A sorozat mai epizódjában a 130 évvel ezelőtti eseményeket eleveníti fel Dallos István helytörténész, fotóművész. Az I-es akna indulásának körülményeiről mesél.
1896. augusztus 1. – az I-es akna mélyítésének kezdete, a tatabányai bányászat indulása.
Ismert volt már ekkor a vértessomlói szénlelőhely, és arra következtettek, hogy a Tatai medencében vannak még feltáratlan szénmezők. Ezért a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat (MÁK Rt.) és az Esterházy család (az Esterházy hitbizomány képviselői) és gróf Esterházy Miklós szénjogi szerződést kötött, amely lehetővé tette a fúrásokat, majd a szénkitermelést a területen.
Síkvölgyön három fúrás eredménytelen volt, vélhetően azért, mert nem fúrtak elég mélyre. A negyedik aztán sikert hozott: szénmezőhöz értek 110- méter mélyen.
Dallos István térképekkel is készült, amelyek mutatják a fúrások helyét, mert ezt követően több helyen is kereték a szenet. Sikerrel.
Az I-es akna, az Esterházy végül a 12-es fúrás közelében nyílik meg. Dorogról és a Felvidékről is hoztak munkásokat. Elsőként 80 millió, majd később már 200 millió tonnára becsülték a szénvagyont a Tatai medencében, amely végül száz évig biztosította a folyamatos termelést.
Néhány éven belül óriási fejlődés indult: osztályozó, szénrakodó épült, az erőmű, sorra nyíltak az utcák, érkeztek a munkások.
A képekkel mutatja Dallos István a szénkitermelés folyamatát és a felszíni változásokról is mesél.
Kiemelkedő jelentőségű az 1898-ban készült csoportkép, amely vélhetően egy bányakatasztrófa utáni munkásgyűlésen készülhetett. Széken az első sorban a bánya vezetői, majd a munkások is láthatóak rajta – öltözékük mutatja a társadalomban betöltött helyüket, és azt is, hogy honnan érkeztek. A felszínen dolgozók nagy része napszámban végezte a munkát még ekkor.
Dallos István a szép régi képeslapok segítségével mesélt a bányáról, a vezetőkről, szóba került a fokos jelentősége, s az, hogy mi köze a lidércekhez.
Térképek, és termelési pillanatképek váltogatják egymást, miközben kirajzolódik, hogy mekkora erők szabadultak fel akkor, amikor a Tatai medence hatalmas szénvagyonára elkezdett felépülni egy város, Tatabánya.
Galéria:
