A könyv szerzőjének, Ravasz Évának a felkérése a mű megírására telitalálat volt. Feladatát levéltárosi alapossággal és igazi tacitusi elhivatottsággal "sine ira et studio" írta meg. Pedig feladata hallatlanul nehéz volt. Hiszen éltek és élnek még mindazok az emberek, akik személyesen ismerték, találkoztak "Gál elvtárssal", de az biztos, hogy hallottak róla (ki ne hallott volna Gál Istvánról az 50-es, 60-as, 70-es években?). Sokan találkoztak vele, többen csak látták egy-egy eseményen, még többen csak hallottak róla. Ők azonban mindnyájan úgy gondolták, hogy ismerték, tudják, hogy mit csinált, ki volt. És Gál Istvánt ismerni, Gál Istvánnal találkozni akkoriban nagyon nagy megtiszteltetésnek számított, mert ők beavatottnak, befolyásos embernek számítottak pusztán azáltal, hogy közel vannak hozzá. Hiszen az egész Tatabánya úgy tudta akkoriban, hogy "Gál elvtárs" mindent el tud intézni, mindent meg tud oldani. Tehát nagy ember az is, aki ismeri, aki "jóban van vele". Sikk volt beszélni róla, sikk volt dicsekedni vele a kocsmában éppúgy, mint a focipálya akkor még teli lelátóin. Ebből alakult ki a mítosz a "mindenható igazgatóról", de a hétköznapi embert lenéző, gőgös, "komcsi" igazgatóról is, aki egyedül úszik a bányá-szok számára létesített uszodában minden reggel. Ez a kettősség: az őt mintának követő, iránta rajongók által hangsúlyozott, mindenkinek segíteni kész vezető, és a "néptől" elzárkózó, merev, a párt parancsait mindenben betartó, gőgös igazgató képe közötti ellentmondás feloldása nem volt könnyű feladat. Hiszen a könyvnek arra kellett választ adnia, hogy ki is volt valójában Gál István, akiről még a rendszerváltás előtt lakótelepet neveztek el, amit a mai napig sem változtatták meg a tatabányaiak.
A szerző nem portrét készített, hanem - mint azt az alcíme is jelzi - pusztán portrévázlatot. Ennek ellenére mindenki reális képet alkothat a mű alapján Tatabánya város egyik jelentős személyiségéről. Ravasz Éva nem szállt vitába egyik táborral sem. A maga pontos, dokumen-tumokon alapuló kutatásával kitért ez elől. Csak azt írta meg, amit a levéltári dokumentumokban megtalált, csak úgy, ahogyan azt megtalálta: "harag és elfogultság nélkül". Ehhez igazi történészi pontossággal bőséges bibliográfiát is adott, hogy bárki bármikor utána tudjon nézni a tényeknek, amiket felkutatott. Azzal is az elfogulatlanságát bizonyítja, hogy az általa megírtakhoz hozzáteszi azoknak az embereknek az interjúit, akik úgy érezték, hogy tudnak valamit mondani "Gál elvtársról", vagy az "Öregről". Ezek a riportok a legtöbb esetben nem is a bá-nyaigazgatóról szólnak, hanem sokkal inkább a riportalanyokról, akik a saját életművüket igyekeznek bemutatni. Ezek persze ugyanúgy hozzátartoznak ahhoz a korhoz, amelyben dr. Gál István élt és alkotott, akárcsak az a portrévázlathoz nélkülözhetetlen mélységben bemuta-tott történelmi háttér, amiben a bányaigazgató tevékenykedett Tatabányán.
A történelemkönyvekben mindezekről valószínűleg semmi nem fog megjelenni, a tatabányai szénbányászatról is csak annyi talán, hogy a 19-20. század fordulóján a tatabányai szénelőfordulásra alapozva jelentős ipari bázis alakult ki a Vértes és a Gerecse hegység körzetében. A történelem már csak így működik. Megtartani mindezt az emlékezetnek a helytörténészek kötelessége. A helytörténészeknek kell kutatni, leírni és bemutatni azokat az eseményeket, személyeket, akik a helyi lokálpatriotizmus fennmaradását, erősödését szolgálhatják. Ezek nélkül üres maradna a helyiek, a helyi politikusok és civil szervezetek törekvése a jobb élet megteremtésére. Ezek alakíthatják ki azt a tudatot, amire jövőnket alapozhatjuk. Ebben szerencsére nagyon nagy feladatot teljesít a Tatabányai Bányász Hagyományokért Alapítvány azáltal, hogy már többedik kiadványát adja közre a tatabányai szénbányászat történetéről. A Gál István könyv előszavában azt ígérik, hogy ezt a kiadványt még továbbiak követik. Nagyon várjuk a folytatást.

Csics Gyula
Városi Könyvtár, Tatabánya

Új útikönyv Tatáról és környékéről

2005. június 9-én új könyv bemutatójára került sor a tatai városi könyvtár olvasótermében. A meghívón ugyan nem szerepelt az "ünnepi könyvhét", de felfoghatjuk a könyv ünnepének rendezvényeként is. Egy új útikönyv jelent meg a városról és környékének nevezetesebb he-lyeiről Körmendi Géza tollából. Írását a soproni Escort Tourist Bt. felkérésére készítette el Réti András fotóinak felhasználásával.
Mindenkiben felmerülhet, hogy miért éppen egy soproni utazási iroda vállalja fel a könyv kiadását. A bemutatón kiderült, hiszen vendégünk volt Krisch Magdolna, a cég vezetője. A válasz egyszerű: az utazási iroda már néhány éve jelentet meg kiadványokat. Az első időszakban ter-mészetesen Sopron és környéke útikalauzait, majd később más városok ismertetőit jelentették meg. Céljuk, hogy a könyvecske ne kerüljön többe, mint egy korsó sör vagy néhány gombóc fagyi, egy zsebben, egy kisebb táskában elférjen, könnyen áttekinthető legyen. Feltétel, hogy a könyvet olyan személy írja, aki erős szálakkal fűződik a városhoz, netán helytörténettel is foglalkozik. Tatán - előzetes érdeklődések és ajánlások alapján - Körmendi Géza bácsiban találták meg ezt a személyt.
Egy kicsit klasszikus útikönyv, egy kicsit eltér tőle. Körmendi Géza gondolataival: saját élményeinek, benyomásainak tükre a városról. A szokásos történeti bevezető után a város különböző pontjainak, fontos és érdekes épületeinek, tereinek, parkjainak bemutatása következik. Eltér a klasszikus útikönyvektől abban, hogy nem utcánként és házanként ad ismertetést a városról, hanem az előbb említett tematikát követi élményszerű leírásokkal, érdekességekkel igyekszik felkelteni az érdeklődést.
A Tata környéki kirándulóhelyek közül is több érdekes, különleges hely szerepel a könyvben. Agostyáni arborétum, Majk a kamalduli remetéségi házakkal, a gesztesi vár, Dunaalmás és Csokonai Lillája, Dunaszentmiklós. De szó van a vértesszőlősi ősemberről, a tatabányai Turul madárról is.
Mindent egybevetve kellemes külsejű, tartalmában élvezetes útikönyvet vehetünk a kezünkbe és ajánlhatunk a városba érkezőknek. Kinek lehet még ajánlani? Talán elsősorban a város lakóinak, hogy minél jobban ismerjék meg lakóhelyük értékeit - úgy, hogy azt másoknak is jó szívvel tudják ajánlani. De haszonnal forgathatják a város diákjai is, amikor a közelből vagy a messzi távolból, netán külföldről érkeznek Tatára ismerőseik, diáktársaik.

ifj. Gyüszi László
Móricz Zsigmond Városi Könyvtár, Tata


RENDEZVÉNYEK


"Hogyan halt meg József Attila?"
Dr. Garamvölgyi László könyvbemutatója Oroszlányban


A 76. ünnepi könyvhét alkalmából rendezett író-olvasó találkozóra invitálták olvasóikat az oroszlányi Művelődési Központ és Könyvtár könyvtárosai június 16-án az intézmény kamara-termébe. A József Attila Emlékévhez kapcsolódóan dr. Garamvölgyi Lászlót, az ORFK kommunikációs igazgatóját látták vendégül, aki a Hogyan halt meg József Attila? című köny-vét mutatta be az oroszlányi közönségnek. Az előadót és a közönséget Szűcs Imréné könyvtá-ros köszöntötte.
Garamvölgyi egy idézettel kezdte meg az előadását: "Idén megjelent egy tanulmány, amely szerint három dolog indított el az elmúlt évszázadban öngyilkossági hullámot. Egyrészt József Attila halála, másrészt Seress Rezső egyik dala, harmadrészt a szépségkirálynő Molnár Csilla öngyilkossága." Balatonszárszó az öngyilkosok egyik "kedvelt" helyszíne lett. Évente többen is a vonat elé ugranak, némelyüknél verseskötet van.
Garamvölgyi László egészen máshonnan közelíti a költő halálával kapcsolatos eddigi in-formációkat, rácáfolva az irodalomtörténészek felvetéseire. Szerinte József Attila nem öngyil-kos, hanem szerencsétlen baleset áldozata lett. Mindezeket saját módszereivel: rendőri eszkö-zökkel, kriminalisztikai adatok és tapasztalatok alapján próbálta bebizonyítani. Garam-völgyi a költő halála napjára és az azt megelőző 24 órára koncentrált előadásában, bár kitért arra is, hogy először a költő személyiségét vizsgáltatta meg szakértőkkel, hogy kizárja a skizofréniát, valamint, hogy József Attila nem szenvedett olyan elmebetegségben, amely alapot adott volna az öngyilkossághoz. József Attila 1937. december 3-án este sétálni indult a szárszói vasútállo-máson keresztül a Balaton-partra. Egy tehervonat két vagonja között próbált meg átmászni, de ekkor megindult a vonat, s őt maga alá rántotta. Gamavölgyi szerint aki öngyilkosságot készül elkövetni ilyen módon, általában már mozgó vonat elé ugrik, vagy épp a síneken fekve várja a vonatot. Oka sem lehetett, hiszen élete ekkor rendezett volt, aznap kapott állásajánlatot a Szép Szó szerkesztőségétől, másnap lett volna felolvasóestje Miskolcon, karácsonykor pedig az eskü-vője.
Természetesen nemcsak ennyi állt a könyvben, a szerző leírja a költő életét, munkásságát, valamint több fényképet és egyéb dokumentumokat tár az érdeklődő olvasó elé.
Az előadás végén a közönség kérdéseire válaszolt Garamvölgyi László, majd dedikálással fejeződött be az est.

Szigeti Krisztina
Művelődési Központ és Könyvtár, Oroszlány


Závada Pál Komáromban

2005. június 1-jén a komáromi városi könyvtár vendége volt Závada Pál Kossuth-díjas író. Nagyon örültünk, mert már jó ideje nem volt országos hírű, népszerű író a komáromi könyv-tárban. Felhasználtuk a lehetőséget, hogy az MKE Komárom-Esztergom Megyei Szervezete támogatásával megvalósíthassuk régen dédelgetett tervünket.
A könyvtár hírlapolvasójában szép számmal gyülekeztek az érdeklődők, annak ellenére, hogy éppen aznap és éppen akkor politikai fórumot tartottak a városban.
Závada Pál mesélt az életútjáról, szépíróvá fejlődéséről, s hosszasan beszélt az írói fele-lősségről. Megtudtuk, hogy népszerű regényeiben az a bizonyos magyarországi szlovák te-lepülés lehetne akár Tótkomlós is, az író szülőfaluja, de valójában egy elképzelt falu. A sze-replők Závada Pál "teremtményei", akiket megismerünk a Jadviga párnája című regényben, azokról beszélnek az újabb regényalakok, felismerjük őket, emlékszünk rájuk a későbbi regények, a Milota és a Fényképész utókora olvasása közben. Szóba került a Závada regé-nyek formája is - fiktív napló, magnóra mondott és számítógépbe írt történetek, változó idősíkok. A beszélgetésbe a közönség is élénken bekapcsolódott.
A sikeres író-olvasó találkozó után azért maradt egy kis keserű szájízem: kevés magyarta-nárt láttam a közönség soraiban, s közülük is csak egy hozott magával diákokat. Pedig még tartott a szorgalmi időszak, és Závada Pál személyében találkozhattak volna a fiatalok is nép-szerű, kortárs magyar irodalommal!

