Vissza a kezdőlapra

 

Évfordulónaptár
Megyénk nagyjai


Hónapok

Névmutató:
Alapi Gyula (levéltáros, újságíró, csehszlovákiai tartománygyűlési képviselő)
Balassi Bálint (a magyar reneszánsz jeles, európai rangú költője)
Bánki Donát
(gépészmérnök, egyetemi tanár, akadémikus, feltaláló)
Bíró Venczel (történész, író, akadémikus)
Bláthy Ottó Titusz (gépészmérnök, akadémikus, feltaláló az elektronika kimagasló művelője)
Bottyán János (kuruc generális, a Rákóczi szabadságharc neves hadvezére,kivételes katonai tehetség)

Burgert Róbert (kétszeres Állami-díjas mezőgazdász, a mezőgazdasági tudományok doktora
)
Fekete Lajos
(Kossuth-díjas történész, turkológus, akadémikus)
Fellner Jakab (építész , a klasszicizáló barokk építészet jeles alakja)
Gál István (A Tatabányai Szénbányák Vállalat Kossuth-díjas vezérigazgatója)
Gáll István (író, dramaturg)
Giesswein Sándor (pápai prelátus, író, politikus)

Gróh Gyula (kémikus, egyetemi tanár, akadémikus)
Hamary Dániel (orvos, író)

Jászai Mari (színésznő, a magyar színjátszás kiemelkedő egyénisége, európai rangú képviselője)
Jedlik Ányos (természettudós, feltaláló, bencés szerzetes, kiváló fizikus)
Jókai Mór (regényíró, a magyar romantikus próza legkiemelkedőbb képviselője, akadémikus)
Kernstok Károly (festőművész)

Kollányi Ágoston (Kossuth-díjas (1958), érdemes művész (1965), SZOT-díj (1967), kiváló művész (1972))
Konkoly Thege Miklós (csillagász, akadémikus)
Kóta József
(Kossuth-díjas bányamérnök, a műszaki tudományok kandidátusa)
Magyary Zoltán (jogász, egyetemi tanár)
Mikoviny Sámuel (matematikus, mérnök és térképész, a tudományos kartográfia első magyar művelője)
Nyergesi János (festőművész, grafikus)
Pasteiner Gyula (művészettörténész, egyetemi tanár, akadémikus)
Pétzeli (Péczeli)József (tudományszervező, műfordító, református lelkész)
Pór Antal történész, akadémikus, egyházi író
Schmidt Sándor (bányamérnök, bányaigazgató, bányaügyi főtanácsos)
Székely Lajos (Kossuth - díjas bányamérnök, technikatörténész)
Szinnyei József (bibliográfus, könyvtáros, irodalomtörténész)
Takáts Sándor (művelődéstörténész, piarista szerzetes az MTA tagja)
Táncsics Mihály (író, publicista, politikus, országgyűlési képviselő)
Thaly Kálmán (történész, költő, politikus, akadémikus)
Varjas Béla (irodalomtörténész, az irodalomtudományok doktora, egyetemi tanár)
Vitéz János (humanista főpap,a magyar humanizmus első nagy alakja, diplomata)
Vörös Béla (szobrászművész)

Zolnay László (művészettörténész, régész, a Budapesti Történeti Múzeum kutatója)

Január 

Konkoly Thege Miklós

(Pest, 1842. jan. 20. - Bp., 1916. febr.17.)
csillagász, akadémikus


Régi Komárom megyei családból származik. Iskoláit részben otthon, Pesten végezte. Egyetemre Pesten és Berlinben járt. 1862-ben doktorált. A kiegyezés évében Komárom vármegye aljegyzője lett, de erről hamar lemondott. Életét tudományos kutatásainak szentelte. Sokoldalú tehetség volt. Zeneszerzéssel is foglalkozott, számos népdala is megjelent.
Európai hírnévre tett szert csillagászati munkásságával. Ógyallai (ma Hurbanovo) parkjában csillagvizsgálót épített, melyben számos megfigyelést folytatott. Az obszervatóriumot 1904-ben az államnak ajándékozta. Több új műszert szerkesztett, a Környe melletti Nagytagyospusztán is foglalkozott csillagászati megfigyelésekkel. Tudományos munkásságáért az MTA 1876-ban levelező tagjává választotta. Később annak tiszteletbeli tagja lett.
E mellett számos külföldi tudományos társaság tagja volt. "A csillagászat terén valóságos úttörő munkát végzett, mely érdemeit legfelsőbb helyen is elismerték és kitüntetésekkel halmozták el." 1890-től igazgatója volt a Meteorológiai És Földmágnesességi Intézetnek, melyet európai színvonalúvá fejlesztett.
1896-1905 között Komárom megyét képviselte az országgyűlésben. A Vág folyó hajózhatóvá tételéért is komoly munkásságot fejtett ki.
"Konkoly egyike volt azoknak, akik tevékenyen hozzájárultak a 19. század második felében Magyarország addig példátlanul gyors gazdasági és technikai-tudományos fejlődéséhez."


Irodalom:
Magyarország vármegyéi és városai. Komárom vármegye Szerk.: Borovszky Samu Bp. - (1905). - 18-39, 92., 93, 110-111, 322-323, 569-570. l.
Ünnepi emlékkönyv: Az Ó-Gyallai M. Kir. Országos Meteorológiai és Földmágnesességi Obszervatórium ünnepélyes felavatása alkalmából. Ó-Gyalla, 1900. - 199. l.
A. Gy. /Alapi Gyula): K. T. M. (Nekrológ) = Komáromi Újság 1916. febr. 19. 1. l.
Vértes László: K. T. M. és emlékérme = Természet Világa 1981. 7. 315. l.
K. T. M. emlékezete Bp. 1991. 23. l
Varga Domokosné: K. T. M. = Élet és Tudomány 1992. 5. sz. 5. sz. 139. l.
Ld. még Részletes életrajz és bibliográfia: http://www.c3.hu/mati.



Thaly Kálmán

(Csép, (Csep), 1839. jan. 3. - Zablát, 1909. szept.27.)
történész, költő, politikus, akadémikus


Megyénkben, a Nagyigmád melletti Csépen (korabeli nevén Csepen) született.
A pesti egyetemen 1856-60 között jogot és bölcsészetet tanult. A Pesti Napló munkatársa, majd a pesti református főgimnázium tanára volt. Ezt követően a Honvédelmi Minisztérium titkára, később osztálytanácsosa lett. 1875-től haláláig főként történeti kutatásokkal foglalkozott 1878-tól haláláig függetlenségi párti országgyűlési képviselő volt.
1867-től az MTA levelező-, 1880-tól rendes tagja. 1867-75 között a Magyar Történelmi Társulat titkára és a Századok című szaklap szerkesztője. A későbbiek során vezető pozíciókat töltött be mind a MTA Történettudományi Bizottságában, mind a Magyar Történelmi Társulatnál.
Óriási forrásanyagot gyűjtött össze a Rákóczi szabadságharcról, de ezt az anyagot gyakran a forráskritika alapvető követelményeinek mellőzésével dolgozta fel. Számos forráskiadványt, tanulmányt, könyvet írt a korszakról. Romantikus hőskultuszt teremtő művei között saját verseit kuruc költeményekként közölte. Az e tárgyban támadt tudományos vita tisztázta a kuruc költészet jellegzetességeit.
Kitartó munkásságának eredménye II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazahozatala.


Műveiből :
Ne bántsd a magyart. Versek. Pest, 1857.
Régi magyar vitézi énekek I-II. Pest, 1864.
Bottyán János. Pest, 1865.
Ocskay László. Bp., 1880.
Beszédei, 1878- 81. Bp., 1881.
Rákóczi emlékek Törökországban. Bp., 1893.


Irodalom:
Márki Sándor : T. K. emlékezete = Századok, 1911.
Borbély Margit : T. K. költői munkássága. Pécs, 1927.
Veszprémi Dezső : T. K. életrajza I-II. Bp., 1928-31.
Várkonyi Ágnes : T. K. és történetírása. Bp., 1961.
Pastinszky Miklós : T. K. emléke él .= Komárom megyei Honismereti Füzet, 1985.. 103-107. l
.


Jedlik Ányos

(Szimő, 1800. jan. 11. - Győr, 1895. dec. 12.)
természettudós, feltaláló, bencés szerzetes, kiváló fizikus


A Komárom vármegyei Szimő községben (ma Zemné, Szlovákia) született. A bencés rend győri iskolájában végzett, majd 1822-ben Pesten doktorált. Működésének színtere, élete java részében e két város volt. Tanári működését 1825-ben a győri gimnáziumban kezdte. 1831-39 között Pozsonyban, majd 1840-től a pesti egyetemen tanított. 1848-49-ben tanúsított hazafias magatartása miatt a forradalom és szabadságharc leveretése után nehezen illeszkedett be a közéletbe. 1863-64-ben lett az egyetem rektora volt. 1878-ban, 53 évi tanári működés után vonult nyugalomba.
Munkássága elején kémiával, elektrokémiával és elektromosságtannal, később az elektromosságtan mellett főleg optikai kísérletekkel foglalkozott. Első tisztán elektromágneses hatás alapján működő elektromotor találmányával évekkel megelőzte az első gyakorlatban alkalmazott elektromotort. Találmányát tökéletesítve bebizonyította, hogy az elektromotor járművek hajtására is alkalmassá tehető.
Jelentős eredményeket ért el az elemek és akkumulátorok tökéletesítésében is. Ő fogalmazta meg elsőként a dinamó-elvet. Úttörő jelentőségűek voltak fénytani kísérletei és egyetemi előadásai. Fontos elektrotechnikai találmánya még az atomtechnikai kutatások első szakaszában használt lökésgenerátorok előfutára.
Nemzetközileg ismert és elismert tudós volt, de széleskörű kísérleti munkásságához képest keveset publikált.
Munkásságának jelentőségét Eötvös Loránd ismerte fel és méltatta érdemeinek megfelelően.


Műveiből :
Hőtan. Bp., 1990. (Kézirat hasonmás kiadása)
Természettan elemei l. Súlyos testek természettana. Pest, 1850.
Über Ketten aus Rőhren bestehender Elektrizitatsrecipienten (Repertorum für Experimentalphysik... ) München, 1882.

Irodalom :

Verebély László : J. Á. két úttörő találmánya. Bp., 1930.
Ferenczy Valér : J. Á. élete és alkotásai l-4. Győr, 1936-39.
Horváth Árpád : A dinamó regénye. Bp., 1944.
J. Á. emlékezete születésének 200. évfordulóján. Bp., 2000.
J. Á. Bp., 2000. (Tudós tanárok, tanár tudósok)


Varjas Béla

(Esztergom, 1911. jan. 11. - Bp., 1985. ápr. 5.)
irodalomtörténész, az irodalomtudományok doktora, egyetemi tanár

Szülővárosában érettségizett 1929-ben. Az Eötvös Kollégium tagjaként 1934-ben szerzett tanári oklevelet és bölcsész doktori címet Budapesten.
1934-ben kiadói lektorként, majd kisegítő tanárként dolgozott. 1937-41 között az Országos Széchenyi Könyvtárban könyvtárnok, 1945-45 között középiskolai tanár volt. 1945-től az országos Széchenyi Könyvtár tudományos főmunkatársa -, 1949-57 között igazgatója volt.
1941-1946 között egyetemen oktatott. 1949-1953 között az ELTE Könyvtártudományi Tanszékén vezetőtanári állást töltött be. 1957-től haláláig az MTA Irodalomtudományi Intézete Reneszánsz és barokk kutatócsoportjának munkatársa, 1981-ben történt nyugállományba vonulásáig osztályvezetője volt.
Kutatási területe a magyar irodalom XVI. századi alakulása, társadalomtörténeti vonatkozásai, a könyvkiadás korai története, Balassi költészete. Számos tanulmányt, könyvet publikált, szerkesztett. Fontos szerepe volt a Régi Magyar Költők Tára, XVI. századi sorozatának megindításában.
Pályatársa Klaniczay Tibor szerint Varjas: "keményen megmondta mindig a véleményét idősebbnek és fiatalabbnak egyaránt, de ő is tudomásul vette másokét. Tudott dühös lenni, de haragudni valakire sohase láttuk. Mindig barát maradt, akit egyszerre éreztünk a legkiválóbbnak, s ugyanakkor egynek közülünk."


Műveiből :
Balassi Bálintnak istenes énekei. Bp., 1941.
XVI. századi magyar orvosi könyv. Kolozsvár, 1943.
A könyvtártudomány elvi alapjai és rendszere. (Az OSZK kiadványai XXXII. Bp., 1955.)
Heltai Gáspár : Magyar krónika. (Bev. V. B.) Bp., 1963.
A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei. Bp., 1982.

Irodalom
:
Klaniczay Tibor : 70 éves V. B. köszöntése = Irodalomtörténeti Közlemények 1981. 1. sz. 133 - 134.l
Klaniczay Tibor : Búcsú V. B-tól = Élet és Irodalom 1985. 18.sz.máj. 3. 6.l
Tarnai Andor : V. B. 1911-1985. = Irodalomtörténet 1985. 3. sz. 770 -771.
Havasi Zoltán : V. B. 1911-1985. = Magyar Könyvszemle 1985. 1. sz. .79-79.l
Szállási Árpád : V. B. emlékezete = Dolgozók Lapja 1985. 110.sz.. máj. 13. 5. l


Gróh Gyula

(Esztergom, 1886. jan. 16. - Bp., 1952. febr. 23.)
kémikus, egyetemi tanár, akadémikus


Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1908-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett.
1917-34 között az Állatorvostudományi Főiskolán kémiát tanított. 1935-ben a műegyetemen tanszékvezető volt.
1936-tól a Budapesti Tudományegyetemen a kémia rendes tanára-, az Általános Kémiai és Radiológiai Intézet igazgatójaként működött. 1950-ben történt nyugdíjaztatása után az Országos Gabona- és Liszt Kísérleti Állomáson tudományos vizsgálatokat folytatott.
A Magyar Kémikusok Egyesületének 1942-től, a Természettudományi Társaságnak 1945-től elnöki tisztét töltötte be.
Kutatási területe a radioaktivitás, a reakciókinetika és a fehérjék kémiai szerkezete. Hevesy Györggyel együtt a világon elsőnek alkalmazták a radioaktív indikáció módszerét fémek öndiffúziójának vizsgálatára. Számos publikációt tett közzé a reakciókinetika tárgyköréből. Fehérjekutatásai során kidolgozta a mikrobiológiai aminosav-racemizáció meghatározási módszerét. Számos tudományos dolgozata jelent meg. A több szerzővel közösen 1940-ben kiadott Fizikai kémia című tankönyve nagy jelentőségű mű volt a szakmában.


Művei:
A kémia és vívmányai. 1-2. Bp., 1940.
Általános kémia. Bp., 1918.
Szervetlen kémia. (Bp., 1939. 3. kiadás)
Szerves kémia. (Bp., 1940. 4. kiadás)
Bepillantás a kémiába. (Bp., 1940, 2. kiadás)

Irodalom:

Lengyel Béla : G. Gy. emlékezete = Magyar Kémikusok Lapja 1957.
Móra László: G. Gy. élete és munkássága, 1886-1952. Bp., 1996


Február
 

Giesswein Sándor

(Tata, 1856 febr. 4 - Bp. 1923. ápr. 15. )
pápai prelátus, író, politikus

Szülővárosában kezdte középiskolai tanulmányait, majd 1878-ban a győri egyházmegye papja lett. 1880-tól teológiai doktor. 1881-1883 között Győrben tanított 1892-től püspöki titkár, 1902-től apát, 1909-től pápai prelátus lett. "Beutazta egész Európát és nagy nyelvismeret révén széleskörű műveltségre tett szert. Írói munkásságát korán kezdte teológiai és bölcseleti cikkekkel. Komolyan foglalkozott egyiptológiával és összehasonlító nyelvészettel."

A magyar keresztényszocialista mozgalom megalapítója, 1904-től a Keresztényszocialista Egyesületek Szövetségének elnöke. "... Közéleti küzdelmeinek középpontjában a társadalmi szolidaritás megteremtése állt: a tőkés kötelességeinek tudatára ébresztése, a munkás és alkalmazott megbecsülésének, szabadságjogának érvényesítése."

1905-től politikai munkásságot folytatott, országgyűlési képviselőként is működött. A keresztényszocializmus eszméinek propagálása mellett részt vett az eszperantó nyelv és a feminista mozgalom népszerűsítésében is. A Szent István Akadémiának és a Magyar Békeegyesületnek elnöke volt.

Az I. világháború alatt a háború ellen lépett fel. 1918-ban a polgári demokratikus forradalom idején a Nemzeti Tanács tagja volt. 1920 után országgyűlési képviselőként dolgozott.

Műveiből:
Társadalmi problémák és keresztény világnézet. Bp., 1907. - 172 l.
Történelembölcselet és szociológia. - Bp., 1904. - 51 l.
A szociális kérdés és a keresztény - szocializmus.- Bp., 1914. - 35 l.
Kerszténység és békemozgalom. - Bp., 1913. - 25 l.

Irodalom:
Gergely Jenő. Giesswein Sándor a politikus = Limes 1996. 4. sz. 99–108. l.
Demokrácia – kereszténység – humanizmus: G. S. a modern kereszténydemokrácia közép-európai előfutára. Bp., 1994. - 91 l.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. III. Bp., 1891-1914. - 1211–1213. l.
Alapi Gyula: Komárom vármegye kultúrtörténetéből.- Tatabánya, 2000. - 205. l.

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/nyugat/html/index.html?10284.htm&10282.htm



Jókai Mór

(Komárom 1825. febr. 18. - Bp., 1904. máj. 5.)
regényíró, a magyar romantikus próza legkiemelkedőbb
képviselője, akadémikus


Iskoláit részben szülővárosában, Komáromban végezte. Korán megismerkedett a komáromi kisnemesek, polgárok, kereskedők világával. Az itt szerzett élményei írói munkásságának részévé váltak.
A pápai református kollégiumban kötött barátságot Petőfivel. Itt olvasta fel első elbeszéléseit. 1842-44 között jogot hallgatott Kecskeméten. Itt írta első színdarabját. Első regénye Hétköznapok címmel jelent meg1846-ban.
1848-49-es forradalomban játszott szerepe miatt a világosi fegyverletétel után rövid ideig bujkált, a politikai életbe csak 1860-ban kapcsolódott be. Országgyűlési képviselő lett, több lapot szerkesztett, 1860-tól tagja volt a Kisfaludy Társaságnak. 1875-ben belépett a Szabadelvű Pártba. Politikai elképzelései nem teljesültek. A nyolcvanas évek elején lapjai szerkesztésétől is megvált.
1894-ben írói működésének 50. éves jubileumát országszerte megünnepelték. Műveiből 100 kötetes díszkiadást jelentettek meg. Több mint egy évszázadon át a legolvasottabb író volt, óriási életművet hagyott hátra.
Szemléletes tájleírásai, nyelvi gazdagsága, magyaros mondatfűzése, kitűnő zsánerfiguráinak nagy száma, népi eredetű humora és legfőképp páratlan mesemondó készsége miatt helye irodalmunk legnagyobbjai között van.


Legismertebb művei :

A kőszívű ember fiai. Pest, 1869.
Az aranyember. Pest, 1872.
A jövő század regénye Pest, 1872-1874.
Az élet komédiásai Bp., 1876.
Rab Ráby Pozsony, 1879.
A tengerszemű hölgy. Bp., 1890.
Sárga rózsa. Bp., 1893.

Irodalom :
Mikszáth Kálmán : J. M. élete és kora I-II. Bp., 1907.
Alapi Gyula : A szülőföld Jókai /Mór/ regényeiben. Komárom, 1925.
Erdélyi Pál : Jókai útja Révkomáromtól Pestig, a bölcsőtől a babérig. Pozsony, 1997.
Fábri Anna : Jókai - Magyarország : a modernizálódó 19. századi magyar társadalom képe Jókai Mór regényeiben. Bp., 1991.
Lengyel Dénes : Így élt J. M. Bp., 1975.


Jászai Mari

(Ászár, 1850. febr. 24. - Bp., 1926. okt. 5. )
színésznő, a magyar színjátszás kiemelkedő egyénisége,
európai rangú képviselője


Megyénk szülötte.
Nehéz gyermekkor, küzdelmes ifjúság jutott osztályrészéül. Színpadon először Székesfehérváron lépett fel, majd Budapesten Molnár György népszínházánál játszott .
1869-ben Kolozsvárra szerződött, 1872-ben lett tagja a Nemzeti Színháznak, s egy évi kihagyással élete végéig ott játszott.
1901-től a színház örökös tagja, 1909-ben a Petőfi Társaság tagja lett. Nemzeti Színházi tagságának 50. évfordulóján, 1922-ben tiszteletbeli taggá választották.
Elsőként alakította hazánkban az antik tragédiák hősnőit (Antigoné, Elektra). Shakespeare nőalakjainak avatott tolmácsolója. Többek között játszotta Kleopátrát, Lady Machbetet, Capuletnét a Rómeó és Júliában. Számos emlékezetes alakítása között tartja számon a színháztörténeti irodalom a Csongor és Tünde Mirigy-ét, a Bánk bán általa megformált Gertrudisát.
A klasszikus tragédiák fenséges nőalakjainak tökéletes megtestesítője volt. Nagy szavaló tehetség is volt. Legsikerültebbeknek a munkások számára tartott szavalóestjeit tartotta.Filmszerepei inkább érdekességnek számítanak.
Írt cikkeket, novellákat, visszaemlékezéseket - eredeti stílusban.

(Szülőháza ma múzeum (www. Koi.hu/terkep/komarom.html)
Nevét Tatabányán színház (www.itihun.hu/hu-videki-tuvz.html) és benne szobor is őrzi.)

Művei :
Színész és közönség. Bp., 1914. (Könyvtárunk dedikált példányát őrzi.)
Tükröm./Visszaemlékezések/ Bp., 1909.
Emlékiratai. Bp., 1926.
Levelei, Bp., 1944.
Írásai. Bp., 1955.

Irodalom :
Cenner Mihály : J. M. Bp., 1957.
Péchy Blanka : J. M. Bp., 1959.
Ráskai Ferenc : Áram a tengerben. Bp., 1938.

Földes Anna : Így élt J. M. Bp., 1981.
Földes Anna : J. M. és a magyar színház Bp., 1983.
Strobel Árpád : Jászai Mari és Tata. = Tata...baráti körének tájékoztatója, 9. Tata, 1987. 186-192. l.
Kovács Vilmosné : A tatabányai Jászai Mari Színház a színházfejlődés útján. Győr, 1998. (Szakdolgozat, kézirat ,József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya)



Kóta József

(Pozsony, 1906. júl. 26. - Tatabánya, 1979. febr. 23.)
Kossuth-díjas bányamérnök, a műszaki tudományok kandidátusa

Oklevelét a József Nádor Műszaki És Gazdaságtudományi Egyetem Soproni Bányamérnöki Karán szerezte 1942-ben. Szinte teljes életműve, egész munkássága Tatabányához, az itteni bányászathoz kötötte. 1951-ben került a városba. Ekkor bízták meg az újonnan létrehozott helyi Bányabiztonsági Kutató Intézet munkájának megszervezésével, vezetésével. Az intézet 1955-ben Bányabiztonsági és Robbantástechnikai Kutató Intézetté fejlődött, amelynek 15 évig volt az igazgatója.
1951-ben kapott Kossuth-díjat, a robbanástechnika új alapokra helyezéséért. Nagy érdemeket szerzett a magyar bányászat biztonsági feltételeinek javításában.
E területen számos újítása, találmánya volt, de kiváló képességeit jelzi, hogy más munkafolyamatok tökéletesítésével is igyekezett könnyebbé és biztonságosabbá tenni a bányászatot. Továbbfejlesztette a Davy-féle biztonsági lámpát, megalkotta a robbantással jövesztett kőzet felrakására szolgáló Kóta-féle kisrakodó gépet, melyről számos cikk jelent meg a sajtóban.
"A városban még ma is nagyon sokan Kóta-cégnek említik intézetét, s ha a XV/b akna működne, akkor az egyik bányamezőt és alapvágatát Kóta-mezőnek és Kóta-siklónak neveznék a bányászok, mint ahogy ezt tették a hatvanas években." (Stuber György méltató szavai.)
Nevét 1997 óta utca őrzi Tatabányán.


Műveiből:
Millszekundumos robbantás. Bp., 1951. - 31 l. (Bánya-és Energiaügyi Minisztérium szakoktatási zsebkönyvtára 43. Bányaipar )
A lőmester. - Bp., 1953. - 220 l. (Népszava műszaki könyvtára)
Alapösszefüggések a millszekundumos robbantóhatásban. - Bp., 1960. - 15 l. (Bányászati Kongresszus, Bp., 1960. 40.) (Németül és oroszul is.)

Irodalom:
Elhunyt Dr. Kóta József Kossuth-díjas bányamérnök = Dolgozók Lapja 1979. 47. sz. febr. 25. 12. l.
Magyar Életrajzi Lexikon (1978-1991). - Bp., 1994. 508 l.
Stuber György: Kóta József élete és munkássága. - Tatabánya, 1998. 40 l. (Annotált irodalomjegyzékkel.)

Március

Hamary Dániel

(Tata, 1826. márc. 25 - Bp. 1892. febr. 21.)
orvos, író

Iskoláit szülővárosában, Óbudán és Pápán végezte. 1847-ben beiratkozott a pesti orvosi egyetemre. 1848. márciusában részt vett a forradalmi napok eseményeiben, majd Tatán nemzetőrnek állt. Részt vett a schwechati csatában, majd komáromi vártüzéreknél szolgált.
A szabadságharc leveretése után többheti fogságot szenvedett. Orvosi tanulmányait 1854-es avatásával fejezte be. 1854-1870 között Tatán folytatott orvosi praxist, ahol munkája mellett társadalmi tisztségeket is betöltött, szervezte a helyi közéletet. 1859-ben Kazinczy ünnepet rendezett. A Neszmély Vidéki Borászati Társulatnak, az első orvosi könyvkiadónak és a Kisfaludy Társaságnak is tagja volt. 1867-től Komárom megye tiszteletbeli főorvosa.
Tatán 1870-ben kaszinót alapított, ez évben a helyi református iskolaszék elnöke lett.
1871-től honvéd dandárorvos Sopronban, 1876-1882 Székesfehérváron, majd Budapesten látott el honvédorvos feladatokat.
Szakcikkei, esztétikai, szépirodalmi, ismeretterjesztő munkái különféle lapokban jelentek meg. Az első magyar nyelvű szívgyógyászati könyv írója.
"Hamary Dániel nevét főleg a Komáromi napok és az első kardiológiai könyv miatt érdemes megjegyezni. Nemcsak a tataiaknak, de országos viszonylatban is." -írta róla Szállási Árpád orvostörténész.
Sírja Tatán van, nevét utca, és emléktábla őrzi szülővárosában.

Műveiből:
Nem kell szerzetesrend. - Pest, 1848. 20 l.
A szívbetegségek különös kór – és gyógytana. - Komárom, 1865. 112 l.
Komáromi napok 1849-ben Klapka György tábornok alatt. - Pest, 1869. - 135 l.

Irodalom:
Gyüszi László, ifj. 100 éve halt meg Dr. Hamary Dániel = Tata Barátainak Köre tájékoztatója 14. Tata, 1992. 54–55. l.
Horváth Géza, ifj: Komárom vármegye tiszteletbeli főorvosa volt. Százhetven évvel ezelőtt született H. D. = 24 óra 1996. márc. 25. 3. l.
Körmendi Géza: Százhetvenöt éve született Hamary Dániel, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc katonája = Komárom-Esztergom Megyei Hírlap 2001. márc.14. 5. l.
Mohos Márta: “Mindig hatni és szolgálni akartam.” H. D. orvos-sebész tudor, egy alig ismert márciusi ifjú. = Tanulmányok a természettudomány, a technika és az orvoslás történetéből. Bp. 1998. 75-79. l.
Szállási Árpád: Tata híres orvosfia. H. D. = Tata Barátai Körének Tájékoztatója 11. Tata, 1989.- 44.-52. l.
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/ABC05727/05910.htm


Pasteiner Gyula

(Tata, 1846. márc. 7 - Bp., 1924. nov. 8.)
művészettörténész, egyetemi tanár, akadémikus


Egyetemi tanulmányait Pesten és Bécsben végezte. 1868-72 között középiskolai tanár volt. Később hosszabb európai tanulmányutat tett. A pesti egyetemen magántanári képesítést nyert 1885-ben. Itt több évtizeden keresztül művészettörténész generációkat tanított, nevelt. Emellett ő alkotta meg az első egyetemes művészettörténettel foglalkozó magyar nyelvű kézikönyvet. Foglalkozott magyar szobrászattal is. Először ismerte fel a magyar barokk építészet jelentőségét. 1885-94 között szerkesztette a Művészi Ipar című lapot.
Társszerkesztője volt a Görög földön és a Római világ (1889) című műveknek. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben című sorozat művészettörténeti részét írta.
Sok száz tanulmánya, bírálata jelent meg szak- és napilapokban.
Gerevich Tibor szerint: " Pasteiner erős profillal, kemény kőből faragott, hatalmas tartópillére a magyar művészettörténetnek, melynek alapjait Henszlmann, Ipolyi és Rómer Flóris rakta le. A magyar művészettörténet magasra törő csarnokának boltozásán biztonsággal lehet tovább dolgozni, mert Pasteiner Gyula a nagy építőmester gondoskodott róla, hogy szerkezeti váza erős és szilárd legyen."

Jelentősebb művei :
A régi művészetek történetének mai tudományos állása. Bp., 1875.
A művészetek története a legrégibb időktől napjainkig. Bp., 1885.
Az építészet I. Mátyás király alatt. Bp., 1893.
Az építészet története Magyarországon. Bp., 1904.
Középkori építészetünk topographiája. Bp., 1908.

Irodalom :
Gerevich Tibor : P. Gy. emlékezete. Pápa, 1933. MTA. 34 l. (Az MTA elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek 21. köt. 197. sz.)


Szinnyei József

(Komárom, 1830. márc. 18. - Bp., 1913. aug. 9.)
bibliográfus, könyvtáros, irodalomtörténész


Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában és Pesten, felsőfokú tanulmányait Pesten és Győrben végezte. Komáromi emlékei, élményeit Tímár-ház című munkájában is megírta.
1848-49-ben részt vett Komárom védelmében, amiről részletesen írt naplójában. 1849-55 között ügyvédsegéd Komáromban és Pozsonyban. 1869-ig Pesten tisztviselő lett.
Ekkoriban kezdte meg könyvészeti gyűjtőmunkáját.
Ő teremtette meg a modern tudományos magyar bibliográfiát. 1872-től a pesti Egyetemi Könyvtár tisztviselője volt. Felismerte a hírlapok és folyóiratok rendkívüli jelentőségét a tudományos élet számára.
1884-től az Országos Hírlapkönyvtár megteremtésével foglalkozott, 1888-tól a Nemzeti Múzeum hírlaptárának őreként folytatta ebbéli munkásságát.
Folyóirat repertóriumokat, könyvbibliográfiát készített. Évenként összeállította a Magyarországon megjelenő hírlapok címjegyzékét, amely munka megjelent a Vasárnapi Újságban (1873-94), majd a Magyar Könyvszemlében (1895-1913).
Fő műve a Magyar írók élete és munkái (1-14. kötet. Bp., 1891-1914.), CD-ROM-on is megjelent. (Bp., 2000.) E munkája közel 30000 író életrajzi adatait és műveinek bibliográfiáját tartalmazza, - ma is fontos kutatási segédlet, forrásmű.

(Megyénkben nevét emlékszoba és emléktábla őrzi a komáromi Jókai Mór Városi Könyvtárban. (www.jamk.hu/jmvk)
A tatabányai József Attila Megyei Könyvtárban 1974. óta működő önművelő kör viseli nevét.)


Műveiből :

Hazai és külföldi folyóiratok ...repertóriuma 1-3. Bp., 1874, 1885.
Magyarország természettudományi és mathematikai könyvészete, 1472- 1875. Bp., 1878.
Komárom 1848-49-ban. Naplójegyzetek. Bp., 1887. (Komárom, 1999.)
Tímár-ház. Naplójegyzetek. Komárom, 1889-1907.
A komáromi magyar színészet története. Komárom, 1881.

Irodalom:

Sz. J. komáromi históriái. Tatabánya, 1997.
Abafi Lajos : id. Sz. J. Bp., 1881.
Hegedűs István : Nekrológ. Bp., 1913.
Pintér Jenő : Sz. J. emlékezet. Bp., 1927.
Pastinszky Miklós : Sz. J. életútja munkásságának tükrében. Bp., 1974. (Kézirat. József Attila Megyei Könyvtár)



Mikoviny Sámuel

(Ábelfalva, 1700 - Trencsén, 1750. márc. 26.)
matematikus, mérnök és térképész, a tudományos kartográfia első magyar művelője


Bécsben és Jénában tanult, megfordult a szász hercegi udvarban is. 1727-ben Esterházy gróf hívására Tatára került. 1728-35 között Pozsony vármegye mérnöke volt. Közben Bécsben tanult térképészetet. 1728-tól földrajzi helymeghatározásokat és felméréseket végzett Magyarországon. 1731-ben kapcsolódott be Bél Mátyás nagyszabású művének a Notitia Hungariae című köteteinek munkájába, melyhez térképeket készített. Az 1735-42 között megjelent Notitia kötetek térképei Mikoviny ebbéli munkásságának csak töredékét teszik ki. Térképeinek többsége kiadatlan maradt. 1735-től a selmeci bányatisztképző intézetben több műszaki tárgyat is  
oktatott, amiért a magyar műszaki felsőoktatás úttörőjének számít. Tanítványa volt a neves bányagépész Hell József Károly is.
1746-ban megbízást kapott a Komárom vármegyei Ószőny, Almásfüzítő és Tata környéki mocsarak lecsapolására. Vízmérnöki munkáját kiválóan látta el, ezen kívül még több Duna-szakasz szabályzását is elvégezte. Kamarai mérnökként út- és hídépítéssel is foglalkozott.
Korszerű műszaki ismereteiért (csillagászat, mértan, hidrografika) és azok eredményes alkalmazásáért a berlini tudományos akadémia tagjai sorába fogadta.
E nagy polihisztor tudós életműve előtti tisztelgés jeléül a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1950-ben emlékérmet alapított.

(Nevét emléktábla őrzi a tatai Öreg-tó partján.)

Műveiből :
Epistola de methodo concinendarum mapparum Hungariae... Pozsony, 1732.
Epistola ad ... D. J. J. Marinonium... Bécs, 1739.

Irodalom :
A "Hungaria nova" megrajzolója M. S. Bp., 1987.
Deák Antal András : Mikoviny Sámuel Tata környéki munkássága. = Limes, 1994. 101-110. l.
Faller Jenő: Adalékok Mikoviny Sámuel udvari és kamaramérnöki tevékenységéhez. Bp., 1938.
Mikoviny emlékülés: a Tata-Füzitői mocsár lecsapolásának 250. évfordulója tiszteletére... Almásfüzitő, 1977.
Bendeffy László : M. S. megyei térképei ... l-2. Bp., 1976.

Április

Táncsics (Stancsics)Mihály

(Ácsteszér, 1799. ápr. 21. - Bp., 1884. jún. 28.)
író, publicista, politikus, országgyűlési képviselő


Az akkor Veszprém vármegyéhez-, 1952-től pedig Komárom megyéhez tartozó Ácsteszér községben születetett.
Földművesként dolgozott, majd takácsmesterséget tanult. Budán tanítóképzőt végzett. Segédtanító és nevelő volt több családnál. Jogi tanulmányait nem fejezte be, érdeklődése az irodalom és a nyelvészet felé fordult. A reformkor politikai műveinek tanulmányozása a kor politikai kérdései iránt fogékonnyá tették.
A 30-as évek közepétől írott munkáiban előbb Széchenyi programját népszerűsítette, majd
a Pesti Hírlap megjelenésétől Kossuth híve lett.
A reformellenzék programjának elfogadtatásáért, az érdekegyeztetés paraszti bázisának megteremtéséért harcolt.
Elméleti munkássága során felvetette a jobbágyság váltság nélküli felszabadításának, a feudalizmus forradalmi felszámolásának gondolatait. Radikális nézetei, az utópista szocialistákhoz közelálló felfogása miatt élete során többször is üldöztetésben volt része. 1847-ben sajtóvétség címén letartóztatták, 1848. március 15-én a forradalom révén szabadult.
Az önkényuralom ellen felemelte szavát, 1860. március 15-én tüntetést szervezett.
A Kiegyezés után az Általános Munkásegylet elnöke lett, a szocialista munkásmozgalommal ápolt szoros kapcsolata haláláig megmaradt.
A dualizmus rendszerével élete végéig szemben állt.
Alakja összeforrott a 19. századi nemzeti függetlenségért, a demokratikus szabadságjogok megteremtéséért és a földosztásért folytatott küzdelemmel.

(Szülőháza ma múzeum, (www.kembridge.hu/települes/telep-latnivalok www.ace.hu/MNM/MA/Komarom.html)
Emlékét többek között gimnázium is  őrzi (www.táncsicskisber.sulinet.hu )Kisbéren.
Művei közül több első-, illetve korabeli kiadást őriz könyvtárunk.)

Műveiből:
Pazardi. Kolozsvár, 1836.
Népkönyv. 1-3. füzet. Pest, 1842.
Földmívelési ipar ébresztésének egyetlen módja. Pest, 1842.
Hunnia függetlensége. Jena, 1847.
Nép szava az Isten szava. Pest, 1848.
Művei. 1-12. köt. Pest, 1873-1885.
Sajtószabadságról nézetei egy rabnak. Bp., 1947.
Életpályám. Bp., 1949.
T. M. válogatott írásai Bp., 1957.

Irodalom :
Révész Mihály : T. M. és kora. Bp., 1942.
Lestyán Sándor : Az ismeretlen Táncsics. Bp., 1945.
Bölöni György : Hallja kend Táncsics. Életrajz. Bp., 1946.
Kreitler Imréné : T. M. szerkesztői és publicisztikai tevékenysége. /Szakdolgozat/. Tatabánya, 1981. ( József Attila Megyei Könyvtár.)



Gál István

(Szirmabesenyő 1917. ápr. 24. - Tatabánya, 1979. dec. 28. )
A Tatabányai Szénbányák Vállalat Kossuth-díjas vezérigazgatója


1945-53 között a Külkereskedelmi Hivatalban, a Tüzelőanyag-kereskedelmi Vállalatnál, a Magyar Állami Szénbányák Központjában, valamint a Bánya- és Energiaügyi Minisztériumban dolgozott. 1953-54-ben a Gazdasági és Műszaki Akadémián tanult. 1953-tól a Tatabányai Szénbányák vezérigazgatója volt.
1959-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen mérnök-közgazdász végzettséget szerzett. A szénvagyon növelése és feltárása, valamint a széndúsítás és iszapolási eljárás terén végzett jelentős munkát. Szakmai, irányítói tevékenysége mellett Tatabánya város fejlesztéséért is sokat tett, - a város mai arculatának kialakításában is meghatározó érdemeket szerzett.
Munkássága során széles bázisra támaszkodott. Támogatta, serkentette a kezdeményező, alkotó újító embereket. Harcosságával, humanitásával, személyes példamutatásával, egész életművével Tatabánya és a magyar szénbányászat kiemelkedő egyéniségévé vált.
Nevét lakótelep és emléktábla őrzi Tatabánya Óváros közelében.


Irodalom:

Bányászati és Kohászati lapok. Bányászat. : 1980. 7. sz. 500-502. l.
Bognár Istvánné : A lakótelep névadója : dr. Gál István = Itthon 2001. 22.sz. dec.14. 9. l.

Május

Balassa (v. Balassi ) Bálint

(Zólyom, 1554. okt. 30 - Esztergom, 1594. máj. 30.)
a magyar reneszánsz jeles, európai rangú költője


Gyermekkorában Bornemissza Péter nevelte, majd Báthori István erdélyi fejedelemhez került. Élete során többször járt Lengyelországban. Részt vett a végvári harcokban. Családi birtokáért évekig pereskedett. Az emiatt csökkenő jövedelmét borszállítással pótolta. Divény és Kékkő várát, családi birtokai egy részét a törököktől foglalta vissza. Kalandos élete során számos csatában vett részt. 1588-ban Érsekújvári főkapitány lett. Esztergom ostrománál halálos sebet kapott. A török elleni harc élményei és szerelmi lírája összefonódott költészetében. Erős egyénisége eredeti magyar költészetet teremtetett.
Istenes versei lelkének háborgásait vetítik ki költői erővel. Mély és kirobbanó szenvedély jellemzi szerelmi költészetét. A Júlia-versek, személyes vágyait, érzelmeit kifejező alkotásai maradandó értéket képviselnek. A magyar költészetben először e költemények soraiban jelenik meg egy valóságos asszony alakja. Költeményeinek ihletője Losonczy Anna volt Új költői formák megalkotója. Nevét viseli a Balassi-strófa, amely szintén fokozott művészi igényességről tanúskodik
Balassi a magyar dráma fejlődésének úttörője. Két drámát dolgozott át magyarra. Az Amarilli című átdolgozás (1589) elején nemcsak Júlia iránti szerelméről vall, de irodalmi célkitűzéseiről is ír. Ennek alapján a szerelmi komédia meghonosítását is neki köszönhetjük.
Balassi költészete az addigi magyar irodalom kiváló összegzése és merész továbbfejlesztése.
Verseit számos európai nyelvre lefordították.

(Nevét általános iskola őrzi Esztergomban.)

Műveiből :
Minden munkái Bp., 1923.
Összes művei. Bp., 1951 -55.
Összes versei és szép magyar komédiája. Bp., 1961.

Irodalom:
Thaly Kálmán : Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok... l. köt. Pest, 1864.
Szana Tamás : Magyar költők szerelmei. Bp., 1887.
Báró Balassi Bálint és gróf Zrínyi Miklós. Bp., 1905.
Waldapfel József : Balassi költeményeinek kronológiája. Bp., 1927.
Régi magyar századok. Adatok a reneszánsz és a barokk irodalom történetéhez. Bp., 1973.
Csanda Sándor : Balassi Bálint költészete és a közép európai szláv reneszánsz. Bp., 1973.

Június

Bánki Donát

(/Bakony/-Bánk, 1859. jún. 6 - Bp., 1922. aug. 1.)
gépészmérnök, egyetemi tanár, akadémikus, feltaláló


A budapesti Műszaki Egyetem elvégzése után Budapesten kapott állást, majd több vállalatnál dolgozott. 1899-től visszatért a felsőoktatásba, a fenti egyetemen haláláig oktatta a hidrogépek kompresszorok és gőzturbinák szerkezettanát.
Az ő-, és munkatársa Csonka János nevéhez fűződik a motorgyártás magyarországi bevezetése.
Legjelentősebb találmánya a Csonka Jánossal együtt kidolgozott és 1893-ban szabadalmaztatott porlasztó (karburátor) volt. Ezt először a GANZ gyár számára fejlesztett motoron alkalmazták, ami által a magyar motorgyártás első és nemzetközi viszonylatban is versenyképes termékét állították elő.
Bánki 1894-ben szabadalmaztatta az első nagynyomású robbanómotort, amelynek hatásfoka
jelentősen meghaladta a korábbi konstrukcióét. Az általa alkalmazott kompresszió-növelés és vízbefecskendezés elvét a későbbi fejlesztők is átvették. Vízturbinája, amelyért Bánki halála
után akadémiai jutalmat kapott, új utakat nyitott a törpe vízierőművek fejlesztésében.
1918-ban tervet dolgozott ki a Vaskapu vizierejének hasznosítására.
Nagyszabású szakirodalmi munkásságot fejtett ki, főként a gázmotorok elméletével, a gőzturbinák és hidrogépek szerkesztési alapelveivel foglalkozott.
Emlékére a Gépipari Tudományos Egyesület Bánki Donát Emlékérem néven rangos műszaki kitüntetést alapított.
Műveit több nyelvre lefordították.
 

Műveiből :
Gyakorlati hydraulika és hydrogépek l-2. Bp., 1901-1902.
Energia átalakulások folyadékokban.... Bp., 1916. - 455 p.
A Vaskapu vizierőmű tervezete. l-2. Bp., 1918.
Dugattyús szivattyúk és kompresszorok gépszerkezettana. Bp., 1932. - 163 p.

Irodalom:
Schimanek Emil : B. D. tudományos munkássága és alkotásai. Bp., 1954. - 168 p.
Bálint Sándor : Bánki Donát és Csonka János találmánya = Üzemtörténeti Értesítő 1984. 13-16. l.
B. D. emlékkönyv születésének 125. évfordulójára. Bp., 1984. - 128 p.
Varga József : B. D. Bp., 1980. - 227, (3) p.
A tatabányai B. D. Ipari Szakközépiskola évkönyve. Tatabánya, 1992. - 63 p.

www.banki-tbanya.sulinet.hu




Fekete Lajos


(Tardos, 1891. jún. 12 - Bp., 1969. máj. 16.)
Kossuth-díjas történész, turkológus, akadémikus


Megyénk szülötte. 1914-ben Budapesten történelem-latin szakos tanári oklevelet szerzett. Az I. világháborúban hadifogságba esett, Szibériában török hadifoglyoktól sajátította el a nyelvet. A háború után Budapesten, Bécsben és Berlinben oszmán-török filológiát, oklevéltant, arab és perzsa tanulmányokat hallgatott.
1923-1948-ig a Magyar Országos Levéltár munkatársa, majd főlevéltárosa. 1929-től egyetemi magántanár Budapesten. Módszeresen gyűjtötte és feldolgozta a török hódoltság dokumentumait. Számos forráspublikációt tett közzé e témában a Levéltári Közlemények hasábjain. 1948-tól az ELTE török filológiai tanszékének tanára, 1952-1966 között professzora volt. 1937-től az MTA levelező, 1961-től rendes tagja.
A török paleográfia és diplomatika nemzetközi szaktekintélye. Történészi munkássága mellett jelentősek nyelvészeti művei is, elsősorban a hódoltságkori török jövevényszavaink tárgykörében írt szakcikkei. A legnehezebben olvasható török kézírástípus megismerésének kézikönyve fontos alapmű ma is.
Fekete Lajos működésének az is figyelemre méltó eredménye, hogy a módszerek, a tapasztalatok és a fáradhatatlan erőfeszítések nyomán kibogozott megfejtési módok, amelyeket elsősorban folyamatos közös munkában lehet átadni, és csak részben lehet írásba foglalni, nem vesznek el.” –írta róla a történész pályatárs Sinkovics István.
Tardoson 1994 óta iskola őrzi nevét.

Műveiből:
Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása.- Bp., 1943. -  197 l.
A törökkori Vác egy XVI. századi összeírás alapján - Bp., 1942.- 88 l.
A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. (Posztumusz). - Bp., 1993. - 484 l.

Irodalom:
Kálmán Attila. Tardosbányától az Akadémiáig. 90 éve született F. L. akadémikus [Ill.] = Dolgozók Lapja 1981. máj. 24. 8. l.
Tisztelgés egy turkológus előtt. = Heti Magyarország 1993. 35. sz. aug. 27. 25. l.
Iskolanévadó ünnepség Tardoson = 24 óra 1994. 163. sz. júl. 13. 4. l.
Ligeti Lajos: Fekete Lajos = Magyar Tudomány 1969. 10. sz. 633 –637. l.
Sinkovics István: Fekete Lajos = Századok 1971. 1. sz. 219-221. l.
Új Magyar Irodalmi Lexikon 3. köt. Bp., 1994. - 574. l.
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/katalog/irlex/html/f1.htm



Magyary Zoltán

(Tata, 1888. jún. 10. - Héreg, 1945. márc. 24.)
jogász, egyetemi tanár

Jogi és államtudományi doktori végzettség megszerzése után minisztériumi szolgálatba lépett.

1917-től miniszteri tanácsos, tudománypolitikai ügyosztályvezető. 1930-tól egyetemi tanár Budapesten, majd racionalizálási kormánybiztos volt. Közigazgatási felfogását a Magyar Közigazgatástudományi Intézetben próbálta megvalósítani. 1932-1935 között a VI. Közigazgatástudományi Kongresszus főelőadójaként külföldön tanulmányozta a modern közigazgatási gyakorlatot. Sürgette a közigazgatás kérdéseinek a tényeken alapuló és a modern szervezéselmélet eredményeinek figyelembevételével történő vizsgálatát.
Kutatásai főként a szervezeti megoldásokra irányultak, nem foglalkozott azok politikai összefüggéseivel.
Az erőteljes állami centralizáció híve. Eszméinek gyakorlati megvalósítása érdekében a II. világháború előtt népfőiskolát szervezett, ténymegállapító vizsgálatot végzett, helyismereti anyagot gyűjtött a tatai járásban.
"… Magyary Zoltán számomra ma is a tanítványaival összhangot teremteni tudó professzor, a beosztottai felett álló, de azokkal teljes mértékben szolidáris főnök, a hazája és embertársai problémáit átérző és azért küzdő, talpig becsületes férfiként jelenik meg, akinek Tatáért való odaadó munkája és lelkesedése tett engem is Tata barátjává." - írta róla a tanítvány és munkatárs Kiss István.

Műveiből:
A közigazgatás és az emberek. Ténymegállapító tanulmány a tatai járás közigazgatásáról. - Bp., 1939. - 377 l., 11 t. - (Kiss Istvánnal közösen.)
Magyar közigazgatás. A közigazgatás szervezete működése és jogi rendje. - Bp., 1942. - 676 l. - 2 t.
Válogatott művei. sajtó alá rend. , bev., jegyz. Saád József. Bp., 2000. - 295 l.
Mi lesz Tatatóvárosból.- Bp. 1938., - Reprint Tata, 1988. 22 l.

Irodalom:
Kiss István: Így láttam Magyary Zoltánt = Tata… Baráti Körének Tájékoztatója 9. Tata, 1987. - 12-35. l.
Diagnózis és terápia. Magyary Zoltán társadalomszervező tevékenysége. 1-2. Szöveggyűjtemény..- Bp., 1986. - 148, 115 l.
A közigazgatás fejlesztése és szervezése: Válogatás M. Z. professzor Közigazgatástudományi Iskolájának szellemi hagyatékából. - Bp., 1988. - 455 l.
Magyary Zoltán munkássága: Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga, - Tata, 1990.- 8 l.
A Tatai Népfőiskola. 1940-944, emlékeiből. Tata, 2001. - 209 l.



Nyergesi János

(Nyergesújfalu, 1895. jún.9. - Nyergesújfalu, 1982. dec.22.)
festőművész, grafikus

 

Művészeti tanulmányait szülőfalujában, Kernstok Károly szabadiskolájában kezdte. Kernstok támogatásával a budapesti szabadiskolába is elkerült. Később az Iparrajziskolába iratkozott, ahol 1913-ban ösztöndíjat nyert Próféta című üvegablakával. Pályája kezdetén erősen hatottak rá mestere és a Nyolcak művei, innen ered művészetének expresszív lendülete. 1919-ben tevékenyen részt vett mestere nyergesújfalui szabadiskolájának munkájában. 1926-1927-ben Párizsban képezte magát. A 30-as évektől fizikai munkásként dolgozott Lábatlan és Nergesújfalu ipari üzemeiben, rendszeresen részt vett kiállításokon.
1945 után vált aktívabbá, gazdagodott művészeti munkássága. "Tájképei, önarcképei, feleségéről készült portréi - amelyeknek legtöbbje tusrajz, akvarell és színes grafika - sűrűn láthatók budapesti és Komárom megyei tárlatokon… folyóiratok hasábjain… Igazi egyéniség ő, akinek a hangja csöndes, de az övé, s akinek rokonszenves, állhatatos és tiszta szándékú munkálkodása számottevő értéke napjaink magyar képzőművészetének."(Dévényi Iván, 1970). A kevéssel sokat mondás vált ars poeticájává.
Ismert művei: Fiúportré (1910), Feleségem alszik (1958, tus), Önarckép (1963) Utcarészlet (1970, olaj). Jelentősebb tárlatai voltak Budapesten (1923, 1957), Esztergomban (1954, 1968, 1975), emléktárlata Nyergesújfalun 1983-ban. Hagyatéka az esztergomi Balassa Bálint Múzeumba került. 1997-ben az új városháza épületében, annak megnyitásával képeiből állandó tárlatot szerveztek

Irodalom:
H. Gy. : Nyergesi János festőművész = Művészet 1966. 9. sz. 17. l.
Dévényi Iván: Nyergesi János gyűjteményes kiállítása Esztergomban. = Művészet 1968. 7. sz. 43-45. l.
Dévényi Iván: Nyergesi János 75 éves = Művészet 1970. 4. sz. 30. l.
Havasházi László: Arcképféle Nyergesi Jánosról = Új Forrás 1969. 1. sz. 61-68. l.
Papp Albert: Nyergesi János portréja / Rajz / = Új Forrás 1973. 2. sz. 120. l.
Hagyatéka az esztergomi Balassa Bálint Múzeumba került.: Száz éve született Nyergesi János. = 24 óra 1995. 132. sz. jún. 8. 7. l.
/Fenyvesi Károly/ efká: Nyergesi alkotások az új nyergesújfalui városházán. : A beköltözés kellemes gondjai. = 24 óra 1997. 229. sz. okt. 1. 3. l
Nász János. Képző- és iparművészeti kiállítások Komárom megyében 1945-1985. Tatabánya, 1986. 291 l.




Schmidt Sándor

(Felsőbánya, 1882. márc. 12. - Bp. 1953. jún. 12. )
bányamérnök, bányaigazgató, bányaügyi főtanácsos

Mérnöki diplomáját 1904-ben Selmecbányán szerezte. Nagybányán, majd a Zsil-völgyében dolgozott. 1905-től Dorogon az Auguszt-akna vezetője volt, majd 1911-től 28 éven keresztül a Salgó Rt. dorogi üzemeit vezette. 1933-ban Magyarországon elsőként nyerte el a bányamérnöki doktori fokozatot. A bányák víztelenítésének elméleti és gyakorlati szakértője volt. A karsztvíz elzárására cementálási eljárást talált fel.
Dorogi működését az üzemek koncentrációja jellemzi. Igazgatósága alatt fejlődött Dorog a legdinamikusabban. Nevéhez fűződik a legfontosabb középületek kiviteleztetése: községháza, világháborús emlékmű, bányakaszinó, iskola, óvodák, egyéb szociális létesítmények, templom, lakótelepek, sportlétesítmények.
Kiváló szakembereket és művészeket foglalkoztatott Dorogon. (Mende Valér építész, Haranghy Jenő festő, Bánáti Buchner Antal zenész-karnagy.)
1938-ban Budapestre került, ahol a Salgó Rt. vezérigazgató helyettese, 1943-tól vezérigazgatója lett. 1945 után szakértőként működött, majd 1953-ban letartóztatták.
Koholt vádak alapján bíróság elé kívánták állítani, de belehalt a vizsgálati fogság megpróbáltatásaiba. Sírja ma ismeretlen helyen van.
1922 óta Dorog díszpolgára. 2003. május 30-án emléktáblát avattak Dorogon a róla elnevett lakótelepen.


Irodalom:
Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése. - Esztergom, 1932. 210 l.
Dankó József: Tanulmányok a XX. század dorogi kultúrtörténetéből. - Dorog, 1996. 51. l. (Dorogi füzetek 11.)
Ezredvégi visszatekintés a kultúra dorogi intézményeire. - Dorog, 1939. - 127 l. (Dorogi füzetek 21.)
Kmetty István: Szénbányászat Dorogon. - Dorog, 1999. - 159 l. (Dorogi Füzetek 17.)
Kovács Lajos: A mecénás és a szociálisan érzékeny Schmidt Sándor életművéről = Új Forrás 2001. 3. sz. 86-98. l.
Pick József: Dr. Schmidt Sándor élete és munkássága. - Dorog, 1997. - 136 l.
Magyar Életrajzi Lexikon 2. - .Bp. 1969. - 594. l.
Dorogi lexikon. - Dorog, 2000. - 164 -165. l.


Zolnay László

(Bp., 1916. márc. 10. - Bp., 1985. jún.8.)
művészettörténész, régész,
a Budapesti Történeti Múzeum kutatója


A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1938-ban filozófia, esztétika és művészettörténet tárgyakból bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Részt vett az illegális antifasiszta mozgalomban. 1948-ig nyomdában, majd a Magyar Rádiónál dolgozott. 1953-tól az esztergomi Balassa Bálint Múzeum igazgatója lett. Rendezte a Keresztény Múzeum, a Kincstár és a Vármúzeum anyagát. Sokat tett a szétzilálódott anyag megmentése, beleltározása és kiállítása érdekében. Kiállításokat rendezett, rendszeresen publikált szaklapokban és a megyei újságban. Esztergom történetéről, műemlékeiről könyvei jelentek meg. 1961-től haláláig a Budapesti Történeti Múzeum főmunkatársaként dolgozott. A budai vár feltárásával, építéstörténetével foglalkozott.
Munkásságáért 1983-ban Munka Érdemrend Arany fokozata kitüntetést, 1980-ban Pro Urbe Esztergom, 1985-ben Pro Urbe Budapest aranyéremmel tüntették ki. 1984-ben a történettudományok doktora címet is megkapta.
Több szervezet mellett tiszteletbeli tagja volt az esztergomi Balassa Bálint Társaságnak is.


Műveiből:

Esztergom. (Dercsényi Dezsővel) Bp., 1956. - 80 p., 50 t.
Az esztergomi vár. Bp., 1960. - 83 p., 6 t.
Esztergom. (Lettrich Edittel) Bp., 1963. - 295 p.
A középkori Esztergom. Bp., 1983. - 264 p.
Bél Mátyás Esztergom vármegyéről írt, kiadatlan művének szemelvényes magyar fordítása. (Bevezette, jegyzetekkel ellátta Z. L.) Bp., 1957. - 79 p.
A budavári szoborlelet. Bp., 1989. - 175 p.


Irodalom :

Matúz Edit - Bordás Attila: Z. L. műveinek bibliográfiája és hagyatékának ismertetése, 1916-1985. Bp., 2000. - 120 p.



Augusztus

Vitéz János

(? 1408 - Esztergom, 1472. aug. 9.)
humanista főpap, a magyar humanizmus első nagy alakja, diplomata


A bécsi egyetemen tanult. Udvari szolgálatát Zsigmond alatt kezdte, majd Hunyadi János diplomatája lett. Az ő segítségével került 1445-65 között a váradi püspöki székbe. Mély meggyőződéssel képviselte a magyar egyház érdekeit, a törökellenes közös keresztény összefogás gondolatát.
Hunyadi János halálakor rábízta fiait.
Diplomáciai tevékenységével támogatta Mátyás királlyá választását. III. Frigyessel folytatott tárgyalásai eredményeként érkezett vissza a korona Magyarországra. 1464-től haláláig fő és titkos kancellár, esztergomi érsek. Mátyás politikájának hű támogatója volt. 1470-ben azonban ellene fordult. Sem a cseh háborút, sem Mátyás központosító politikáját nem nézte jó szemmel. Kázmér lengyel király magyar királlyá választásáért összeesküvést szőtt Mátyás ellen. 1470-ben a király lefogatta, Visegrádon börtönbe vetette. 1472-ben szabadult, de többé nem játszott politikai szerepet.
A magyar humanizmus első nagy alakja, tudomány -és művészetpártoló főpap volt.
Reneszánsz stílusú építkezésének romjai ma is megtalálhatók Esztergomban, ahol főiskola őrzi nevét.


Irodalom:

Fraknói Vilmos: V. J. esztergomi érsek élete. Bp., 1879. 247 l.
Horváth István : Vitéz János palotájának régészeti feltárása = Esztergom Évlapjai, 1990. 78-97. l
Pál Lenke : Vitéz János 1408-1472. Bibliográfia. Esztergom, 1988. 46 l.
Beke Margit : Vitéz János esztergomi udvara = Esztergom Évlapjai 1990. 59 -77. l.
Vitéz János levelei és politikai beszédei. Bp., 1987. 481 l.
Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola, Esztergom 1842-1992. Esztergom, 1992. 7 l.


