A József Attila Könyvtárban elérhető művekből
Indexkép: Rendes-Szabó Gabriella, Wikimedia Commons.
Művei:
(janikovszkyeva.hu)
Csip-csup: Ismeretterjesztő képeskönyv. (1957)
Bár ma leginkább gyerekkönyveiről, meséiről ismerjük a szerzőt, a „Csip-csup” az első lépés volt az írói pályán. Ez az indulás jelezte, hogy az írónő rendelkezik azzal az érzékenységgel és iskola-/gyerek-központú szemlélettel, ami később védjegyévé vált — még ha a stílus átütő egyedisége csak a későbbi művekben bontakozott ki.
Szalmaláng: Ifjúsági regény. (1960)
E könyv főhőse, a derék, vidám Palócz Vera olyan, mint a többi hasonlókorú társa. Bizony, neki is hevesebben dobog a szíve, ha alkalma van személyes megismerni egy divatos színészt vagy karmestert. Aztán, ha egy szívélyes mosolyt, vagy komoly szót kap tőlük, máris szerelemről ábrándozik… Palócz Veránál az ábrándozásnak az a vége, hogy levelet ír. Csakhogy a levélnek különös sorsa lesz – hogy mi, azt a regényből tudja meg az olvasó.
A műről:
Aranyeső: Lányregény. (1962)
Egy érettségi előtt álló lány rendszerint már jó ideje eldöntötte, milyen pályát válasszon magának. De ha az érettségi után akadályra bukkan? Ha kiderül, hogy sem tehetsége, sem lehetősége nincs a sokszor megálmodott szakképesítés megszerzésére? Aki erős akaratú és tehetséges, az előbb-utóbb megtalálja méltó hivatását, akin pedig hangulatai uralkodnak, könnyen elveszti fejét és kapkodni kezd…
A műről:
- Lázár István, Köznevelés, 1962, 607. p.
- ÁP (Ábel Péter), Népszabadság, 1962. dec. 20.
Te is tudod?: Képeskönyv. (1963)
Az óvodás korú kisfiú anyja, apja, nagymamája, nagypapája és nagynénje elbeszéléséből megtudja, hogy milyen sokféle munkája lehet a felnőtteknek.
A kötet angolul és németül is megjelent.
"Hétfőn azt játszom, hogy postás vagyok. Kedden azt játszom, hogy rendőr vagyok. Szerdán azt játszom, hogy darukezelő vagyok. Csütörtökön azt játszom, hogy gyerekorvos vagyok. Pénteken azt játszom, hogy nyugdíjas vagyok.De szombaton már nem kell egyedül játszanom, mert mindenki ráér, anyu is, apu is, nagymama is, nagypapa is, Vera néném is.”
Ha én felnőtt volnék: Képeskönyv. (1965)
„Én egészen másmilyen felnőtt volnék, és annyi mindennek örülnék. Először is annak örülnék, hogy azt csinálhatom, amit akarok. Ha én felnőtt volnék, akkor sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék, fehér kesztyűs kezem végighúznám minden vaskerítésen, a fogmosó pohárban csíráztatnám a datolyamagot, megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt, és valószínűleg kézzel fognám a legyeket. Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni.”
Idegennyelvű:
A műről:
- Görgey Gábor, Magyar Nemzet, 1965. aug. 15.
Akár hiszed, akár nem: Képeskönyv. (1966)
(janikovszkyeva.hu)
"Én tudtam, hogy borzasztó nehéz elképzelni, hogy minden felnőtt gyerek volt egyszer, de szerencsére eszembe jutott, hogy fénykép is van róla a fiókban."
S ha még sincs…Janikovszky Éva könyveinek témái, hangja és humora szerte a világon értő olvasókra talált, nem véletlen, hogy műveit harmincöt nyelvre fordították le, és mindenütt sikert arattak.
Jó nekem!: Képeskönyv. (1967)
„Én azt szeretném, ha mindenki örülne: anyukám is, apukám is, nagymamám is, nagypapám is, Micike is, a kistestvérem, meg én is. De sajnos nem örül mindenki mindig. Még én se.”
„Jó annak, aki mindig kitalálja, hogy ki minek örül! De sokszor még azt is nehéz kitalálni, hogy én minek örülök.”
Felelj szépen, ha kérdeznek!: Képeskönyv. (1968)
"Én tudom, hogy ha kérdeznek tőlem valamit, akkor szépen felelnem kell, mert ha nem felelek, akkor rám szólnak, hogy felelj szépen, ha kérdeznek! Amíg kicsi voltam, könnyű volt szépen felelni, mert vagy azt kérdezték tőlem, hogy hogy hívnak? vagy azt , hogy hány éves vagy? Jó Micikének, a kistestvéremnek, mert ő még most is kicsi, és tőle most is csak azt kérdezik, hogy hogy hívják, és hány éves, és erre még ő is tud szépen felelni.”
Idegennyelvű:
A műről:
- Alföldy Jenő, Élet és Irodalom, 1970, 51. sz. 11. p.
Bertalan és Barnabás: Képes mesekönyv. (1969)
(janikovszkyeva.hu)
Az ikertestvérek mindig nagyon hasonlítanak egymásra. Ezt mindenki tudja, aki látott már ikertestvéreket. A dakszlikutyák is nagyon hasonlítanak egymásra. Ezt is tudja mindenki, aki látott már dakszlikutyákat. És a dakszliikrek? A dakszliikrek annyira hasonlítanak egymásra, hogy elég, ha csak egy dakszlit képzeltek el, mert a másik úgyis pontosan ugyanolyan. Könyvünk főszereplői pedig éppen dakszliikrek, akik boldogan élnek Borbála néni és Bertalan bácsi levendulaszagú kertjében.
Idegennyelvű:
Málnaszörp és szalmaszál: Gyermekregény. (1970)
(janikovszkyeva.hu)
A gyermek-felnőtt viszonyt boncolgató mese voltaképp monológ, pompás epizódok laza füzére, amelyekben egy kisfiú tart tükröt az őt körülvevő felnőttek elé. Kiszolgáltatott helyzete tudatában, de a gyermeki tisztánlátás és igazságérzet birtokában sorolja mindazokat a furcsaságokat, apróbb-nagyobb félreértéseket, a gyermeki bánat okait, amelyekre családjában - más családokhoz hasonlóan - bőven van módja felfigyelni.
Velem mindig történik valami: Képeskönyv. (1972)
A kötet humoros gyermektörténetet mutat be, Réber László rajzaival.
A műről:
- Hegedűs András, Kincskereső, 1972, 4. sz. borító: 4. p.
- Levendel Júlia: Nálunk az úgy van… Élet és Irodalom, 1972, 30. sz. 10. p.
- Molnár Gál Péter, Népszabadság, 1972. júl. 16., vasárnapi mell. 8. p.
- Zay László, Magyar Nemzet, 1972. szept. 24., 13. p.
Kire ütött ez a gyerek?: Képeskönyv. (1974)
Jót derülhet az éppen kamaszkorát élő olvasó, éppúgy mint a kamasz fiait-lányait nevelő szülő, s fedezhetik fel együtt, hogy változhat divat és technika, a kamaszlélek problémái változatlanok.
A műről:
- Csulák Mihály: Képeskönyv-tinédzsereknek. Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? Kincskereső, 1975, 6. sz. 43-44. p.
- Horgas Béla: Csodák, ötletek. Élet és Irodalom, 1975, 21. sz. 11. p.
- Lukácsy András, Magyar Hírlap, 1975, ápr. 12., IV. p.
- Zay László, Magyar Nemzet, 1975. aug. 24., 13. p.
Már óvodás vagyok: Gyermekkönyv. (1975)
(janikovszkyeva.hu)
"Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni." Mert így van ez, hogy az ember örül is meg nem is. Akkor is így van, ha az ember történetesen még kicsi. Hiszen nagyszerű dolog az - rang és tisztesség! -, hogy valaki már óvodás! Viszont mégiscsak: nincs ott Anyu, csak az óvó néni, idegen a hely, idegenek a gyerekek, és nem lehet hazaszaladni.
A műről:
- Horgas Béla: A legkisebbek olvasmányai. Gyermekünk, 1976, 6. sz. 34. p.
- Kovásznai Katalin: Rólunk szóló történetek. Óvodai Nevelés, 1976, 6. sz. 234-235. p.
- Mező Ferenc: Mesék a közösségről. Élet és Irodalom, 1976, 42. sz. 10. p.
- Seres József: „ Hogy megnőttünk!” . Könyv és Nevelés, 1976, 6. sz. 247-249. p.
A nagy zuhé: Gyermekregény. (1976)
Ketten várakoznak az autóbusz-megállóban. Bill Danilovics MacKonov - tiszteljük teljes nevén - űrhajós és feltaláló, a jövendő hőse, és Fehér Szarvas Fia, aki nevével ellentétben kislány, mégpedig vérbeli indián. Királylányhaját befőttesgumival fogja össze, és egy icipicit tud varázsolni. Amíg ott ácsorognak az autóbuszra várva, elered az eső. És ők ketten a zuhogó esőben beszélgetni kezdenek.
Idegennyelvű:
A műről:
- Török Katalin, Nők Lapja, 11. 1976. 68. sz. 21. p.
A lemez két oldala: Humoreszkek. (1978)
(janikovszkyeva.hu)
"Valamennyi írás a maga korát tükrözi. Nem annyira mondanivalójában, mint eszköztárában. Trabant, hetven dolláros turistaút, az első mélyhűtő, kétségbeesett szülői kísérlet a Jézuska és a szakszervezeti Télapó elkülönítésére, egyszóval az akkori vágyak és tények, a mindennapi családi örömök és gondok színterén." Ezt Janikovszky Éva a kilencvenes évek végén írta, amikor először választott ki néhány "lemezt" a Felnőtteknek írtam című kötete számára. Azóta semmi sem változott, csak az olvasók lettek idősebbek.
A műről:
- Mező Ferenc, Kétoldalú kritika. Élet és Irodalom, 1979, 4. sz. 11. p.
Már megint: Képeskönyv. (1978)
Nehezen ismeri kis magát az ember az élet dolgaiban, ha hét-, nyolc-, tíz vagy tizenötéves. Janikovszky Éva mindig a gyerekek segítségére van ezekben a kérdésekben, minden könyvében eligazítja kicsit a gyerekek gondolatait – de talán a felnőttekét is.
Idegennyelvű:
A műről:
- Békés Mária, Gyermekünk, 1978, 9. sz. 321. p.
- L. I. (Lökös István) Pest Megyei Hírlap, 1978. szept. 6., 4. p.
- zl (Zay László), Magyar Nemzet, 1978. júl. 9., 13. p.
Az úgy volt: Elbeszélések. (1980)
„Az úgy volt, hogy amikor hazajöttem a táborból, itthon mindenki nekem esett, hogy na mi újság, mi volt, hogy volt, meséljek már. Én általán tudom, hogy mi az újság, csak nem szeretem, ha folyton kérdik. Ezért mondtam, hogy semmi.” Hányszor van így az ember, ha kamasz. És hányszor kerül olyan helyzetbe, hogy „semmi-szerű” választ ad, pedig… például ha a nagymamája megkérdi, hogy milyen húst süssön, azt feleli, hogy nem tudja, pedig… az öregek otthonában az egyik néni éppen azt szerette volna, ha olyan unokája lenne, mint ő…
A műről:
- Virág F. Éva, Magyar Hírlap, 1980. szept. 11., 6. p.
- Könyvekről. Gyermekünk, 1980, 9. sz. 33. p.
Örülj, hogy fiú!: Képeskönyv (1983)
Van, amit az ember előre megérez. Különösen akkor, ha babát vár. Nem is akartam előre megtudni, hogy mi lesz, mert nekem csak lányom lehet. És az az érdekes, hogy amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kisfiam van, eszembe sem jutott, hogy lányt akartam, csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges, és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk. Hogyan is lett volna lány, mikor fiú!
Idegennyelvű:
- Be glad it’s a boy! Ill. Réber László. ford. Andrew C. Rouse. Budapest : Móra, 2010.
Már iskolás vagyok: Gyermekkönyv (1983)
Micsoda boldogság és dicsőség az első iskolatáska! Dani is büszke örömmel indul iskolába, ahol a lelkesedése lohad ugyan, de érdeklődése nőttön-nő. A felnőttek kérdésére, hogy jó-e iskolába járni, Dani nem tud válaszolni. Van amikor jó, s van, amikor rossz. Janikovszky Éva játékosan megírt könyvét Réber László elragadó, színes illusztrációival kisiskolásoknak és szüleiknek ajánljuk.
Idegennyelvű:
- Ich gehe schon zur Schule. Ill. Réber László, ford. Wilhelm Droste. Budapest: Móra, cop. 2023.
Örülj, hogy lány: Képeskönyv (1983)
Van, amit az ember előre megérez. Különösen akkor, ha babát vár. Nem voltam kíváncsi, hogy mi lesz, mert tudtam, hogy nekem csak fiam lehet. De amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kislányom van, eszembe se jutott, hogy fiút vártam, csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges, és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk, senki más. Hogyan is lett volna fiú, mikor kislány!
Idegennyelvű:
- Be glad it’s a girl! . Ill. Réber László. ford. Andrew C. Rouse. Budapest : Móra, cop. 2023.
A műről:
- Zay László: Fiú vagy lány? Magyar nemzet, 1983. dec. 21. 4. p.
- Rigó Béla, Bücher aus Ungarn, 1984. 4. sz. 28-30 p., Gyermekünk, 1984. 2. sz. 32. p.
A hét Bőr: Elbeszélések (1985)
Csupa régi-új helyzet Janikovszky Éva jól ismert, feje tetejére állított világából. Az sem számít, hogy nincsenek már őrsök és rajok, nincs takarékbélyeg és kazettás magnó sem, a gyerekek és a szülők nem változnak. Ahogy Janikovszky Éva és Réber László sem.
A műről:
- Rigó Béla, Könyvvilág, 1985. 5. sz. p. 45.
- Zay László, Magyar nemzet, 1985. jún. 14. p. 8.
- M. P.: Kisvállalkozás. Gyermekünk, 1985. 9. sz. p. 33.
My own Budapest Guide. (1992)
BUDAPEST Guide
(janikovszkyeva.hu)
Tanulságos, érdekes, tényszerű és mégis szórakoztató útikalauz Janikovszky Éva tollából, Sajdik Ferenc rajzaival, Kapocsi György és Kornis Péter fotóival.
Minden, amit egy külföldinek érdemes tudnia Budapestről és Magyarországról. Fordította Szász Erzsébet.
Felnőtteknek írtam: Tárcanovellák (1997)
(janikovszkyeva.hu)
Az én nevemről a kedves olvasónak, ha egyáltalán valami, hát a gyerekkönyvek jutnak az eszébe. Kinek az, amit írtam, kinek az, amit ugyan nem én írtam, de nagyon tetszett neki. Előfordult gyakran, hogy aranyos gyerekverseimhez gratuláltak, sőt az is, hogy remek rajzaimat dicsérték. (Ez utóbbit továbbítottam Réber Lászlónak.) De hogy mindannak, amit életem során csináltam, valami köze van a gyerekekhez, nos, ezt mindenki tudta, aki egy jó szóval illetett. Ezt a könyvet viszont felnőtteknek írtam, az itt-ott megjelent, felnőtteknek szóló írásaim kedves olvasóinak ösztönzésére.
Mosolyogni tessék: Tárcanovellák (1998)
Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly, meggyőződésem szerint, mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy.
Hangoskönyv:
Cvikkedli: Gyermekregény (1999)
Ezt a fura nevet Dani adta annak a kalapos, cvikkeres, szivarozó bácsinak, akinek a fényképét a régi családi képeket őrző fadobozban találta. Cvikkedlit senki sem ismerte, hiába nézegették, nem is értették: hogyan került a dobozba. De ki lehetett ő? És vajon mi köze volt hozzá Amálkának, aki könyvünk címlapján az ablakban szomorkodik? Ezt egyedül csak Dani tudja, hiszen ő nyomozta ki kettejük történetét.
Idegennyelvű:
The Pince-Nez Man. Ill. Réber László. ford. Andrew C. Rouse. Budapest : Móra, cop. 2011.
Égigérő fű: Gyermekregény (2000)
Nem újdonság, hogy Janikovszky Éva meséi felnőttnek, gyereknek egyaránt élvezetesek. A gyerekek bepillantanak a történet során a felnőttek világába, gondolkodásába, a felnőttek pedig, ha figyelőn olvasnak, kissé szakavatottabbakká válhatnak abban, hogy milyen is a gyerekek észjárása.Az Égigérő fű című kötet, az írónő könyveinek állandó illusztrátora, Réber László mulatságos rajzaival, már nem az első kiadását éri meg, sőt, nagyszerű film is készült belőle.
Hangoskönyv:
- Égigérő fű. Előadja: Nagy Natália. Budapest : Kossuth-Mojzer, 2003
Film:
- Égigérő fű. Rend. Palásthy György; operatőr Forgács Ottó; zene Locomotiv G. T.
Ráadás: Tárcanovellák (2002)
„Régen rossz, ha egy könyvcím magyarázatra szorul. Ennél csak az rosszabb, ha nincs, aki megmagyarázza. Mivel a címet én találtam ki, ez a feladat kétségkívül rám vár.
Nos, kedves olvasó, a cím úgy született, hogy néhány felnőtteknek szóló könyvem elnyerte az Önök tetszését. Tapsot ugyan nem hallottam, de leveleik, telefonhívásaik és a könyvek fogyása alapján mégis hallani véltem.”
A tükör előtt: Egy kamasz monológja. (2015)
Janikovszky Éva kamaszmonológját folyóiratból, filmes feldolgozásból ismerjük, de könyvben még nem látott napvilágot.
Kárpári Tibor színes képeskönyve feleleveníti és egyben tovább is gondolja Réber László rajzi világát.
Zoli tortája: Képeskönyv (2016)
Zoli tizedik születésnapjára készül. A családban mindig nagymama süti meg az ünnepeltet köszöntő éljen-tortát, idén azonban Hévízre kell utaznia. A szülők úgy döntenek, inkább elhalasztják az ünnepséget. Zoli születésnapja mégis izgalmasan alakul, sok félreértéssel, tortával és szeretettel. Janikovszky Éva írása 1967-ben jelent meg Az egytagú őrs című novellafüzér részeként, most az írónő születésének 90. évfordulóját köszöntjük azzal, hogy önálló kötetben, Kárpáti Tibor humoros illusztrációival adjuk közre.
Naplóm: 1938-1944. (2020)
Ezt a naplót tizenkét és tizennyolc éves kora között Kucses Éva vezette, aki később Janikovszky Éva néven vált híres íróvá. A korabeli bejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben lett felnőtt, ekkor volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább, saját családját is érintő intézkedéseivel.
A műről:
- Almási Miklós: Kamasznapló: Janikovszky Éva: Naplóm, 1938-1944. In: Mozgó Világ, 46. évf. 12. sz. (2020. dec.), p. 104-106.
- Balogh Ernő: Szegedi "érzelmek iskolája" és Ubul jóslata : Janikovszky Éva: Naplóm, 1938-1944. In: Népszava, 147. évf. 305. sz. (2020. dec. 31.) p. 12.
- Komáromi Gabriella: "Gratulálok, kedves Kucsy!" : Janikovszky Éva: Naplóm, 1938-1944. In: Élet és irodalom, 2021. 29. sz. (2021. júl. 23.), p. 21.
Naplóm:1938-1944. Bővített kiadás (2021)
A műről:
Baka L. Patrik: Szerelmek a vészkorszak idején : Janikovszky Éva: Naplóm, 1938-1944
In: Irodalmi szemle, 2024. 3. sz. p. 86-89.
Van egy jó hírem: Tárcanovellák (2021)
Ez a különleges kötet a szerző felnőtteknek szóló publicisztikái közül válogat. Az írások az 1990-es évek második felétől jelentek meg különböző lapokban, folyóiratokban. A jellegzetes humorral megírt, a világot derűvel és iróniával szemlélő, a részletekre különösen figyelő publicisztikák az életmű jelentős darabjai. Számos közülük – Másfél flekk a boldogságról, Ugyan kinek gyűjtögetünk?, De szép ez az élet!, Helyzetgyakorlatok kezdő öregeknek – mára már klasszikussá vált. A válogatáskötet érdekessége, hogy az író fia, Janikovszky János az írások egy részét jegyzetekkel látta el, amelyek külön kis publicisztikaként is olvashatók, és megvilágítják, kiegészítik, gyakran más fénybe helyezik az eredeti szövegeket.
Te ezt még úgysem érted…: Gyermekkönyv (2024)
A Te ezt még úgysem érted… című elbeszélésciklus eredetileg a Kincskereső folyóiratban jelent meg 1990-ben, Réber László rajzaival. Janikovszky Éva szinte az eseményekkel egy időben tett kísérletet arra, hogy érthetőbbé tegye a rendszerváltást követő zavaros időszakot. A felnőttek felfordult világát kívülről szemlélő-értelmező kamasz elbeszélő, Dorka sorra kérdőjelezi meg mindazt, amit maga körül lát, és magyarázatokat vár. Ezzel akaratlanul is felhívja a figyelmet a társadalmi átalakulást kísérő megannyi kétszínűségre, tanácstalanságra, esetlenségre, esendőségre, és természetesen nekünk, olvasóknak is görbe tükröt tart.
Még óvodás vagyok! Gyermekkönyv (2026)
Dani, Pöszke, Gáborka, Misu, Zsoltika (aki rúg!) és a többiek, az óvónénivel együtt régi ismerősök lehetnek a Már óvodás vagyok vidám, okos szövegeiből.
Most megint találkozhatsz velük, sőt, új szereplők is felbukkannak ezekben a derűs óvodai történetekben, például Gusztika, "aki annyira új gyerek, hogy még sose járt oviba". Az első óvodai naptól egészen a nagycsoport végéig követheted Dani kalandjait, aki mindig észreveszi a fontos dolgokat, még azokat is, amiket a felnőttek szerint nem kellene…
