Azt reméltük, a kilencvenes évek délszláv háborúi után Európában nem ropognak többé a fegyverek, s nem kell aggódnunk az atombombák esetleges bevetése miatt. Ám 2022. február 24-én az orosz csapatok offenzívát indítottak Ukrajna ellen, amivel a Kreml nemcsak Európát, hanem az egész világot veszélybe sodorta. A háborúban sok tízezren vesztették életüket mindkét oldalon. Ferenc pápa igyekezett minden tőle telhetőt megtenni az öldöklés megfékezése érdekében, de a Szentszék diplomáciai lehetőségei korlátozottak. Amint a pápa egy interjúban elmondta, a Vatikánnak nincs béketerve, csak a „béke szolgája” lehet, ami azt jelenti: kapcsolatban áll a felekkel, és szükség esetén közvetít. Ferencet érték bírálatok amiatt, hogy személy szerint nem ítélte el a konfliktus kirobbantásáért Vlagyimir Putyin elnököt, de – mint a pápa rámutatott – a Vatikán Oroszországgal is fenn akarja tartani a diplomáciai csatornákat.
A mindenkori pápa a 20. század elejétől vált a megbékélés fontos hírnökévé. XV. Benedek volt az első „békepápa”, aki az első világháború idején enciklikákban igyekezett elejét venni a nagyobb vérontásnak. Az őt követő XI. Piusz határozottan lépett fel a totalitárius rezsimekkel szemben. A nácizmus elleni leghatározottabb kiállásnak számított német területen, hogy a szentmiséken felolvasták az enciklikáját. A második világháború alatt szolgáló XII. Piusz sokszor hangoztatta, „igazságos békére” van szükség. Bár 1944-től már sokat foglalkozott azzal, milyen lesz a háború utáni új világrend, az általa felvázolt igazságos társadalom nem valósult meg, a hidegháború újabb fenyegetést jelentett a békére. Az egyházfők közül a legsikeresebb „válságkezelő” XXIII. János volt, akinek nagy szerepe volt abban, hogy az 1962-es kubai rakétaválság nem torkollott nukleáris háborúba.
A leírás forrása: moly.hu. A könyv a molyon – Rónay Tamás: Rejtélyes vatikáni diplomácia.
Ellenőrizze a könyv aktuális elérhetőségét a könyvtár online katalógusában!