Bíró Venczel

(Vértessomló, 1885. aug. 9 - Kolozsvár, 1962. dec. 2.)
történész, író, akadémikus


Bíró (1899-ig Schemitz) Vencel elemi iskoláit Tatán végezte. Az itteni piarista gimnázium diákja, 1900-tól a rend tagja lett. 1904-ben a rózsahegyi (Ruzomberok) piarista gimnáziumban érettségizett. 1908-ban tanári vizsgát tett, bölcsészdoktorátust szerzett.
1909-től a kolozsvári katolikus főgimnázium, a Kalazantium tanára, később igazgatója.
1923-tól a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Erdély történetének magántanárává habilitálta. Szinte valamennyi rendi tisztséget betöltött. 1934-40 között piarista rendfőnök.
1941-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Székfoglaló beszédét 1942. március 9-én tartotta meg. 1944-45 között a Bolyai Egyetem tanára, 1948-tól nyugállományba vonult. A piarista rendfőnöki tisztet 1946-49 között is betöltötte.
Igazi piarista volt, kötelességének maradéktalan teljesítését magával szemben szigorúan értelmezte, sokkal többet adott, mint amit a rendi és világi előírások is megszabtak… Nevelési teljesítménye is igen jelentős, a XX. század első felében az első erdélyi pozitivista történésznemzedék egyik kiemelkedő képviselője.” – írta róla méltatója Reisinger László. Tudományos művei mellett szépirodalmi tárgyú munkákat is írt. “… nehéz volna megmondani, hogy a nehézveretű tudós könyvek, vagy pedig ezek a könnyed novellisztikus rajzok járultak-e nagyobb mértékben hozzá a szerző céljának eléréséhez: a múlt megbecsülésének öregbítéséhez.”
Kolozsváron 77 éves korában érte a halál. A házsongárdi temetőben nyugszik.

Műveiből:
Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése (1542–1690).-Kolozsvár, 1917.- 164 l.
Erdély és a porta = Századok 1923.-76–93. l.
Történeti rajzok. A régi Transsylvania. Kolozsvár, 1940.-386 l.
Erdély története.- Kolozsvár, 1944.-124 l.

Irodalom:

Balanyi György: Bíró Vencel emlékére = Vigília, 1963. 2. sz. 105–107. l.
Lánczos Zoltán: Adatok Komárom megye történetéhez .- Tatabánya, 1970, III. rész. II. kötet.-62. l.-(Kézirat, a József Attila Megyei Könyvtár tulajdona)
Reisinger László: B.V. (1885–1962) = A kolozsvári piarista öregdiákok emlékkönyve. Kolozsvár, 1992.-82–83. l.
Új Magyar Irodalmi Lexikon I.- Bp., 1994.-235. l.


Bláthy Ottó Titusz

(Tata, 1860. aug. 11. - Bp., 1939. szept. 20.)
gépészmérnök, akadémikus, feltaláló, az elektronika kimagasló művelője


1882-ben szerzett diplomát Bécsben a Műszaki Egyetemen. 1883-tól a GANZ gyárban kezdett dolgozni. Elsőként ismerte fel az Ohm törvény gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit. Ennek alapján külföldi kollégáit megelőzve gépeit számítások alapján méretezte.
100-nál is több találmánya volt. A nevéhez fűződő műszaki újítások közül a legjelentősebb a Déri Miksával és Zipernowsky Károllyal együtt kifejlesztett váltakozó áramú induktorok alkalmazásán alapuló áramelosztó rendszer, a transzformátor.
Jelentős érdemei vannak az egyfázisú soros kapcsolású motorok kifejlesztésében is.
A világon elsőként kapcsolt össze vízi- és hőerőművet. Gőzturbinákhoz turbógenerátorokat szerkesztett. Fontos munkája volt a vasúti villanymozdonyok fázisváltójának tökéletesítése.
A mai fogyasztásmérők az általa kidolgozott elv szerint működnek. 1912-ben kapott szabadalmat az eljárásra. 1926-28 között a GANZ gyárban nagyteljesítményű transzformátorok és generátorok gyártásában vett részt.
1917-ben a budapesti és a bécsi műszaki egyetem tiszteletbeli doktorává fogadta. 1909-ben és 1935-ben akadémiai kitüntetéseket kapott.
Sokoldalú tehetség volt. Nyelveket beszélt, fejszámolási versenyeken indult. Szenvedélyesen kerékpározott és autózott. A magyar sakkszövetség elnöki tisztét is betöltötte.
Műszaki nagyságunk emlékének őrzésére, az e területen alkotó műszaki értelmiségiek
munkájának megbecsülésére a Magyar Elektronikai Egyesület 1958-ban Bláthy Ottó Titusz -díjat alapított.

Irodalom :
Verebélyi László : B. O. T. = Matematikai és fizikai lapok, Bp.1939. 117-126. l.
Mándi Andor : Megemlékezés Bláthyról = MTA Műszaki Oszt. Közl. Bp. 1979. 451- 479. l.
Kálmán Attila : B. O. T.= Komárom megyei Honismereti Füzet Tb., 1985. 108-111. l.
Faller Lubomíra : B. O. T. akadémiai Marczibányi mellékjutalma. = Tata Baráti Körének Tájékoztatója 1989. 65-70. l.
Bláthy Ottó Ipari Szakmunkásképző Iskola emlékkönyve az alapítás negyvenedik évfordulójára



Burgert Róbert

(Ivánbattyán, 1924. aug. 20. – Bábolna?, 1999. jan. 12. )
kétszeres Állami-díjas mezőgazdász, a mezőgazdasági tudományok doktora


     Baranya megyei származású. 1942–45 a fürgedi uradalomban gyakornok, 1945 után ezen megyében a földműves-szövetkezetek szervezője volt. 1950-60 között a Pécsi Állami Gazdaságban főagronómus, majd igazgató lett. Az ezt követő három évtizedben volt a Bábolnai Állami Gazdaság, majd kombinát vezérigazgatója. Nevéhez fűződik az úgynevezett Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszer kidolgozása és széleskörű hazai elterjesztése. Ennek eredményeként megnőtt e fontos takarmánynövény termésátlaga. Ez és a mezőgazdaság magas fokú gépesítése, a legmodernebb technológia alkalmazása fellendítette a hazai állattenyésztés eredményeit is. Munkásságával a község fejlesztéséhez is meghatározó módon járult hozzá, városi infrastruktúrát teremtett.
1978-tól a Gödöllői Agrártudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára. Később az Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer igazgatóságának elnöke, 1985-90-ig az Állami Gazdaságok Országos Egyesülése Igazgató Tanácsának elnöke volt. 1990-ben nyugdíjba vonult, ám 1995-től a privatizációs miniszter tanácsadó testületének és az Új Kézfogás Alapítvány kuratóriumának elnöke volt.
Nagy formátumú agrárpolitikus, az ágazat meghatározó személyisége volt. Tudatos fejlesztő, gondolkodó elme, bár életében ez a tudatosság legtöbbször az előremenekülést jelentette. A mezőgazdaságban – külföldön és itthon – elért eredményei igazolták bírálóival és ellenfeleivel szemben. A közvélemény szemében ő volt az ágazat 70-es és 80-as évekbeli felemelkedésének jellemző alakja.”

Irodalom:
Magyar és nemzetközi ki kicsoda .- 1998. Bp., 1997 .- 167. l.
Elhunyt B. R. = 24 óra, 1999. jan. 14. 1. l. -  (Valamennyi napilap jan. 14-diki számában közölte a gyászhírt, temetéséről a január  23-diki számában ugyancsak minden napilap beszámolt)
Győry Béla: Beszélgetés Burgert Róberttel. Magyar – USA mezőgazdasági tárgyalások…= Magyar Mezőgazdaság, 1978. dec. 27. 4. l.
Burgert Róbert köszöntése = Népszabadság 1984. aug. 18. 5. l.
Burgert Róbert köszöntése
 = Magyar Mezőgazdaság, 1984 aug. 29. 4. l.
Doubner Katalin: Doktori vita a bábolnai termelési rendszerekről. = Közgazdasági Szemle, 1985. 5. sz. 623–626. l.
START. Burgert Róbert beszél/közli Sára Sándor = Jelenkor, 1985. 12. sz. 1050–1064 l.
Avar László: Paganini nem játszhat kuplét: beszélgetés a 70 éves Burgert Róberttel = Magyar Mezőgazdaság, 1994. augusztus 17. 4–5. l.
Avar László: dr. Burgert Róbert, 1924–1999 .- ill. = Magyar Mezőgazdaság, 1999. január 20. 7. l. – (Az idézet helye.)

Szeptember

Bottyán János

(? 1643.- Lőrinckáta, 1709. szept. 27.)
kuruc generális, a Rákóczi szabadságharc neves hadvezére, kivételes katonai tehetség


Kisnemesi családból származott. Fiatalon lett végvári katona. Több várban vett részt a török elleni küzdelmekben. 1683-tól az esztergomi vár lovasainak főhadnagya lett. 1685-ben a várat megvédte Ibrahim budai pasa támadása ellen. 1687-től zsámbéki alkapitány, majd több végvár parancsnoka lett. 1692-től ezredes és ezredtulajdonos. A török elleni harcokban vesztette el fél szeme világát, ezért nevezték katonái Vak Bottyánnak.
Harcolt a franciák ellen, majd 1704-ben Rákóczi szabadságharca mellé állt. Még ez évben elfoglalta Érsekújvárt a császáriaktól. Fő feladata a Vág- Duna vonal és a Dunántúl biztosítása volt. 1705-ben Dunakömlőd környékén emeltette Bottyán várát.
Később túlerővel szemben sikeresen védte meg a Dunántúlt.
1708-ban érsekújvári főkapitány, majd a felvidéki bányavárosok katonai parancsnoka lett. Magas kora ellenére haláláig harcolt. Katonai sátrában halt meg agyhártyagyulladásban.
Seregében szigorú rendet, fegyelmet tartott, de törődött katonáival, akik szerették és lelkesedtek érte.

Irodalom :
B. J. Vezénylő tábornok levelezései . (Kiad. Thaly Kálmán) Bp., 1883. 849 l.
Thaly Kálmán : B. J. Bp., 1865. 509 l.
Várkonyi Ágnes : Vak B. Bp., 1952. 106 l.
Czigány István : Bottyán János katonai pályája = Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyv, 1993-1994. 20-29. l.
Ortutay András : Bottyán és Esztergom = Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára évkönyv, 1993-1994. 41-48. l.

(Emlékét, nevét középiskola őrzi Esztergomban.)



Október


Alapi /Alapy/ Gyula

(Komárom, 1872 okt. 20. - Komárom, 1936. jan. 20)
levéltáros, újságíró, csehszlovákiai tartománygyűlési képviselő

A budapesti egyetemen jogot hallgatott. 1892-től állami szolgálatba lépett. 1898-ban szülővárosának tisztviselője lett. 1903-tól "az utolsó Komárom vármegyei levéltáros", -mint fiatalabb írótársa Baranyay József nevezte. Alapi 1910-ben a budapesti egyetemen bölcsész doktorátust szerzett. 1923-ban nyugdíjazták. 1928-tól a felvidéki keresztényszocialista párt színeiben szlovenszkói tartománygyűlési képviselővé választották.
1891-től több lapnak (Komáromi Lapok, Pozsonyi Híradó, Prágai Magyar Hírlap) dolgozott. Részt vett a Magyarország vármegyéi és városai sorozatban a Komárom vármegyéről készített kötet megírásában. (1907)
1901-12 között szerkesztette a Komáromi Újságot. Irt verseket, elbeszéléseket és tanulmányokat.
"A felszínen az újságszerkesztés és - írás, mindhalálig… a helyi közélet önművelő közösségeinek irányítása, - a műhely fénykörében pedig az elmúltak élményes forrásai. Szinte önmagukat írták a felfénylően színes históriák. Elemző és értékelő bemutatásuk majdhogy az élőbeszéd erejével hat az olvasóra ma is… Munkássága többszörös példa a szellemi értékek őrzésében - színes forrás és mesteri minta egyaránt."

