Szívesen olvasna, de nem tudja mit? Elhatározta, hogy 2025-ben több könyvet fog olvasni, mint a múlt évben, de bizonytalan a könyvválasztásban? Megfogadta, hogy idén aktív könyvtárhasználó lesz, és javaslatra van szüksége ahhoz, hogy melyik könyvet vegye le a polcról? A Tájoló könyvklub tagjai segítségére lehetnek ebben. Minden hónapban ajánlanak Önnek egy nekik fontos, hozzájuk közel álló könyvet, mely a sok olvasmány közül valamilyen oknál fogva kiemelkedik: amely jó barát és segítő támasz lehet mások számára is, vagy felhőtlen szórakozást kínálhat a borús napokon.
Emberek! Olvassanak verseket!
Feketsné Kisvarga Anita ajánlója
„Az igazi verseskönyvet éppolyan izgalommal lehet olvasni, mint egy bűnügyi regényt. A bűnügyi regényben a tettest fogják meg, az igazi verseskönyvben a lélek legmélyét érjük tetten” – mondta Páskándi Géza író, költő, publicista.
Érdemes időről időre elővenni és olvasgatni egy-egy verseskötetet, felidézni a régen oly szeretett sorokat, megismerkedni újabb költőkkel, mert a versek olyan különleges szövegek, melyek nemcsak tartalmukkal, mélységükkel vagy éppenséggel játékosságukkal, hanem ritmusukkal, rímeikkel, zeneiségükkel is hatást tudnak gyakorolni olvasóikra.
Hogy mitől vers egy vers, hogy mik a jó vers ismérvei, megválaszolhatatlan kérdések, mivel nincsenek kőbe vésett szabályok. Minden olvasó egyéni befogadóként (ít)éli meg, hogy számára melyek a kedvenc költemények, kik a szeretett szerzők. Ide vonatkozó szakirodalomként felhívom figyelmüket Lázár Ervin Dömdö-Dömdö-Dömdödöm című meséjére, mely pontosan erről a dilemmáról szól. Ha a magam kedvencei közül ajánlhatok, akkor azon keveseknek, akik még nem hallották Varró Dániel nevét, az ő költészetére hívnám fel a figyelmet.
Varró Dániel nagyon fiatalon robbant be az irodalmi életbe, már gimnazista kora óta publikál. Első kötete, a Bögre azúr után számos verseskönyvvel örvendeztette meg olvasóit. A kisgyermekes családok elsősorban gyerekversei (például az Akinek a lába hatos: korszerű mondókák kisbabáknak vagy az Akinek a foga kijött; Akinek a kedve dacos; illetve a tavaly megjelent Akinek a jele gomba) és fordításai okán találkozhattak írásaival, a kicsivel nagyobb gyerekek számára a Túl a Maszat-hegyen című verses meséje lehet ismerős, mely több helyütt kötelező olvasmány, és zenés színdarab is készült belőle. A felnőtt korosztály a számos kiadást megért Szívdesszert című kötet szonettjeit, sms-verseit olvashatták tőle elsősorban. Izgalmas, vicces szófordulatait, őszinte szókimondását és költészetének műfaji sokféleségét számos irodalmi díjjal és elismeréssel jutalmazta a szakmai és az olvasói közönség – méltán.
Azt hiszem, a legjobb ajánló, ha idézek egyik verséből, melyet soha nem tudok kacagás nélkül elolvasni:
Urbánus költő a virágoskertben
– virágének –
Jártamban-keltemben szétnézek kertemben,
eltekintek balra,
s lám, egy mittudomén milyen nevű növény
kúszik ott a falra.
Itt, ahol épp állok, dús hogyishívjákok
díszítik a kertet,
ott illatos izé és szép nemtudommi
nyílnak egymás mellett.
Mind a kertben nőnek, gyanítanám őket
kerti virágoknak,
bár hát azok nőni, azt írta Petőfi,
hogy a völgyben szoktak.
Ez szerintem csalán, nem biztos, de talán,
majd megkérdezem Zsófit,
pár lépéssel odább egy kis fehér virág,
úgynevezett hó-nyit.
Kis madárka szól a fogalmam sincs róla
milyen fának ágán,
mit egy szellő himbál fenn a trambulinnál
(nem is vettük drágán),
Nem tudom a nevét, bülbül tán vagy veréb,
biztos, hogy nem holló,
pitypalatty esetleg, vagy ha nem, hát petymeg
vagy ahhoz hasonló.
