A kecskefűz az Év fája 2026-ban - szoros volt a verseny a jubileumi év fafaja címért

Az Országos Erdészeti Egyesület mozgalma 1996 óta minden évben megválasztja az év fafaját. A szavazás célja az adott őshonos fafajjal kapcsolatos figyelemfelhívás, ismeretterjesztés az erdész szakemberek és a szélesebb nagyközönség számára egyaránt.
2026-ra a megtisztelő címet a szavazatok alapján a kecskefűz, (Salix caprea) nyerte.
A német mintát követve útjára indított mozgalom jövőre lesz 30 éves. Így a november első hetében elindított voksoláson, a jubileumi, 2026. esztendő fafaját választhatták meg a résztvevők.
2026 év madara - a "rigóüllőt" használó énekes rigó

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben indította el "Év madara" programját, melynek célja a természetvédelmi problémákkal érintett fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása. A több mint négy évtizede futó akció legutóbbi állomásaként a lakossági internetes szavazást az énekes rigó nyerte.
A fekete rigónál kisebb, a hím és a tojó egyforma: felül olívbarna színezetűek, fehéres torokkal, a begy, a mell és a testoldalak sárgásfehér alapon barna foltokkal csíkozott. A szárny és a farok tollai sötét olajbarnák, a repülés közben láthatóvá váló alsó szárnyfedők sárgásak. A fészekből kirepült fiatalok megjelenése az öreg madarakhoz hasonló, kivéve, hogy a szárny fedőtollainak végén feltűnő sárga "rigófoltok" láthatók.
Az év rovara 2026-ban a párducfoltos hangyaleső (Dendroleon pantherinus) lett

Az év rovara 2026-ban a párducfoltos hangyaleső (Dendroleon pantherinus) lett – jelentették be természetvédelmi szakemberek. A hazánkban ritka, védett rovar elsősorban idős, odvas fákhoz kötődik, ezért fennmaradása szorosan összefügg az erdők természetességével.
A Magyar Rovartani Társaság a Facebookon osztotta meg a hírt: az online és papíralapú szavazás eredményeként a 2026-os Év Rovara a párducfoltos hangyaleső (Dendroleon pantherinus) lett. DE mit érdemes tudni a különleges rovarról? A párducfoltos hangyaleső a hazai hangyalesőfauna közepes termetű faja, jellegzetes, enyhén a testénél hosszabb, hegyes szárnyakkal. Magyar nevét az elülső szárny hátsó szegélyén látható, szemfoltra emlékeztető mintázatról kapta, amely a háztetőszerűen összecsukott szárnyakon különösen jól kivehető. Teste többnyire sárgás színű, lábai hosszúak és karcsúak, csápjai megnyúltak, végük enyhén megvastagodott.
