Szívesen olvasna, de nem tudja mit? Megfogadta, hogy idén aktív könyvtárhasználó lesz, és javaslatra van szüksége ahhoz, hogy melyik könyvet vegye le a polcról? A Tájoló könyvklub tagjai segítségére lehetnek ebben. Minden hónapban ajánlanak Önnek egy nekik fontos, hozzájuk közel álló könyvet, mely a sok olvasmány közül valamilyen oknál fogva kiemelkedik: amely jó barát és segítő támasz lehet mások számára is, vagy felhőtlen szórakozást kínálhat a borús napokon.
Grecsó Krisztián: Ott maradtok egymásnak
(A könyv aktuális elérhetősége a könyvtár katalógusában ellenőrizhető.)
Grecsó Krisztián író, költő, az Élet és Irodalom munkatársa legutóbb 2026. március 9-én látogatott el a tatabányai József Attila Könyvtárba. Ott maradtok egymásnak című előadóestjén az Apám üzent regény és az est címével azonos, 2026-ban megjelent verseskötet kapcsán beszélt önismeretről, a családi gyökerek keresésének küzdelmes, sokszor fájdalmas, máskor pedig megbocsátó és rácsodálkozó folyamatáról.
A költészet napja alkalmából Grecsó Krisztián legfrissebb munkáját, az Ott maradtok egymásnak című könyvet ajánlom olvasásra.
A kötet verseiről a szerző azt mondta az imént emlegetett író-olvasó találkozón, hogy azok felvillanások, hétköznapi, akár csak pillanatnyi idejű élményre adott reakciók. Mindannyiunk tapasztalata, hogy egy kézmozdulat, egy rövid gyermeki mondat, egy hinta lengése elindít képzeteket, múltbeli emlékek felidézését, vagy egy belső értelmezést, mely aztán rövid megfogalmazása után szertefoszlik. Grecsó kötetében azonban a költemények lenyomatként megőrzik ezeket az életképek keltette gondolatokat, akár egy fotó.
És persze nem pusztán láttatja olvasójával, amit ő lát, s ami neki erről vagy arról a tájról, téglafalról, pár szóról eszébe jut. Azt is közvetíti, miként szűrődnek át a látottak és hallottak egy középkorú férfi gondolatain. A középkorúságon van itt a hangsúly, hiszen fiatalon elképzelhető, nem is tudatosítjuk önmagunkban azokat a csodálatos perceket, melyekre mindörökké emlékezni akarunk. Nem érdekel minket, hogy kimondtuk-e elégszer: szeretlek, vagy, hogy elég jó szülők vagyunk-e, és jó gyerekek voltunk-e akkor, amikor még gyermekei lehettünk szüleinknek. Fiatalon még, idősen pedig már nem kérdezzük, hol tartunk, és még mennyi van hátra. Ehhez az kell, hogy eleget vágyjunk, aztán csalódjunk, eleget tűrjünk és fájjunk, és keressük a miértekre a válaszokat. Középkorúnak kell lenni ahhoz, hogy a múlt, jelen és jövő apróbb kapcsolódási pontjait észleljük a családi-emberi életfolyamok között. Megy ez nekünk, csak megfogalmaznunk nehéz a bennünk kavargó gondolatokat. Grecsó Krisztián megteszi helyettünk. Sőt, a kötet utolsó ciklusában, a Bibliai történeteim címűben olyan verseket is olvashatunk, melyek szentírási alakokhoz, eseményekhez kapcsolják a költő, és általa a mi hétköznapjainkat, megmutatván, hogy kisebb-nagyobb gyötrődéseinkkel nem vagyunk egyedül, sőt előttünk is, utánunk is voltak, lesznek, akik hasonló kérdéseket tesznek fel önmaguknak. S mindeközben, néha-néha a versekben más költők, más dalok verssorai, ritmusai is visszaköszönnek, felidézve annak hangulatát, amikor mi magunk is verset mondunk magunkban, miközben hazafelé tartunk.
Ízelítőül néhány sor a kötetből:
„Néha, villanásokra értem,
hogyan lehetett volna
makulátlanul élni.
Bár olyankor is tudom,
épségünk is
úgy lett volna igaz az idővel:
mást jelentett volna mindig.”
Feketsné Kisvarga Anita könyvajánlója
