Az első nyilvánosan bemutatott fénykép 1840. augusztus 29-én készült el Magyarországon – ekkor mutatta be Vállas Antal az Akadémia ülésén saját dagerrotípiáját, amely a Dunát és a Budai Várat ábrázolta. Ez a történelmi pillanat lett az alapja annak, hogy 2003 óta ezen a napon ünnepeljük a magyar fotográfia napját.
A dagerrotípia a korai fényképezés egyik első technikája volt, amelyet Franciaországban fejlesztettek ki. Louis Daguerre találmányát a francia kormány 1839-ben tette közkinccsé – innen terjedt el világszerte, és jutott el hozzánk is. A magyar fotográfia első időszaka ennek a technológiának a jegyében telt.
Érdekesség, hogy Petőfi Sándorról is készült dagerrotípia – ez az egyetlen fennmaradt fotója, amelyet feltehetően Egressy Gábor készített 1844–45 körül. A legismertebb dagerrotípiák egyike Kossuth Lajost ábrázolja, 1852-ben készült az Egyesült Államokban, és csak később került haza.
A magyar fotográfia nemcsak múltjában gazdag: hazánk olyan világhírű fotósokat adott a világnak, mint Robert Capa, André Kertész, Moholy-Nagy László vagy Brassaï (Halász Gyula). A kortárs magyar fotósok is fontos szerepet játszanak a nemzetközi színtéren – a fotográfia ma is élő és fejlődő művészeti forma.
Fontos szerepe van a fényképezésnek az emlékeink megőrzésében, történelmünk dokumentálásában, és önmagunk kifejezésében. A József Attila Könyvtárban is fellelhető nagyon sok fotóalbum. Köztük több Tatabányáról. A Magyar Fotográfia Napja alkalmából a város 20 éves fennállására készült albumból szemezgettünk néhányat. (Forrás: Tatabánya Város 20 ÉVE, Kiadta: Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, 1967. október 10.)
Képek:
1. Tatabánya-felsői ipartelep
2. X-XI-es szállítópálya
3. II. számú Hőerőmű rekonstrukciója
4. Vértes Áruház
5. Kertvárosi „Rózsakert” vendéglő
6. Újvárosi „Turul” filmszínház
7. Szabadtéri színpad
8. Megyei Könyvtár
9. Óvárosi strandkombinát
10. Újvárosi strandfürdő
11. I. sz. Rendelőintézet és megyei Véradó Állomás
12. Az épülő Újváros
13. Komárom megyei Tanács