György Károlyné Rabi Lenke
Jókai Mór Városi Könyvtár, Komárom


Vendégünk volt Vathy Zsuzsa és Lázár Ervin

Május 30-án délután zsúfolásig megtelt a József Attila Megyei Könyvtár rendezvényeinek helyet adó olvasóterem. Nem véletlenül, hiszen A Nagy Könyv programsorozat aktuális ren-dezvényén Vathy Zsuzsa és Lázár Ervin volt a vendég. Bruckner Szigfrid, Vacskamati és Szörnyeteg Lajos "papáját" gyermekek és felnőttek egyaránt nagyon várták. Ez okozott is némi fejtörést vendégeinknek, hiszen - mint kiderült - ők elsősorban felnőtt érdeklődőkre számítottak.
Lázár Ervintől történeteket hallhattunk, életéről, pályájáról, figuráiról valamint most meg-jelent Magyar mondák c. könyvéről. Az író mérhetetlen szerénységgel és közvetlenséggel szólt a jelenlévőkhöz, türelmesen válaszolva a gyerekek kérdéseire. Ez utóbbi kicsit nehezen indult, de a találkozót "vezénylő" Monostori igazgató úr kedves unszolására végül olyan eredményessé lett, hogy nehéz volt visszavennie a szót az apróságoktól.
Vathy Zsuzsától azt a részletet hallottunk legújabb könyvéből, az Angyalhíd című regény-ből, amely egy asszony szemén keresztül idézi fel az elmúlt rendszer abszurditását.
Végezetül Lázár Ervin megosztotta velünk a legkedvesebb kérdést, melyet valaha is feltet-tek számára, ami természetesen egy kisgyerek szájából hangzott el: "Ervin bácsi! Te csak írsz? Vagy azért dolgozol is?"
A remek hangulatú délután dedikációval fejeződött be, majd a nagyszámú hallgatóság csendesen távozott dömdö-dömdö-dömdödöm.

Világi Orsolya
József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya


Sári László Esztergomban

Könyvtárhasználóink körében is megnőtt a keleti tanítások iránti érdeklődés. Sok írás jelenik meg ezzel kapcsolatosan, esetenként vissza is élve a téma népszerűségével. Az eligazodásban segít hiteles ismeretek közvetítésével a könyvtár, pl. évek óta tart előadás-sorozatot Szerémy György a buddhista, hinduista vallásról. Ugyancsak civil kezdeményezésre, egy párkányi iro-dalombarát olvasónk közvetítésével hívtuk meg a könyvhétre június 6-án Sári László írót, a Magyar Rádió dramaturgját, a keleti kultúra avatott ismerőjét. A nagy számú érdeklődőnek Sári László szépirodalmi példákkal illusztrálta mondandója lényegét: azt, hogy hogyan tudta egy egész kultúra jól érezni magát a bőrében, hogyan kell vagy kellett volna természeti lény-ként élni, ezekből a keleti irodalmi művekből ismerhetjük meg. Józanul tűnődni önmagunkon, a világon, erre tanít ez a kultúra. Megtanulhatjuk azt is, hogy nem kell makacs akarnokként mindenáron elérni valamit, nem lehet mindig mindenki egyszerre győztes, és a vereséget sem szabad tragédiaként felfogni.