Műveiből:
A csallóközi halászat története. Komárom, 1933.
Id. Szinnyei József élete és működése. /Komárom, 1979/ Kézirat, József Attila Megyei Könyvtár
Komárom vármegye és az utolsó nemesi felkelés. Komárom, 1910
Komáromvármegye /sic/ nemes családai. Komárom, 1911
Magyar dicsőség: visszatekintek a múltba… Komárom, 1928.

Irodalom:
Komárom vármegye kultúrtörténetéből. - Tatabánya, 2000. - Ismerteti Bodri Ferenc = Magyar Tudomány 2001. 9. sz. www. matud. iif. hu/01sze/kszemle. html
Magyar Életrajzi Lexikon I. Bp.1967-1981.




Pór Antal

(Esztergom, 1834. okt. 18. - Esztergom 1911. szept. 8.)
történész, akadémikus, egyházi író

Fiatalon részt vett az 1848/49. évi forradalom és szabadságharcban, majd papi pályára lépett. Esztergomban, Nagyszombatban és Bécsben végezte tanulmányait. Nagyszombatban tanár, majd 1871-től esztergomi lelkész lett. Számos egyházi címet és méltóságot viselt. 1880-tól pozsonyi-, 1893-tól esztergomi kanonok és honti főesperes lett. Egyházi méltóságként számos jótékony adományt tett.
1875-1881 között Esztergomot képviselte az országgyűlésen. 1872-től az MTA levelező-, 1892-től rendes tagja. Történészként elsősorban 14-15. századi magyar-, részben ó- és középkori egyetemes történelemmel foglalkozott. Igen termékeny szerző, számos tanulmányt, könyvet publikált.
A Magyar Történelmi Társulatnak, a Heraldikai és Genealógiai Társulatnak vezetőségi tagja, a Szent István Társulatnak tagja volt.
"Aki a magyar művészet felvirágoztatásáért annyit áldozott, természetesen szívesen áldozott a tudományok előmozdítására is. Nem csupán a maga könyvtárára költött sokat, hanem a Magyar Tudományos Akadémia tőkéjét is gyarapította, de legtöbbet áldozott a magyar nemzet jövő nemzedékéért." Hagyatékának jelentős részét fiú árvaház céljaira ajánlotta fel.
"Adjon a jó Isten a magyar nemzetnek sok olyan férfiút, mint Pór Antal, mert ő bár idegen nemzet fájáról oltatott át a magyar nemzet törzsökére, mégis nem csupán szívta e törzsöknek nedvét, hanem édes, hasznos gyümölcsöket is termett a magyar nemzetnek!" - írta róla a kortárs történész, Karácsonyi János.

Műveiből:
Az Esztergom-várbeli Szent István első vértanúról nevezett prépostság története. - Bp. 1909. - 122 l.
A Magyar Nemzet története/szerk. Szilágyi Sándor. - 3. kötet Pór Antal - Schőnherr Gyula: Az Anjou ház és örökösei (1301-1439). - 1895. - 667 l. 50 t.
Nagy Lajos 132 -1382. - Bp., 1892. - 628 l.
Neszmélyi Miklós, Nagy Lajos király tanítója Bp. 1907 2.1 l.
Ipolyi Arnold váradi püspök élete és munkái vázlata. - Pozsony-Bp., 1886. - 123 l.

Irodalom:
Karácsonyi János: Pór Antal emlékezete. - Bp., 1913. - 16 l. (MTA emlékbeszédek.) KÉP!
Márki Sándor: Pór Antal emlékezete = Századok 1916. 6. sz. 337-368. l.
Magyar Életrajzi Lexikon 2. köt. -Bp. 1969. 434. l
.




Székely Lajos

(Mecsekszabolcs, 1895. jún. 18. - Bp., 1977. okt. 18. vagy 20.)
Kossuth - díjas bányamérnök, technikatörténész

Tanulmányait Selmecbányán kezdte, majd Sopronban a Bányászati és Erdészeti Főiskolán fejezte be 1920-ban.
Első munkahelye a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. Tokod bányaüzeme volt. Több mint három évtizeden át dolgozott Dorog és környéke szénbányászati üzemeinél. Üzemvezető, körzetfőnök, 1946-tól igazgatóhelyettes főmérnök volt. Kiemelkedő munkát végzett a szénmedence fejlesztésében. Különösen a karsztvíz elleni védekezés módszereinek kidolgozásában és a széles homlokú gépi fejtési módok bevezetésében végzett úttörő jelentőségű szakmai munkát. Ő szereltette fel az első öníróval ellátott vízszintmérő készüléket. A II. világháború alatt víz alá került VI-os és XII-es akna víztelenítése során alkalmaztak Dorogon első ízben mamutszivattyús rendszert.
1953-59 között a Bányászati Tervező Intézet igazgatója volt. Itteni működése során új bányatelepítések és nagy rekonstrukciók sora valósult meg.
1966-ban nyugdíjba vonult, s haláláig az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Bányászattörténeti Munkabizottságát vezette. A Bányászati Lapok szerkesztője és szakírójaként a szakma nagyjai, köztük főként Zsigmondy Vilmos emlékének ápolásán fáradozott.
Szakirodalmi munkássága során különösen a karsztvízzel, kapcsolatos problémákkal és a bányászati szakoktatás kérdéseivel foglalkozott.
Dorogon utca őrzi nevét.

Műveiből:
Az esztergomvidéki szénmedence bányászatának fejlődése. - Bp. Műszaki Kiadó, 1962. - 431 l.
Az esztergomvidéki szénmedence újabb vízbetöréseinek tünetei, elhárítási módok és kutatások irányai = Bányászati Lapok 1951. 311-319. l.
Mamutszivattyúzás újabb alkalmazása a dorogi IX -XII. aknák víztelenítésénél (Morva Máriusszal közösen) =Bányászati Lapok 1952. 37-40. l., 219-220. l., uo. 1954. 77-88. l.
A dorogi szénmedence munkásmozgalmai a XX. század elején… = Bányászati Lapok 1964. 9. sz. 645-650. l.
A dorogi karsztvízbetörések adatainak vizsgálata (Szabó Nándorral közösen) = Bányászati Lapok 1968. 9. sz. 537-545. l.

Irodalom:
Székely Lajos Kossuth-díjas bányafőmérnök = Népszava 1952. márc. 28. 2. l.
Megyénk Kossuth-díjasai = Komárom megyei Dolgozók Lapja 1952. 24. sz. 2. l.
Magyar Életrajzi Lexikon (1978-1991). - Bp. 1994. 845. l.
Dorogi Lexikon. Dorog, 2000. 177. l
.

November

Kollányi Ágoston

(Esztergom, 1913. nov. 6. - Bp., 1988. máj. 7.)
filmrendező
Kossuth díjas (1958), érdemes művész (1965), SZOT-díj (1967), kiváló művész (1972)


1931-35 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika - fizika szakon tanult. Magántisztviselő volt, tanított, majd a Színiakadémia rendező szakára járt. 1945 után reklámfilmek készítésével foglalkozott. 1950-től a Híradó és Dokumentumfilmgyárban népszerű tudományos oktatófilmeket készített. E műfajnak kiemelkedő képességű, egyéni látásmódú mestere volt. Alkotásai szerteágazó
érdeklődési körét tükrözik.
Kezdetben rövid, tömör kisfilmeket készített, később nagy játékfilm hosszúságú munkái is voltak. (Örök megújulás, (1965), Noé bárkái, (1982) Állatokról szóló játékfilmjei, természet-filmjei Kati és a vadmacska, (1955), Álmodik az állatkert, (1984), -különösen figyelemre méltóak. Egyik legismertebb alkotása, a poétikus szépségű Bölcsők című film a cannes-i filmfesztiválon díjat nyert. (1956) Egyik fő műve az Örök megújulás. (1965)
Élete utolsó éveiben filmet tervezett a tudományos - ismeretterjesztő filmezés műhelytitkairól.
E tervét nem sikerült megvalósítania. "Szegényebbek lettünk egy izgalmas Kollányi-filmmel, és gazdagabbak maradtunk egy illúzióval. Továbbra is hihetjük, hogy a rügyfakadás csodáját oly hallhatatlan könnyedséggel lehet filmre vinni, mint ahogyan azt megvalósultan látjuk..."

Alkotásaiból :
Szőnyi István, (1957.)
Egy másodperc története, (1957.)
Ezüstszálak, (1960.)
Mint cseppben a tenger (1961.)
Szintézis, (1968.)
Az állatok válaszolnak, (1979.)
Ünnep Esztergomban, (1988.)


Irodalom :

Morvay István : Búcsúkép kettős tükörben : Kollányi Ágoston (1913 - 1988) = Nimród, 1988. 9. sz. 28 - 29.l
Nagy Lajos, Cs. : Megyénkből indult el... Négyszemközt a természettel. Beszélgetés K. Á. Kossuth díjas filmrendezővel ill .= Dolgozók Lapja 1969. 9.sz. jan. 12. 4. l.
Eltemették K. Á.-t = Magyar Nemzet 1988. 124.sz. máj. 25. 4. l.

December



Kernstok Károly

(Budapest, 1873. dec.23. - Bp. 1940. jún.10.)
Festőművész, a Nyolcak vezéralakja

A festészetet eleinte nagybátyjánál, Kernstok Józsefnél, majd az Iparművészeti Iskolán tanulta. 1890-1896 között Münchenben és Párizsban Hollósy Simonnál, illetve a Julián Akadémián képezte magát. A millennium évétől a századfordulóig Budapesten Benczúr Gyula Mesteriskolájában tanult. E korszakában realista és naturalista stílusú képeket festett erőteljes egyéni felfogásban. Ezt követően az impresszionisták hatására plein air képeket készített. Kimagasló műve ekkoriból a Szilvaszedők (1901).
1903-1906 közötti kísérletezései során alakult ki legjellegzetesebb és legérettebb stílusa. Ezzel a modern művészet egyik legenergikusabb előfutára lett. Jellegzetes képe A lovasok a vízparton (1910), melyben a ruhátlan emberi alak belső kifejezőerejét jeleníti meg erősen hangsúlyos kontúr útján. Az I. világháború alatt festett bensőséges hangulatú képei közül említhető a Duna Nyergesújfalunál (1915) című alkotása. 1918-ban részt vett az őszirózsás forradalomban, majd a nyergesújfalui szabadiskolát vezette. 1919-1926 között Berlinben élt emigrációban. Itt készítette Utolsó vacsora című képét, amely a magyar impresszionista festészet egyik fő műve.
Élete végén a klasszicizálódás felé hajlott. Etruszk, görög és reneszánsz művekből merített inspirációt. Néhány vonallal odavetett, rendkívül biztos, kontúros rajzai méltán sorakoznak festményei mellé.
Tatabányán 1979-1992 között nevét viselő művészeti kiállítóterem működött. A megyei önkormányzat egyik alapítványa is az ő nevét viseli.
Nyergesújfalun 1998-ban az új városháza megépülésével nyitotta meg kapuit a Kernstok Gyűjtemény és Galéria, melynek célja a városhoz kötődő művészek alkotásainak gyűjtése és bemutatása.

Irodalom :
Kernstok Károly és művész vendégei, látogatói Nyergesújfalun. -Tatabánya, 2000. - 200 l.
Kernstok Károly írásaiból a kutató művészettől a vallomásig. - Tatabánya, 1997. - 170 l.
Horváth Béla : Kernstok Károly : tanulmányok. - Bp., 1997.
Dévényi Iván : Kernstok, - Bp., 1970. - 29 l. 57 t
Kernstok gyűjtemény és galéria. - Nyergesújfalu, 1998. - 35 l.



Pétzeli (Péczeli)József

(Putnok, 1750. ? - Komárom, 1792. dec. 4.)
tudományszervező, műfordító, református lelkész


Elszegényedett nemesi családból származott. A debreceni református kollégiumban tanult. 1778-82 között Németországban, Hollandiában és Svájcban járt tanulmányúton. 1783-ban Komárom város lelkésze lett. Itt kapcsolódott be korának irodalmi és tudományos életébe az egyházközség szervezői szolgálata mellett. Komáromban Tudós Társaságot hozott létre 1789-ben, amely az ilyen típusú egyesületek között a második volt.
E társaság az ő főszerkesztésében adta ki a Mindenes Gyűjtemény című folyóiratot, amely az első tudományos ismeretterjesztő lap és az első Komárom-(Esztergom) megyei időszaki sajtótermék volt 1789-92 között. A lap magas színvonalon fejezte ki a felvilágosodás kora értelmiségének gondolatvilágát.
Péczeli részt vett kora irodalmi és társadalmi vitáiban, a szerkesztés mellett főleg fordított. Fordításainak sikerében a kor vallásos gondolkodásmódjának átalakulása tükröződik.
A Mindenes Gyűjtemény és több műve eredeti kiadásban megtalálható a tatabányai József Attila Megyei Könyvtár muzeális gyűjteményében.


Műveiből:

Erköltsi prédikátziók... I-II. - Győr, 1790. 523, 525 l.
Haszonnal múlattató mesék... Győr, 1788. 332 l.
Hervey siralmai és elmélkedései. Pozsony, 1790. 391 l.
Alzír (Voltaire fordítás) Komárom, 1790. 349 l.
Yung éjtzakái és egyéb munkái, Győr, 1787. 508 l.

Irodalom :
Gulyás Pál : id. P. J. élete és jellemzése. Bp., 1902. 66 l.
Skápár Pálné : P. J. élete és munkássága. Tatabánya, 1974. 29 l. (Kézirat, József Attila Megyei Könyvtár)
Tapolcainé Sáray Szabó Éva : Komárom megye nyomdászat és sajtótörténete, 1705-1849. I-II. Tatabánya, 1982. 402, 108 l. (Kézirat, József Attila Megyei Könyvtár)


Fellner Jakab

(Nikolsburg, 1722. júl. 25. - Tata, 1780. dec. 12.)
építész , a klasszicizáló barokk építészet jeles alakja


Élete nagy részét 23 éves korától Tatán töltötte. 1750-től főként az Esterházy grófok számára dolgozott, de egyéb megrendeléseket is teljesített. Megyénkben készült legjelentősebb alkotása az 1750-ben megkezdett tatai Szent Kereszt plébániatemplom, melyet utóda Grossmann József fejezett be 1780 után.
1761-ig Komárom vármegye szolgálatában állt. Később Móron majd Egerben Esterházy Károly püspök építkezéseit irányította. Itt a püspöki kastély lépcsőházát és kápolnáját készítette 1766-ban. 1768-74 között a veszprémi püspöki palota tervezését végezte. Az egri líceum építését is elkezdte, de ezt sem ő fejezte be. 1773-tól építette utolsó nagy alkotását a pápai plébániatemplomot. 1773-ban magyar nemességet kapott.
Jelentős szerepe volt Tatán kívül Pápa, Veszprém és Eger városképének alakításában is. A kutatás számos egyéb épületet is az ő alkotásaiként tart számon.
Wehner Tibor szerint "Stílusformáló hatású, jövőbe tekintő nagy művész volt. 1780. december 12.-én érte utol a halál. Hamvait az általa épített tatai nagytemplom 8-as számú, jeltelen kriptája őrzi. Félbemaradt munkáit tanítványai, követői fejezték be, folytatva, továbbvíve szellemi örökségét, alkotói energiáját, művészi céljait.

Munkásságával többek között Révhelyi Elemér foglalkozott behatóan.

(Fellner Jakab nevét Tatán Kulturális Egyesület, Tatabányán. középiskola őrzi.(www.fellner.sulinet.hu))

Irodalom :
Dornyai Béla : Fellenthali F. J. tatai építőművészről. = Magyar Mérnök és Építészegylet Közleményei 1930.
Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. Tata, 1988. 80 l.
Wehner Tibor : Tata építészére emlékezve = Dolgozók Lapja 1972. 172.sz.júl. 23. 6. l.,
Koszorúzás Fellner Jakab szobránál. = Dolgozók Lapja 1972. 174.sz. júl. 26. 1.l
Emléktáblát avattak Fellner Jakab tiszteletére Tatán. = Dolgozók Lapja 1972. 245.sz. okt. 17. 1.l
/Horváth Géza/ -thg- : Fellner emlékek Tatabányán. ill. = Itthon 1990. 9. sz. aug. 3. 4. l.



Gáll István

(Bp. 1941. dec.28. - Bp., 1982. okt. 20.)
író, dramaturg


Tatabánya-felsőgallai pedagógus családból származott, rövid élete első 20 évét itt töltötte.
Első emlékeiről így ír Éjszakai csöngetés című posztumusz megjelent (Bp.1984.) művében: "nálam majdnem egy évvel idősebb fiúkkal jártam együtt. Olvasni könnyen megtanultam, írni nagyon nehezen. Alig voltunk néhányan, akik nem voltunk sváb gyerekek. Annyit persze mi is tudtunk németül, hogy értsük őket. A rendes magyar ábécét tanultuk meg. A német ábécét, az úgynevezett gótírást megtanultam, de azt hiszem, hogy már később a gimnáziumban."
A helyi Rákosi Mátyás Gimnáziumból kicsapták, így Budapesten érettségizett. Önálló életét fizikai munkásként kezdte, majd műszaki alakulatnál katona volt. Irodalmi pályafutása Pécsett indult, utóbb leszerelését követően katona lapnál dolgozott. Az 50-es évek második felében az ELTE-n tanult magyar–történelem szakon. 1958-tól a KISZ-ben művészeti felelős, később a Magyar Rádió dramaturgja volt. 1963-1965 között írói ösztöndíjjal visszatért Tatabányára. Itt írta a Csapda (Bp., 1966.) című regényét. 1971-től az Új Írás rovatvezetője volt haláláig. Legismertebb regénye A ménesgazda (Bp., 1966.), amelyből azonos címmel 1977-ben Kovács András filmet forgatott.

"Íróként, kritikusként és szerkesztőként egyaránt jelentős munkát végzett. Novellái, elbeszélésfüzérei, hangjátékai, regényei - elsősorban is A ménesgazda - a kortársi magyar próza élvonalában jelölték ki helyét. Magvas, bölcs, nemritkán finoman ironikus kritikái - az utóbbi évek egyik eseményszámba menő írása volt például a "Péterek-ről szóló esszéje - a tágasan értelmezett realizmus eszményének jegyében íródtak. ... immáron lezárult életműve nemcsak írói kvalitásait dokumentálja, hanem az új magyar társadalom fontos évtizedeinek atmoszféráját is érzékelteti." - írta róla fiatalabb pályatársa Monostori Imre irodalomtörténész

Műveiből :
Az öreg. - Bp., 1975.- 198 l. (Regény)
Vaskor. - Bp., 1980. - 317 l. (Elbeszélések)
Hullámlovas. - Bp. 1981.- 348 l. (Esszék)
Jelenidőben. Tatabányai alkotók antológiája.- Tatabánya, 1975. 239 l.

Irodalom:
Bárdos Virág: Gáll István életműve.- Bp., 1988. 58 l. (Kézirat a József Attila Megyei Könyvtár tulajdonában.)
Domokos Mátyás: A pályatárs szemével Gáll István = Kortárs 1977. 10. sz.
Monostori Imre: Meghalt Gáll István = Új Forrás 1982. 6. sz. 71. l.
Monostori Imre: “Nem a lovakról van szó! Az emberekről!” – Megjegyzések Gáll István A ménesgazda című regényéről. = Új Forrás 1977. 1. sz. 125-128. l.
Vasy Géza. Gáll István portré retusálás nélkül. Írónk és kora = Új Forrás 1991. 1. sz. 63-71.



Takáts Sándor

(Komárom, 1860.dec.6 - Bp., 1932. dec. 21.)
művelődéstörténész, piarista szerzetes az MTA tagja

Alsóbb iskoláit szülővárosában végezte. A budapesti egyetemen történelem-latin szakos tanári oklevelet szerzett, 1886-ban. 1885-től piarista szerzetes, 1886-tól a nyitrai gimnázium tanára. 1889-től a rend budapesti középiskolájában tanított. A kilencvenes években Komárom városa megbízta a város történetének megírásával. Ehhez számtalan adatot gyűjtött, néhány fejezetet el is készített.
1898-1903 között a magyar kormány megbízásából a bécsi udvari levéltárban dolgozott a magyar vonatkozású levéltári anyag kiválasztásán. Kutatói figyelme ekkor fordult a török hódoltság korára és az addig elhanyagolt művelődéstörténet felé. 1903-tól a magyar képviselőház levéltárosa-, 1920-tól főlevéltárosaként működött. 1906-tól levelező-, 1925-től rendes tagjai sorába választotta a Magyar Tudományos Akadémia. 1917-től tagja volt a Kisfaludy Társaságnak.
Fő kutatási területe a 16-17. század. A gazdaságtörténeti összefoglalás megírása helyett a mindennapok történetével foglalkozott, új kutatási területet művelt a végvárak életének megírásával. "Tárgyai anélkül, hogy a tudományos alaposság rovására bármit is vetnének, mindvégig érdekesek, művészi gonddal vannak megírva és belső tartalmukkal, valamint az elbeszélő stílus szépségével hatnak az olvasóra.... Számos cikke a Századok, Archaeológiai Értesítő, Katholikus Szemle, Magyar Gazdaságtörténeti Szemle... /hasábjain/ látott napvilágot..."

Műveiből:
Komárom IV. Béla alatt. Komárom, 1885.
Lapok egy kisváros múltjából Komárom, 1886.
Török-magyar bajviadalok Bp. 1913.
Emlékezzünk eleinkről Bp. 1929.
Régi magyar nagyasszonyok Bp. 1907.

Irodalom :
Alapi Gyula Komárom vármegye kultúrtörténetéből. Tatabánya, 2000. (Az idézet helye 236. l.)
Fejezetek Komárom művelődés- és gazdaságtörténetéből. Tatabánya, 1996.
Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI - XVII. századból. Bp., 1961.
Magyar Életrajzi Lexikon II. Bp. 1969. 613. l.


Vörös Béla

(Esztergom, 1899. dec. 14. - Párizs, 1983. febr. 5.)
szobrászművész


Tanulmányait 1916-ban kezdte az Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szakán, majd Stróbl Alajos mesteriskolájában folytatta. Baloldali érzelmei miatt eltávolították a Képzőművészeti Főiskoláról, ahová utóbb festő szakra került vissza. 1925-ben elhagyta Magyarországot, Párizsban telepedett le. 1932-ben Nizzába ment, ahol iparművészeti tárgyakat, szobrokat faragott elefántcsontból. Franciaországban művészetére legnagyobb hatással a kubizmus irányzata volt.
Az első időben nagy, súlyos tömegeket formált. Mértani idomok felhasználásával készítette műveit, amelyek azonban nem statikusak. Későbbi alkotásai légiesen könnyed, törékeny plasztikák. Utolsó korszakában műveibe idegen tárgyakat is beépített, ezzel az assemblage felfogásához közeledett.
Művészetébe beépítette a primitív művészet formavilágát és arányrendszerét, maszkjaiban az expresszionizmus hatása is érezhető.


Fontosabb művei :
Szent Ferenc, Metamorfózis, Sebzett madár (fémplasztikák), Gitáros-toll. Fontosabb egyéni kiállításai : Párizs (1947), Boulogne (1948), Esztergom Balassa Bálint Múzeum (1975., 1984.)

Irodalom :
V. B. (1899 - ) /Album/ Bp., 1972.
Csolnoki : V. B. alkotásai = Dolgozók Lapja 1984.53.sz. márc. 3. 4. l.
Dévényi Iván : V. B. szobrászművész hatvan éves = Dunamente 1959. 48. sz. 2. l.
/Galambos József/-bos-: V. B. grafikái = Kisgrafikai Értesítő 1966. 3. sz. 333-335. l.
Nagy Lajos, E. : V. B. emlékkiállítás = Új Tükör 1984. 14. sz. 4 .l u.ott 19. sz. 4. l.
Wehner Tibor : V. B. szobrai, képei előtt = Új Forrás 1975. 3. sz. 85-87. l.


Készítette a József Attila Megyei Könyvtár tájékoztató szolgálata
Szerk.: Dr. Horváth Géza
HTML változat: Sámuelné Ábrahám Mónika
Módosítva: 2004. február 10.