Szívesen olvasna, de nem tudja mit? Elhatározta, hogy 2025-ben több könyvet fog olvasni, mint a múlt évben, de bizonytalan a könyvválasztásban? Megfogadta, hogy idén aktív könyvtárhasználó lesz, és javaslatra van szüksége ahhoz, hogy melyik könyvet vegye le a polcról? A Tájoló könyvklub tagjai segítségére lehetnek ebben. Minden hónapban ajánlanak Önnek egy nekik fontos, hozzájuk közel álló könyvet, mely a sok olvasmány közül valamilyen oknál fogva kiemelkedik: amely jó barát és segítő támasz lehet mások számára is, vagy felhőtlen szórakozást kínálhat a borús napokon.
Ottlik Géza: Iskola a határon (A könyv aktuális elérhetősége a könyvtár katalógusában ellenőrizhető.)
Február 18-án ünnepeljük a Magyar Széppróza Napját, ezért is érdemes ebben a hónapban egy igazi klasszikust kézbe venni. A 20. századi magyar próza egyik legmeghatározóbb alkotása, Ottlik regénye egy határszéli katonaiskolában játszódik. Hősei fiatal fiúk, akik kiszakadva a polgári élet biztonságos családi környezetéből belekerülnek egy teljesen új élethelyzetbe. Beilleszkedésük néha könnyebb (Bébé), néha nehezebb (Medve Gábor). Van köztük olyan, aki katonának született (Czakó), de olyan is, aki soha nem érti meg, mit várnak el tőle (Apagyi).
Bár az alkotás szereplői gyerekkor és felnőttkor határán járnak, történetük olyan kérdéseket vet föl, amelyek életkortól függetlenül időszerűek. Gyorsan változó világunkban gyakran kerülünk szembe olyan határhelyzettel, amelyben bennünk is felmerül, hogyan őrizhetjük meg önmagunkat úgy, hogy a közösségben, társainkhoz alkalmazkodva megtaláljuk a helyünket.
A példázatként is olvasható Ottlik-regény azt sugallja, hogy az emberség a legfőbb érték, s ez a legzordabb körülmények között is megőrizhető. Amikor a katonaiskola fegyelemre épülő, a fiúk számára már-már kibírhatatlan világába megérkezik az első hóesés, minden megváltozik. Kezdik elhinni, hogy a túlélés nem lehetetlen. Ottlik Géza Iskola a határon című klasszikusa olyan könyv, amelyet időről időre érdemes újra kézbe venni. Emlékezetes jelenetei, szerethető karakterei, bölcs mondatai segítenek abban, hogy mi is átéljük azt az érzést, amit az éveket együtt megélt diáktársak: „mégis minden csodálatosan jól van, ahogy van”.
Horváth Anikó
Februári mottó:
„...csüggedt pillanataiban kellett neki a könyv különös hatalma, amely mellesleg világrészek és évszázadok kapuit nyitotta tágra, mellesleg a humor mérhetetlen komolyságával és félisteni bátorságával állt az ember mellé, lényegében pedig nem jóakaratot és vigasztalást nyújtott, hanem erőt adott; szilárd, radioaktív magja cselekvő szakadatlansággal sugározta a titkot: hogy az élet mégis nagyszabású dolog.”
Ottlik Géza: Iskola a határon, Magvető Könyvkiadó., Bp., 1992, 269. oldal