1. 
aki otthonától nem segített rajta a hiszekegy egyre messzebb
                                                  kérdezett
s benne nem segített rajta a hiszekegy mezítláb jártak
mint maga is a tarlón a szótagok
és nem segített rajta a hiszekegy már nem hitt és nem hitetett
csak múlt időbe tett nem segített rajta a hiszekegy
és a két t-ben – szedrek kékjében – bent feledkezett
ez az – csöndes e folyó – emelt rajta nem segített rajta a
                                                  hiszekegy
s húsába nem segített rajta a hiszekegy ez az – farkas a holló – 
                                                  beleevett
mégsem ment el nem segített rajta a hiszekegy és mégsem
                                                  érkezett 
  

2. 
aki otthonától egyre messzebb kérdezett
em segített rajta a hiszekegy
s benne mezítláb jártak
mint maga is a tarlón a szótagok
nem segített rajta a hiszekegy
és már nem hitt és nem hitetett
nem segített rajta a hiszekegy
csak múlt időbe tett
nem segített rajta a hiszekegy
és a két t-ben – szedrek kékjében – bent feledkezett
nem segített rajta a hiszekegy
ez az – csöndes e folyó – emelt rajta
s húsába ez az – farkas a holló – beleevett
nem segített rajta a hiszekegy
mégsem ment el és mégsem érkezett
nem segített rajta a hiszekegy 
  

3. 
aki otthonától egyre messzebb kérdezett
nem segített rajta a hiszekegy
s benne mezítláb jártak
mint maga is a tarlón a szótagok
és már nem hitt és nem hitetett
csak múlt időbe tett
és a két t-ben – szedrek kékjében – bent feledkezett
nem segített rajta a hiszekegy
ez az – csöndes e folyó – emelt rajta
s húsába ez az – farkas a holló – beleevett
nem segített rajta a hiszekegy
mégsem ment el és mégsem érkezett 
  

4. 
aki otthonától egyre messzebb kérdezett
s benne mezítláb jártak
mint maga is a tarlón a szótagok
és már nem hitt és nem hitetett
csak múlt időbe tett
és a két t-ben – szedrek kékjében – bent feledkezett
ez az – csöndes e folyó – emelt rajta
s húsába ez az – farkas a holló – beleevett
mégsem ment el és mégsem érkezett 
  

Rondó 
                    – decollage – 

a sorsom dolgom oly mélyen mélyre megy
hogyan csap fel látom liliomtüzed

a lángnyelvek miként mondják az imát
a sorsom dolgom oly mélyen mélyre megy

mint az asszonánc szürkéskék hamuját
hullatja rám és reád a hiszekegy

a sorsom dolgom oly mélyen mélyre megy
szórja rám és rád a szavak ganaját