Varázslatos volt az Új Forrás folyóirat szeptemberi szerkesztőségi estje. A Nyitott rezervátumban Csendes Toll mellett megjelent a nagy mesélő is, Dukay Barnabás zeneszerző képében. Mielőtt vadregényes mondandójába kezdett volna, a Jász Attila bőrébe bújt Csendes Toll bemutatta a legutóbbi Új Forrást. Az indiános szám egyik leglátványosabb részére hívta fel a figyelmet: Kocsis Iván rajzai, amelyek indiánokat ábrázolnak. Az indiánok piktorának nevezett művész Újpesten született és 1956 után emigrált Kanadába. A színes történetek pedig igazán akkor teljesedtek ki, amikor Dukay Barnabás zeneszerző, pedagógus, egyetemi tanár, aki nemrégiben a vármegye Príma Díjasa lett vadregényes mondandójába kezdett. Jász Attila mindössze néhány kérdést tudott feltenni, majd Csendes Toll nevéhez méltón hallgatta a zene hetvenöt esztendős mesterét.
A kiválóság pedig varázsolt. Zenével, szóval egyaránt. Ebben segítségére volt Korb Vanessza csodás tisztaságú hegedűjátékával. Az Állva térdelni, némán kiáltani és mozdulatlanul táncolni című zenemű jól szemléltette a szordinó (hangfogó, hangtompító) technika működését. Dukay Barnabás ki is tért erre, majd befejezett zeneművekről szólt, s Pálos Rozitára terelte a szót, akinek munkássága és élete inspirációként hat rá. Kiderült, hogy a tatabányai szanatóriumban volt az 1985-ben, 59 évesen elhunyt írónő a halála előtt néhány hónappal. Néhány versét megzenésítette Dukay Barnabás.
