„József Attila, a kiváló költő vonat elé vetette magát és meghalt!” – adta hírül Az Est 1937. december 5-én. Nyolcvannyolc éve történt mindez Balatonszárszón. A költő mindössze 32 éves volt. A tragédia évfordulóján a róla elnevezett tatabányai könyvtárban tisztelegtek József Attila emléke előtt.
Jellemének és életének ismeretében korai, tragikus halála mintha ott lett volna a levegőben. Élete nagyon nehéz volt: apja elhagyta a családot, anyja hosszú betegség után fiatalon meghalt. Szinte mindig nyomorban élt, gyakran megaláztatások között; pályatársai sokszor nem vették észre, szerelmei rendre elhagyták, barátja sem sok akadt. Ehhez járult labilis idegrendszere és egyre súlyosbodó lelki betegsége. 1930-tól pszichoanalitikus kezelésre járt. Ebben az időszakban született meg a Szabad-ötletek jegyzéke.
Ez a felkavaró mű lett alapja annak a lélegzetelállító versmondó estnek, amelyet a József Attila Könyvtárban tartott Gáspár Sándor. A verseim nem én vagyok – „József Attila 120” – az igazat mondd, ne csak a valódit című megrázó produkcióban közreműködött Girincsi Fruzsina és Németh Bendegúz. Az ének és a gitár éteri hangja még hangsúlyosabbá tette az elhangzott szavakat.
Mikolasek Zsófia, az intézmény igazgatója köszöntője után Gáspár Sándor tatabányai kötődéséről beszélt: huszonéves koráig az egykori Bányász Színpad tagja volt. Tizenhét évesen az akkori megyei napilap riporterének azt nyilatkozta, hogy szeretne összeállítani egy József Attila-estet. Vágya csak évtizedekkel később vált valóra.
Átütő erővel zuhant a résztvevőkre József Attila világa. Legismertebb versei és a Szabad-ötletek jegyzékéből idézett részletek együtt mutatták meg a költőt: az esendőt, a törékenyt, a dacost, a mindig éhes és igazságot kereső harcost.
A verseket megrendítő hitelességgel tolmácsolta Gáspár Sándor, a szövegekre épülő zenei hatások pedig messzire sodorták a hallgatóságot.
