A metaverzumban rekedt embert mutatta be Balatoni Monika egyetemi és kutatótanár a József Attila Könyvtár előadásán.
A digitális történetmesélés a tömegkommunikáció fejlődésének természetes velejárója. Ám hol vannak a határok? Meddig lehet egészséges lelkülettel szörfözni a digitális térben? Egyáltalán mit nevezünk ma digitális térnek?
Nagyon sok kérdésre kereste a választ Balatoni Mónika, Tatabányáról származó, jelenleg Budapesten élő szakember. Tény: a digitalizáció megváltoztatta az emberek életét. Ma már a fizikai és a digitális világ egymás mellett helyezkedik el; egymást szinte kiegészítik, de nem szerencsés, ha a világban tapasztaltak összekeverednek.
Több érdekes kísérletről számolt be az előadó, ahol ez összegabalyodott: 2009-ben egy holland kísérletben VR-szemüveget adtak tehenekre, s ezen keresztül gazdag mezőket mutattak, miközben a valós körülményeikben nem történt változás. Az állatok jobb minőségben és több tejet adtak.
Ha az állatokra ez ilyen hatással van, akkor mi történik az emberrel? Ennek ma már a tanúi lehetünk. Pozitív és negatív értelemben is. Ma már az online térben a legnagyobb értéke a figyelemnek van. Melyik, milyen tartalom és mennyi ideig tudja lekötni, „behúzni” az embereket?
Döntéseink tudatosak? Az előadó rávilágított arra, hogy legtöbb tudatosnak hitt döntésünk egy-egy tudatalatti érzékelés okán születik meg. Elsősorban érzelmi alapú választás. A fogyasztást is az érzelem vezérli, hiszen ki tud sok esetben annyi cipőt, táskát hordani egyszerre, mint amennyi otthon fellelhető a gardróbokban? Tudjuk, hogy nem kell, de mégis szükségét érezzük, hogy a miénk legyen. A kontrollált rendszerünkbe úgy kúsznak be a tudatalatti gondolatok, hogy észre sem vesszük.
Az egyedüllét is megszűnt, mióta létezik a socialmedia. Ennek sajnos negatív hatásai is vannak, hiszen soha nem kapcsolunk ki – ahogy a készülékek is állandóan működnek körülöttünk.
Az Al-t is ember alkotta, ám a kérdéseink kapcsán a kapott információk alapján a Chat GPT abból új tartalmat, információhalmazt hoz létre. Okos ember okosan tudja használni, a rossz kérdések, vagy a tényleges agresszív prontolás pedig negatív hatású válaszokat generálhatnak.
A virtuális világ nem valódi – ahogy a nevében is benne van. Az emberi elme az érzékeli, amire a figyelmet irányítjuk, vagy irányítják az impulzusokon keresztül. A virális rendszerek pedig vírusszerűen, hihetetlen gyorsan terjednek. Az algoritmus monitorozza folyamatosan az embereket: ezért van az, hogy gyakorta tapasztalhatjuk, az a téma, tárgy bukkan elő a telefonján, amiről beszélt éppen, vagy amit többször megnézett az utóbbi időkben. Aki nincs fent a közösségi oldalakon, még az is megtalálható a digitális térben, hiszen barátai, ismerősei révén információt adhatnak róla, vagy éppen a szokásairól.
– Ma már nem tudjuk teljesen kivonni magunkat az online térből, mert egy hálózatba terelődik a figyelmünk, a munkánk, az életünk gyakorlati részének jelentős hányada – hangsúlyozta az előadó. Hozzátette: az a fontos, hogy jól, okosan használjuk ezeket a felületeket, platformokat.
Jó, ha a szülők gyakran beszélgetnek a gyerekekkel, egymással, hogy ne csak a virtuális térből szerezzék a legkisebbek az információt. Döbbenetes tény az is, hogy ma már a 18 évesek is nehezen értik a 15 éves fiatalokat. Annyira gyorsan változik a digitális kommunikációjuk. Szükséges elmagyarázni nekik, hogy idő kell mindenhez, mivel az online térben szinte minden azonnal betölt, látható. Persze a teljes elvonás sem megoldás, hiszen ha közösségbe kerül a gyermek, hallani fog az online világról, s az ott tapasztalt élményekről. Egy kutatás szerint ma Magyarországon már 5-6 évesen rendelkeznek önálló eszközökkel a gyermekek, anélkül, hogy annak használatára felkészítette volna a szülő – mondta az előadó.
A mobiltelefon teljesen átformálta az embereket, és az embereket és az őket körülvevő környezet viszonyát. Új fogyasztói szokásokat alakított ki. Új világot teremt, amely gyakran okozhat függőséget is. Ma már a digitális eszközöktől való függőség is egy betegség.
Éppen ezért nagyon nagy felelőssége van a szülőknek, a pedagógusoknak, a felnőtteknek, hogy miképpen használják ők maguk és milyen formán tanítják meg ezt az új izgalmas világot ígérő szerkezetet, és általa kapott tartalmakat értelmezni, és kritikusan szemlélni. Nélküle ma már nehéz az élet, nagy feladat megtanulni ésszerű keretek között vele együtt élni.
