Tasi József  
Váci Mihály ötvenhatos naplójáról 
  
  

A Petőfi Irodalmi Múzeumban Váci Mihály kéziratainak rendezése során kezembe került egy nagyméretű, vonalas spirálfüzet. Fedőlapjára írva: VÁCI BÉNA ÖKÖL. 1956. szept. 30. A szeptemberi dátum áthúzva és melléírva: okt. 15. A füzet első lapján mottó:
                 „Emberré nőttél és én félve, rettegve nézlek:
                 – boldogság lett ez nálad vagy végzet!?”

     A lap közepén: Béna ököl 1956. okt. 10.
A versesfüzet Váci Mihály 1956 őszén írt versei első fogalmazványát tartalmazza. Valamennyi bejegyzés tintával készült. Váci Mihálynak szokása volt, hogy a kéziratait tartalmazó füzetekbe csak a lapok egyik oldalára írt. Nem volt azonban következetes; olykor a füzetet megfordítva hátulról újrakezdte, így ha kinyitjuk, mindkét oldalon találhatunk – egymással ellentétes pozícióban álló – szöveget.
     Ez a füzet is ilyen. Hátsó borítója hiányzik, viszont ha megfordítjuk és „fejreállítjuk”, az így előállt első oldalon a „Nem lesz előttem semmi szent… kezdetű vers olvasható a következő dátumsorozattal: 1956. okt. 23-24, 25-26-27. A lap másik oldalán, ha innen lapozunk, fejreállva találjuk a Béna ököl versciklus utolsó darabját. A második lapon (3. oldal) ismét egy álló versfogalmazványt találunk s a következő három oldalon ez a sorrend megismétlődik. A negyedik lapon (7. oldal) kezdődik Váci Mihály ötvenhatos naplója, amely összesen 16 lap jobboldalát foglalja el. Baloldalon az említett versciklus részletei olvashatók – a már említett módon.
     A napló első mondatából kiderül, hogy Váci Mihály 1956. október 27-én írta. A dátum hiányos: L1956. okt. 2   szombat este 3/4 hatkor… A kettes szám után nincs pont; a költő bizonytalan lehetett a dátumban, de a napot tudta. Mivel a forradalom 1956. október 23-án, kedden kezdődött, a szombati nap október 27-re esett. Az említett ötsoros vers, amely mintegy mottója Váci naplójának, 1956. október 23-27-ére van keltezve.
     Maradjunk még ennél a versnél. A nagyedik és ötödik sor között egy áthúzott, de jól olvasható verssort találunk: „felállt, elesett, felkelt és újra ment”.
     A naplóban prózai és verses részek váltják egymást. A szöveg az első, összegező ötsorost is beszámítva öt verses és öt prózai rész egymásutánja. A prózai részekben kevés, a versekben több kihúzott, javított vagy újraírt sort találunk. Ezek bemutatása egy kritikai kiadásban megkerülhetetlen; magam a költő által kialakított végleges szöveget közlöm, az eredeti helyesírással. Egy helyen teszek kivételt: Bajcsy-Zsilinszky Endre összetett nevének első tagját a költő pontos „i”-vel írta. Kijavítottam.
     A versforma leggyakrabban rímtelen ötödfeles jambus, de rímes részeket is találunk, helyenként remek alliterációsorozatokkal élénkítve. Az „Ó, szent imádság! Százéves fohászunk kezdetű (harmadik) vers a költő magyarságtudatának szép dokumentuma, óda a Himnuszhoz.
     A forradalom első napjainak eseményeire ugyan több utalás is történik, a napló valójában az első nap, október 23-a története, ahogy a tüntetésekben résztvevő Váci Mihály látta. A beszámoló pontos és hiteles.

*

Alkalmam volt Váciné Juhász Máriával, a költő özvegyével beszélgetni ötvenhat októberéről. Fiatal házasok voltak, 1953-ban ismerkedtek meg és a következő évben kötötték össze életüket. Váci Mihály 1956-ban az Oktatásügyi Minisztériumhoz tartozó Tankönyvkiadóban dolgozott, felesége pedig egyetemi aspiránsként a kandidátusi vizsgára készült. Váci akkoriban kezdett ismert költővé válni; első kötete, az 1955-ös kiadású Ereszalja a következő évben meghozta számára a József Attila díjat. Az Írószövetségnek még nem volt a tagja, így már fórumokon figyelték a forradalom kitörését megelőző eseményeket. Kuczka Péter Nyírségi naplója Váciék számára is irodalmi esemény volt; eljártak a Petőfi Körbe, együtt hallgatták Lukács Györgyöt, majd Déry Tibor beszédét a sajtóról, résztvettek Rajk László temetésén – a forradalom kitörése nem érte őket váratlanul. Illetve…, Váci Mihályné október 23-án is a Széchényi Könyvtárban dolgozott disszertációján, amikor déltájban érte jött a férje: – Te itt ülsz és olvasol, künn a városban pedig tüntetnek!
     Átmentek az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre, onnan pedig a Petőfi szoborhoz. A nap többi eseményét pontosan rögzíti a költő naplója. Az egyetem tanári karából név szerint is említett Waldapfel tanár Váciné szerint Trencsényi-Waldapfel Imre volt.
     A napló, melynek címét a szövegből emeltem ki, a Tanács (ma: Károly) körút és Rákóczi út sarkán lévő Kicsi eszpresszóig követi az első napon megtett útjukat. Váciné szerint még sokáig bolyongtak a városban és csak másnap reggel öt óra felé mentek haza a költő fivére, András Bartók Béla úti, a Feneketlen tóra néző műterem-lakásába; ő ugyanis épp a szüleinél tartózkodott Nyíregyházán, ezért hagyhatták el Váciék Szabadság hegyi albérletüket. Itt vészelték át a forradalom napjait, enni-valójuk alig volt, nagy örömet okozott amikor egy üzletben néhány pacalpörkölt konzervet vásároltak. A szomszéd műterem (ma is) Molnár József festőművészé; szerény készletüket megosztották egymással.
     Váci Mihályt beválasztották a Tankönyvkiadó Forradalmi Bizottságába, ezért október 25-én bementek a minisztériumba. Innen a Parlamenthez mentek, kevéssel a hírhedt sortűz után. A téren éppen összesöpörték a vértócsákat, a Rákóczi szobornál pedig a hullákat rakták halomba… Később a háztömb, ahol akkor laktak belövést kapott, a Gellérthegyről lőtték az oroszok a felkelőket. A november 4-i Ngy Imre-szózatot mindketten sírva hallgatták.

*

Itt be is fejezhetném a napló kommentálását. Annyit még, hogy Váci Mihályéknak volt egy 1956 decemberére szóló lakáskiutalásuk a Fiastyúk utcai lakótelepre. A forradalom leverése után ide önkéntes lakásfoglalók költöztek be, Váci Mihály hasonló módon jutott egy félkész lakáshoz a Villányi út 28/C-ban. Itt éltek a költő haláláig, felesége azon is túl. A költő további sorsa, élete, művei meglehetősen ismert, Váciné azonban fegyelmit kapott ötvenhatért és disszertációját se fejezhette be.
     Váci Mihály hátrahagyott kézirataiból néhányat már közöltem az Új Forrásban. ötvenhatos naplójának helyenként csiszolatlan, de őszinte, lávaként ömlő (vers) sorai a költő eddig ismeretlen arcát mutatják fel. A napló egyben a forradalom hiteles dokumentuma.