Sugár Gabriella Dallos István helytörténésszel, fotóművésszel beszélgetett a város különleges helyeiről, ahol általában elfogynak a szavak, vagy elhalkulnak az emberek.
Az egykori Pinceklubban volt egy kiállítása évtizedekkel ezelőtt Dallos Istvánnak. A címe az volt: Egy kis eszkatalógia. A teológiában és a vallástörténetben a végső dolgokkal, a világ végével, a történelem beteljesedésével, valamint az egyéni túlvilági sorssal (halál, ítélet, feltámadás) foglalkozó tanítást jelenti, s a csendhelyeket mutatta be. Templomokat, temetőket, útszéli kereszteket, vagy autóbalesetben elhunytak síremlékeit. Egy kis vihart kavart a kiállítása akkor.
Dallos István mesélt a korabeli városrészek temetőiről, amelyeket felszámoltak. Kiemelte az embert, mint transzcendentális lényt, a lélek útját. Majd megmutatta fotókon az egykori helyeket: templomokat, temetőket.
A Mésztelepi egykori kis kőbányász kápolnát, a kertvárosi katolikus templomot, selmecbányai templomi megemlékezést bányásznapon, a Szent István templomot Tatabányán, amely előtt az a Szent István szobrot helyezték el, amely egykor a Hetestelepi templom előtt állt.
A Május 1. park református templomát, templomi szentélyeket, sárisápi temetőt, a tatabányai Szent István templomot, Szent Borbála napi misét, majd temetőket, a szovjet katonai síremléket, amely a Síkvölgyi temetőben áll, karja letörve, benne egy csokor virággal. A bányász sírhelyeket is láthatjuk, amelyeket nemrégiben emeltek a síkvölgyi temetőben.
Galéria:
