A februári olvasólámpa témája az angol romantikus irodalom kiemelkedő alakjairól szól, akik egyéniségükkel és tehetségükkel, olyan műveket alkottak meg, melyek a mai ember számára is elgondolkodtató. Műveket olvasva az ember úgy érezheti, hogy visszarepül az időben, résztvevőjévé válik a történetnek.
Az angol romantikus irodalom egy rendkívül gazdag és sokszínű korszak, amely a 18. és 19. század fordulóján bontakozott ki. A romantikus írók és költők az egyéni érzések, a természet, a szabadság és a képzelet fontosságát hangsúlyozták, miközben gyakran lázadtak a klasszikus racionalizmus és a társadalmi normák ellen.
Kedvenc angol romantikus íróink közé tartozik William Wordsworth, Samuel Taylor Coleridge, aki szintén kulcsfontosságú alakja a romantikus irányzatnak, akinek költeményei a misztikum és a vallásos kérdések iránti érdeklődésről tanúskodnak. Lord Byron, egy másik kiemelkedő költő, a szabad szellem és a kalandvágy híve volt, s legismertebb műve, a Childe Harold zarándokútja az ő lázadó, szabadságkereső énjét tükrözi.
Percy Bysshe Shelley, akit szintén érdemes említeni, a romantikus eszmék egyik legmeghatározóbb képviselője volt, művei az emberi elme és a hatalom témáit feszegetik. Mary Shelley, Percy felesége, Frankenstein című művével a romantikus irodalom egyik legfontosabb alkotásával gazdagította a világirodalmat, ami nemcsak a tudományos és erkölcsi határokat, hanem a természetfeletti és emberi psziché kérdéseit is boncolgatja.
Ezek az írók és költők mind olyan örök érvényű műveket alkottak, amelyek ma is mély hatással vannak az irodalomra és a kultúrára.