Az arc mindent elárul, mert a szem a lélek tükre. Erre bizonyság az Országos Könyvtári Napok keretében a tatabányai József Attila Könyvtárban Emberek címmel megnyitott fotókiállítás, ahol a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár Látvány- és Hangozóanyagtárának létrehozója és gondozója, Szabó Károly filmes, fotós, dokumentarista kiállítása nyílt meg. A két intézmény már évek óta testvárkönyvtárként segíti egymás munkáját.
Nász János, a könyvtár munkatársa ajánlotta az érdeklődők figyelmébe a galérián és a kávézóban kiállított képeket, majd Szabó Károly mutatta be azok főszereplőit.
A filmtett.ro oldalán egy évekkel ezelőtt megjelent cikkben ez olvasható Szabó Károlyról:
„A székelyudvarhelyi Városi Könyvtár Látvány- és Hangzóanyagtárának létrehozója és gondozója Szabó Károly a 90-es évek közepétől vetít filmeket és szervez filmes programokat a városban, alapító tagja a helyi filmeseket tömörítő Transikon Egyesületnek és az utóbbi két évben ismét aktív dokumentumfilmes.
Ha forgat, a székely hagyományok érdeklik. Ha Filmtettfesztet szervez, feldobja egy autósmozival. Ha gyűjt, fontos filmeket, valamint kommunizmus idejéből származó diákat és bakelitlemezeket szerez be a könyvtárnak, magának pedig némafilmsztárokat ábrázoló képeslapokat. Ha kikapcsolódik, kutyaszánt hajt. Fotósként kezdte, később televíziónál dolgozott, majd rendezést tanult a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem Bolyai-osztályában. Füvesemberekről, gyógynövényes praktikákról szóló Ha nem használ, nem is árt című filmje 2014-ben elnyerte a Mediawave Online Filmfesztivál közönségdíját. Két évvel ezelőtt indította el a Székelyföldi Dokumentumfilm-szemlét.”
Szabó Károly szokásokat, hagyományokat gyűjt – ahogy az látszik a képein.
A korábbi interjúban erről azt mondta: „Hamarabb voltam dokumentarista, mint könyvtáros. Amikor elkezdtem fényképezni, már akkor is szocio-érzékeny voltam. Az akkori fotóim a street- és a szociofotó mezsgyéjén mozogtak. Aztán ’93-tól elkezdtem felismerni a mozgóképben és hangban rejlő lehetőségeket. Így aztán szinte azzal egy időben, hogy elkezdtem videózni, elkezdett vonzani a falu és az élő hagyományanyag.”
Mindig van nála kamera. Ennek is köszönhetőek a most kiállított gyönyörű képek.
Tájak, arcok, tekintetek. Ráncok, amelyekről évtizedes bölcsesség árulkodik, szemek, amelyek még hetven-nyolcvan évesen is huncutul tudnak ragyogni, vagy megőszült halántékok, amelyek mögött a bölcsesség lakozik.
A galérián kiállított fotók időutazásra hívnak. Az emlékezőktől visszahoz a mába: a medvebőr alól kikandikáló, vagy a virágokat csodáló fiúkkal, és a kislánnyal, aki színes tenyerét felmutatva „újraszínezheti” az életet. A jövőt.
A kiállítás a könyvtár nyitvatartási idejében tekinthető meg.
