Szívesen olvasna, de nem tudja mit? Elhatározta, hogy 2025-ben több könyvet fog olvasni, mint a múlt évben, de bizonytalan a könyvválasztásban? Megfogadta, hogy idén aktív könyvtárhasználó lesz, és javaslatra van szüksége ahhoz, hogy melyik könyvet vegye le a polcról? A Tájoló könyvklub tagjai segítségére lehetnek ebben. Minden hónapban ajánlanak Önnek egy nekik fontos, hozzájuk közel álló könyvet, mely a sok olvasmány közül valamilyen oknál fogva kiemelkedik: amely jó barát és segítő támasz lehet mások számára is, vagy felhőtlen szórakozást kínálhat a borús napokon.
Alan Rickman NAPLÓI - Őrülten, mélyen
(A könyv aktuális elérhetősége a könyvtár katalógusában ellenőrizhető.)
Számomra mindig izgalmas élmény naplókat olvasni, akár a blogvilágban (én is írtam rég), akár papírkönyv formájában elérhetőt, akár olvasónaplót, akár utazónaplót, akár art journal-t, akár a klasszikus, magánéletről feljegyzett eseményekről, élményekről és a hozzájuk fűződő gondolatokról, érzésekről időrendben, többnyire naponként vezetett rendszeres, általában nem a nyilvánosságnak szánt, személyes följegyzések sorozatát.
Ahány olvasó, annyiféle olvasata lehet a naplóknak (is). Lehet, mindenki másért lapoz bele, pl. mert érdekli a híres ember élete, gondolata, vagy épp valamilyen magánéleti titokra vadászik pletykaéhesen, vagy jobban meg akarja ismerni azt az embert, aki naplót ír, vagy egy konkrét esemény vagy dátum érdekli, vagy egyszerűen csak – mint engem –, lenyűgöz a szerző naplózása kreativitása.
Ispriráló és kicsit talán a komfortzónából is kicsalogató élmény mások kreatív naplóját nézegetni. Imádom Jamie Oliver régi kerti naplóját, de egy élmény Heller Ágnes olvasónaplóit is olvasgatni.
Az tény, hogy nem mindenki szereti, ha mások beleolvashatnak naplójába: Frida Kahlo saját magának írt, és Da Vinci sem gondolt arra, hogy írásait mások olvassák majd, Gárdonyi titkosította azokat. Ezzel szemben pl. Márai már szerkesztette és életében kiadta naplóit, Neil Gaiman pedig egy blogot használ arra több mint 20 éve, hogy olvasóit beengedje életébe, megosszon kulisszatitkokat karakterei fejlődéséről és aktuális könyveiről, megfilmesített projektjeiről, és sorolhatnám. Szinte nincs is olyan, aki ne naplózna valamilyen formában, vagy ne érdekelné mások valamilyen, valamelyik naplója.
Rengeteg naplót olvashatunk könyvben is, interneten is, mindenki eldöntheti, melyik érdekli, nekem mégis különleges csemege Rickmané. Alan Rickman számomra egy művelt angol színész, akinek élete szerintem érdekes, és élete végéig aktív volt. Egy hónappal 70-ik születésnapja előtt hunyt el 2016. január 14-én. Ezzel a naplójával élete 22 évét dokumentálta 47 éves korától a halála előtti két hónapig. 2015. december 12-én írta az utolsó bejegyzést naplójába, de akkor már egy ideje egyre gyengébb volt, és egyre kevesebbet írt. Szerettem kikeresni a születésnapi bejegyzéseit (február 21-i naplóbejegyzései), vagy a betegségéről, műtétjéről szóló írásait, meg azt a 2012. augusztus 31-i bejegyzését, amely arról szól, hogy egy privát szertartáson összeházasodott New Yorkban régi párjával, Rima Hortonnal. Rickman korábbi éveiben is írt alkalomszerűen naplót – amiből ízelítőt kapunk a könyv végén a Függelékben –, de ez az 1993-tól folyamatosan írt naplója tölti ki a könyv legnagyobb részét: 519 oldalt. Nagyon tetszett, hogy a belső borítón (első és hátsó is), valamint néhány oldalon közzétették az eredeti napló 8-10 oldalát. Megjegyzem gyönyörű a kézírása, és klasszak a kis rajzai. Szerettem, hogy volt néhány fotó is Rickmanról, de legislegjobban a szerény, de mély életbölcsességeit szerettem olvasni.
Dienes Katalin könyvajánlója