Flórián Mária
Helischer József Városi Könyvtár, Esztergom


RÓLUNK ÍRTÁK


Jász Attila mutatta be a legújabb kötetet
Csokits János a vendég

Csokits János költő, esszéíró, műfordító volt a vendég legutóbb Tatabányán. A József Attila Megyei Könyvtárban a költő legújabb kötetét is bemutatták.
A kötet egyben az Új Forrás Könyvek legfrissebb, 38. példánya is. A Testvére minden kőnek című válogatott versekből álló kötetről és az irodalmár munkásságáról Jász Attila költő, az Új Forrás főszerkesztő-helyettese és Tóth Ildikó színművész társaságában beszélgettek szép számú közön-ség társaságában. Az esemény az ünnepi könyvhét egyik jeles rendezvénye volt.
Csokits János (1928) Budapesten kezdte el jogi tanulmányait 1946-ban, de politikai okokból nem fejezhette be az egyetemet. 1949-ben Nyugatra menekült. Dolgozott Párizsban, majd Mün-chenben, ahol több évtizeden át a Szabad Európa Rádiónál volt hírszerkesztő, 1974-1986 között pedig Londonban a BBC magyar osztályának munkatársa volt. Nyugdíjazása után Andorrában telepedett le, 1999 óta Magyarországon él.
Versei és egyéb írásai a Látóhatárban, az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban és a Külhoni Szövegtárban jelentek meg. A rendszerváltozás óta a Kortárs, a Műhely és a tatabá-nyai Új Forrás rendszeres munkatársa.

/Itthon, 2005. jún. 10./

Könyvmoly-bankett Vértesszőlősön

Kolevné Forisek Györgyi, a Vértesszőlősi Általános Iskola könyvtáros tanára a tanév elején részt vett egy továbbképzésen, amelyen megismerkedett a Jonatán Első Könyvmolyképző programjá-val. Megtetszett neki, hogy izgalmas könyvek ismertetésével, szemelvényekkel, hozzájuk kapcso-lódó feladatokkal próbálják a tanulók érdeklődését felkelteni az irodalom iránt. Kollégáival együtt szomorúan tapasztalja, hogy a gyerekek manapság keveset olvasnak, ezért célként tűzte ki meg-nyerésüket az olvasásnak.
A könyvek megszerettetésének első lépéseként az iskolában meghirdette a programhoz való csatlakozást.
Megalapították a Vértesszőlősi Könyvmolyklubot, amelynek keretében a második, harma-dik, negyedik és ötödik osztályosoknak korcsoportonként külön időpontokban tartott kéthe-tente foglalkozásokat.
A gyerekek lelkesen olvasták Jonatán ajánlásai alapján a megjelölt műveket. Összejövete-leiken megbeszélték az olvasottakat, megoldották a hozzájuk kapcsolódó feladatokat.
A Jonatán-program védnöke a népszerű író, Csukás István, mindenki kedvence megígérte, hogy amint ideje engedi, meglátogatja a Samu lelőhelyén élő kicsiket.
A könyvmolyok a tanév lezárásaként, de nem befejezésül - hangsúlyozta Kolevné Forisek Györgyi - fergeteges bankettot tartottak, amelyen munkájuk elismeréseként könyvjutalmakat kaptak, és átvehették Jonatán okleveleit. Nem lett volna teljes a mulatság az olvasmányélményekkel kapcsolatos vetélkedő és rejtvények nélkül. Torta és kölyökpezsgő került az asztalra, a koccintás után indult az igazi buli az elmaradhatatlan aktivityvel. A könyvtáros tanár és kollégái remélik, hogy ezek a gyerekek valóban megkedvelték az olvasást, a könyveket, a könyvtárat, és a jövőben is folytatják a könyvek közti molyolást.

Tóthné dr. Bükki Edit
KEM Hírlap, 2005. júl. 16. 4. l.

Sikeres pályázatokkal több könyvtári könyv

A vezetőn kívül két főállású könyvtáros és egy gondnok dolgozik a Vitéz Sághy Antal Közművelődési Könyvtárban. Olvasnivaló- és programkínálatukat a polgármesteri hivatallal közös pályázatokkal igyekeznek bővíteni.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától elnyerték a Közművelődést pártoló önkormányzat címet, a pénzdíj 600 ezer forint volt. A Holcim Rt. pályázatán a gyermekkönyvtári játszóház anyagainak, eszközeinek beszerzéséhez 150 ezer forintot kaptak, a Miniszterelnöki Hivatal az Európai Unióhoz csatlakozás évfordulójának megünnepléséhez 120 ezer forintot utalt át.
A Lábatlan Nagyközség Közösségi Céljaiért Alapítvány pályázatán elnyert 200 ezer forintból két meseelőadást szerveztek, illetve a tanulásban akadályozott gyerekeket műsorral, ajándékkal lepték meg.

F. K.
24 Óra, 2005. jún. 20. 2. l.


Hírek a Nyitrai kerületből
A Pro Hungaris Kulturális Értékközvetítő Alapítvány ajándéka

A Pro Hungaris Kulturális Értékközvetítő Alapítvány jóvoltából huszonnégy karton könyvet, mintegy ezerkétszáz kötetnyi szépirodalmi művet, tankönyvet, folyóiratot kapott ajándékba a Nyitrai kerület által fenntartott Anton Bernolák Könyvtár. Az Érsekújvári járás magyarlakta településein a könyvtárosok időben kézbe vehették a könyvek listáját, és igény szerint rendelhettek. Az érsekújvári könyvtáron kívül Bajtava, Baracska, Helemba, Fűr, Kiskeszi, Kisújfalu, Köbölkút, Kürt, Leléd, Nagykér, Szalka, Pozba, Tardoskedd, Párkány és Udvard könyvtára részesül az alapítvány nagyvonalú ajándékában. Az intézmény egyik kiemelt feladatának tartja a régióbeli települések könyvtárainak fejlesztését. A kötelező olvasmányokat, a szépirodalmi szöveggyűjteményeket, nyelvkönyveket, valamint a hazai és magyarországi kortárs írók és költők alkotásait szeretnék eljuttatni a kis településeken élő diákokhoz is. Az Anton Bernolák Könyvtár munkatársainak nem titkolt szándéka nevelni a régióbeli olvasóközönséget, hiszen a jól felszerelt könyvtár igényességre ösztönzi látogatóit. A vidéki könyvtárosok ennek ellenére azt állítják, hogy az idősebb korosztály olvasási szokásait már nem tudják befolyásolni. Az alapítvány adománya jóvoltából azonban hamarosan ismét új, remélhetően olyan érdekes kiadványok kerülnek a könyvtárak polcaira, melyeknek idén nyáron kevesen tudnak majd ellenállni.

Az Új Szó 2005. 139. számának írása alapján.


*
MEGHÍVÓ


Helischer József városi tanácsos 1844-ben végrendeletében a városra hagyományozta könyvtárát, amely később egyéb hagyatékokkal és vásárlással gyarapodott, de Esztergom képviselőtestülete hivatalosan 1905-ben intézményesítette: alapítólevélben rendelkezett egy nyilvános könyvtár fenntartásáról és működéséről. A 100 éves évfordulót augusztus 29-én 16.00 órakor ünnepli a könyvtár, amely ezúton is meghívja az érdeklődőket.

 

 


Felelős szerkesztő Takács Anna
Olvasószerkesztő dr. Monostori Imre
Szerkesztik
Flórián Mária, Esztergom, Helischer József Városi Könyvtár
Gurinné Pintér Gabriella, Dorog, Arany János Városi Könyvtár
ifj. Gyüszi László, Tata, Móricz Zsigmond Városi Könyvtár
Hartmann-né Rákosi Ildikó, Nyergesújfalu, Ady Endre Művelődési Ház és Könyvtár
dr. Horváth Géza, József Attila Megyei Könyvtár
Kecskés Ildikó, Anton Bernolák Könyvtár, Érsekújvár
Rigláné Berczeli Mária, Jókai Mór Városi Könyvtár, Komárom
Sutáné Csulik Andrea, Tatabánya, József Attila Megyei Könyvtár
Szabó Hédi, Kisbér, Városi Könyvtár és Közművelődési Intézmények
Szigeti Krisztina, Oroszlány, Művelődési Központ és Könyvtár
Szilassi Andrea, Tatabánya, Városi Könyvtár
Tanczerné Jakus Emőke, Tata, Kőkúti Általános Iskola
Kiadja a József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya, Fő tér 2.
Felelős kiadó dr. Monostori Imre igazgató
ISSN 1218 9278
Tb.MK. S-14/2005.