A bányásznap hazánk egyik legrégebbi, még ma is élő szakmai ünnepe, amely a bányászok kemény, embert próbáló munkája iránti tisztelet és megbecsülés jeleként jött létre. Kezdetben, 1951-igvidékenként eltérő időpontban rendezték meg, mára szeptember első vasárnapja lett az ünnep hivatalos időpontja. Az ünnep kialakulásában és mai formájának megszületésében Tatabányának meghatározó szerepe volttörténelmi eseményei és ipari jelentősége miatt.
A bányászat mindig is az egyik legveszélyesebb munkakör volt: föld alatti robbantások, szénpor- és gázrobbanások, beomlások, metánkitörések – ezek mindennapos kockázatot jelentettek a munkások számára. A veszélyek miatt a bányászok védőszentje, Szent Borbála lett. Az ő napja, december 4., sokáig meghatározta a bányásznap időpontját is.
Tatabánya történetében a bányászat nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és kulturális szempontból is központi szerepet játszott. A város fejlődése szinte teljesen a szénbányászatra épült, és a helyi közösség identitása is szorosan összefonódott a bányászélettel. A tatabányai bányásznap hosszú ideig augusztus 20-ára, Szent István napjára esett, mivel a helyi bányalelkészség temploma az államalapító király tiszteletére lett felszentelve.
Az ünnep hivatalossá tétele azonban egy tragikus történelmi eseményhez kötődik: 1919. szeptember 6-án Tatabányán a csendőrség sortüzet nyitott egy békés bányászmegmozdulásra, amelynek több halálos áldozata is volt. E tragédia emlékére vezették be 1951-ben, hogy a bányásznapot országosan egységesen szeptember első vasárnapján tartsák. A döntés mögött nemcsak az emlékezés állt: az 1950-es nagy bányaszerencsétlenség is rávilágított a bányászat nehéz és sokszor embertelen körülményeire, ami országszerte felháborodást váltott ki. A bányásznap így nem csupán ünnep, hanem egyfajta társadalmi kiengesztelés, megbecsülés és tiszteletnyilvánítás is volt a dolgozók felé.
Tatabánya a mai napig a bányászhagyományok őrzője. A város szobrai, emlékhelyei, valamint a rendszeres megemlékezések és kulturális programok mind azt bizonyítják, hogy a múlt, a közösség és az emlékezés ereje erősen jelen van a város mindennapjaiban. A bányásznap tehát nem csupán múltidézés, hanem a közösségi összetartozás egyik legfontosabb szimbóluma is Tatabányán.
A József Attila Könyvtárban számtalan kötet szerepel, amely a bányászatról szól, s a helytörténeti anyagok nagy része is kötődik a bányászathoz. Érdemes lapozgatni ezeket a kiadványokat.
