Két lapszámra is felhívta a figyelmet Jász Attila, azaz Csendes Toll, az Új Forrás főszerkesztője az UFO Nyitott rezervátum novemberi törzsi gyűlésén. Majd az eget és a Földet összekapcsoló kozmikus életerő és annak egyik földi helytartója, Grandpierre Attila csillagász, zenész, a Vágtázó Halottkémek, a Vágtázó Csodaszarvas és a Vágtázó Életerő együttesek alapítójakerült a fókuszba.
Az együttesek frontembere elképesztő átszellemültséggel van jelen a színpadon, hihetetlen energiával mozog, elmondása szerint ez egy olyan tudatállapot, amelyhez sportolókat is megszégyenítő kondíció szükséges.
„A Vágtázó Halottkémek nemcsak egy zenekar, mert amit előadunk, az egy általunk teremtett térben, jelentésben és értelemben zajlik, egy olyan világban, amiben összetartozunk a Kozmosszal. Koncertjeinken előadjuk, ami a belső világunk legmélyén él. Előadásaink által átélhetővé válik az Ember és a Mindenség sorsszerű összetartozása, és feltöltődünk egy, a mai világban már rendszerint elérhetetlen teljességgel” – fogalmazzák meg mindezt a weblapjukon.
Grandpierre Attila többek között elmondta: már ötéves korában kijelentette, hogy csillagász lesz. Azt érezte, neki a Nappal kell foglalkoznia. Hétévesem pedig bejelentette, hogy énekes lesz. Később mindkettőt elfelejtette, de aztán mégis úgy alakult, hogy csillagász és énekes is lett, egyszerre.
Tizenéves korában a korai Pink Floyd hatott rá. Egyetemistaként már magántanulókat fogadott. Az ötven éve alapított Vágtázó Halottkémek elnevezése onnan ered, hogy azt érzékelte az emberek körülötte tetszhalottként élének, s ezért olyan zenét akart alkotni, amely a parázsló szikrából születik és az égig ér a lángja. S ezt vágtázással érjük el.
Mesélt az indulásról, a betiltások időszakáról, amikor ennek magyarázataként csak annyit mondtak: annyira pozitív a jövőképe, ez zavarja az illetékeseket.
Külföldön is hatalmas sikere volt az együttesnek, és többször nyílt lehetőségük kiutazni is. Ám Attila csak nagyon nehezen kapott vízumot. Egy történetet is elmesélt, amikor „állambiztonsági okokból” elutasították. Megkereste az illetékes hatóságokat, és határozott fellépése végül gyors eredményt hozott: mehetett a többiekkel Berlinbe. Hollandiáról is mesélt, ahol hatalmas tömeg előtt muzsikáltak ott, ahol David Bowielépett fel.
Beszélt az újraértelmezett népzenét játszó Vágtázó Csodaszarvas formációról is, amely most ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját.
Elmesélte, hogy kozmikus hatású hangok előszőr 17 évesen egy házibulin voltak hallhatóak. Nem sokra emlékszik, vélhetően révületbe esett, amikor zenélgettek, és rágondolt, összekapcsolódni próbált az univerzummal. Felpattant a székből, és a szekrényhez rohant, ahol énekelt és dobolt egyre hangosabban. Utána kezdett énekelni. Mikor ennek vége lett olyan volt, mint egy fohász, egy müezzin.
– A szívem közepéről jött, de akkor még nem tudtam mit kezdeni vele – mondta.
Zenekarai ma működnek. Zenéik a próbákon, a koncerteken születnek, mégpedig ellenállhatatlan erővel, valami rendkívüli tudatállapotban, és nem valamiféle előzetes elvárásoknak megfelően. – Évek során rájöttem, úgy fogom fel, hogy zenénket maga az Élő Világegyetemet mozgató kozmikus szervező tényező, a kozmikus alkotóerő, a kozmikus életerő hajtja. Így aztán csillagászati és zenei munkám szorosan összefügg, és feltárja az Élő Világegyetem mindannyiunk életét, életvitelét alapvetően érintő, legnagyszerűbb és legszemélyesebb titkait.
