November 1-je mindenszentek napja, az üdvözült lelkek emléknapja. Ezen a napon a temetőkben gyertyát gyújtanak az elhunyt hozzátartozók tiszteletére.
Az ünnep 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először. Jámbor Lajos frank császár 835-ben, IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte. A hagyomány szerint egyetemes ünneppé szintén IV. Gergely pápa tette. A katolikus és az ortodox keresztény egyházak ünnepe Magyarországon 2000-től ismét munkaszüneti nap.
Nem tévesztendő össze a halottak napjával, amelyet az egyház 998 óta tart meg a következő napon, november 2-án, az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben szenvedő hívekért. Szent Odiló, a clunyi bencés apát, 998-ban vezette be emléknapként. Később a bencés renden kívül is elterjedt, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette. Estéjét a halottak estéjének (vagy halottak vigíliájának) nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár egy-két órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére.
Az angolszász országokban a mindenszentek napját megelőző este, október 31-e, a Halloween ünnepe. Manapság Magyarországon is egyre többen megemlékeznek róla: sokan rémisztő díszbe öltöztetik otthonukat, vagy jelmezt öltenek.
Valamennyi ünnep a túlvilághoz kapcsolódik: egyfajta misztikum lengi körül őket, amely évszázadok óta foglalkoztatja az embereket. A dimenziók közötti átjárhatóság vagy éppen annak hiánya sok költőt és írót megihletett. A József Attila Könyvtárban a szépirodalmi és szakirodalmi művek között is találhatunk olyanokat, amelyek mindenszentekkel vagy halottak napjával foglalkoznak.
